A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-19 / 16. szám
Lenin sok szál gyűlésen szólalt tel, százezrek hallgatták szavalt. A legbonyolultabb kérdésekről Is tudott ügy beszélni, hogy mindenki számára egyszerű, érthető legyen. Akik hallhatták Lenint mint szónokot, mind észrevették, hogy egyszerűen, világosan, minden hatásvadászat nélkül tudoti beszélni sokezres hallgatóságához. Makzzlm Gorki) Így emlékezik Lenin egyik felszólalására: De Íme, telsietett az emelvényre Lenin, és raccsolva mondta: „Elvtársak." Az volt az érzésem, hogy rosszul beszél, de beszéde egy perc múlva engem Is, akárcsak a többieket, magéval ragadott. Először hallottam, hogy a politika legbonyolultabb kérdéseiről Ilyen egyszerűen lőhet beszélni. Ez az ember nem próbált szép mondatokat szerkeszteni, hanem minden szót mintegy tenyéren nyújtott át, bámulatos könnyűséggel tárva fel a szú pontos értelmét. Az általa keltett szokatlan benyomást nagyon nehéz érzékeltetnem. Kezét előrenyújtotta és kissé felemelte, tenyerében mintegy mérlegre most érkeziu: a frontról, ozredelk lelkes üdvözletét tolmácsolták ... S ekkor Lenin lépett a szénoki emelvényre. Kezével az asztal szélébe kapaszkodik; kis, összehúzott szeme végigfut a tömegen, amíg várakozik, s a percekig tartó taps és ünneplés látszólag közömbösen hagyja. Amikor ia tapsvihar elül, egyszerűen ennyit mond: „Most hozzálátunk a szocialista rend felépítéséhez!" Ismét felzúg a taps. „Első dolgunk, hogy gyakorlati lépéseket tegyünk a béke megteremtésére ... Békét ajánlunk valamennyi hadviselő ország népé nek, szovjet feltételek alapján — annexiók és hadisarcok nélkül, a népek szabad önrendelkezése alapján. Ezzel egyidejűleg, Ígéretünkhöz híven, kötelezzük magunkat, hogy nyilvánosságra hozzuk a titkos szerződések tartalmát és megtagadjuk azok végrehajtását... A háború ás béke kérdése annyira közérthető dolog, hogy — úgy hiszem —, minden bevezető nélkül felolvashatom a valamennyi hadviselő ország népeihez Intézendő felhívás tervezetét...“ Száját, mintha mosolygott volna beszéd közben nagyon kinyitotta; hangja rekedtes volt — nem kellemetlenül, hanem mintha sokévi beszéd tette volna azzá — és monoton, mintha örökké tudná így folytatni.., Hogy gondolatainak nagyobb súlyt adjon, néha kissé előrehajolt. Nem gesztikulált. S ezer egyszerű ember néma csodálattal tekintett rá ... „Felhívás valamennyi hadviselő ország népeihez és kormányaihoz! A munkás- és parasztkormény, melyet az október 24-25-1 forradalom hozott létre, s amely a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeire támaszkodik, vala>mennyi hadviselő népnek és kormánynak azt javasolja, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az Igazságos, demokratikus békéről. Igazságos vagy demokratikus békének, mely után minden hadviselő országban >a háborútól kimerült, elgyötört és megkínzott munkásság és más dolgozó osztályok túlnyomó többsége sóvárog, s amelyet az orosz munkások és parasztok a cári monarchia megdöntése után a leghatározottabban és a tette minden egyes szavát, kirostálta az ellenlelek mondatait, s ellenük szegezte a maga nyomós állításait, bizonyítva, hogy a munkásosztálynak joga és kötelessége a maga útján, nem pedig a liberális burzsoázia mögött vagy akár mellett haladni — mindez szokatlan volt, és úgy hangzott, mintha ő, Lenin nem magától, hanem valóban a történelem akaratából mondaná. Beszédének zárt egysége, nyíltsága, egész lénye, amint az emelvényen állt — mintha egy klasszikus műalkotás lett volna, amelyben megvan minden és semmi sem felesleges, nincs díszítés, és ha Van Is, hát nem látszik, ugyanolyan természetes és nélkülözhetetlen, mint az arcon a két szem, a kézen az öt Ujj. Kövldubb Ideig beszélt, mint az előbbi szónokok, a hatása mégis jóval nagyobb volt, nemcsak én éreztem ezt, a hátam mögött Is lelkesen suttogták: — Milyen tömören beszél... Így Is volt, minden érv önhünmagátél, a benne rejló erőtől bontakozott ki. legállhatatosabban követeltek — Ilyen békének a kormány az lannextók (vagyis Idegen területek erőszakos elfoglalása, idegen népek erőszakos bekebelezése) és hadisarc nélküli azonnali békét tekinti. Ilyen béke haladéktalan megkötését javasolja Oroszország kormánya valamennyi hadviselő népnek, és egyúttal kifejezi azt a készségét, hogy azonnal, a legcsekélyebb halogatás nélkül minden döntő lépést megtesz addig Is, amíg az Ilyen béke valamennyi feltételét minden ország és minden nemzet népképviselőinek teljhatalmú testületé véglegesen megerősíti ... Az október 24-25-1 forradalom — mondott^ befejezésül Lenin — a szocialista forradalom korszakát nyitja meg... A munkásmozgalom a béke és a szocializmus nevében kivívja a győzelmet és teljesíti küldetését../' Pontosan tíz éra harmincötkor Kamenyev felszólította azokat, akik a proklamációval egyetértenek, emeljék fel .meghívójukat. Egyetlen küldött maradt mozdulatlan, de amikor kitört körülötte a harag vihara, ű is felemelte kezét... A szavazás egyhangú volt... £s ekkor hirtelen, mintha egy közös akarat Irányította volna, mindnyájan Felálltunk, és felharsant az Internacionále. Egy fehér szakállú öreg katona úgy zokogott, mint valami gyermek. Alexandra Kollontaj alig tudta visszafojtani könnyeit. Hatalmas erővel zúgott a teremben az ének, és ablakokon, ajtókon ét felcsapott az égig. „Vége a háborúnak! Vége a háborúnak!“ — ujjongott mellettem egy fiatal munkás. Az öneknek már vége volt, ős ml ott álltunk valami furcsa, félszeg csendben. És ekkor valaki megszólalt: „Elvtársak I Emlékezzünk meg azokról, akik meghaltak a szabadságérti“ És ekkor énekelni kezdtük a gyászindulót, ezt a lassú, bánatos és mégis diadalmas éneket, ezt a mélységesen orosz és szlvbemarkoló melódiát. Az Internaclonálé dallama máglscsak Idegen földön született. De a gyászinduló feltárta azoknak az elnyomott tömegeknek a lelkét, melyeknek képviselői most Itt ültek a teremben, s akiknek víziójából születőben volt egy új Oroszország, és talán ennél is több.
