A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-12 / 15. szám

Elkerülhetetlen baksts Indiai nö a tengerparton Időszakban 45 Celsius fokos a hő­ség, s ezért az európaiaknak a leg­megfelelőbb az őszi és a téli idő­szak. Amikor végetőrnek a mon­szun esők, egyszeriben özönlení kezdenek Ide a fürdővendégek, és a pénztárcájuk meg az Igényeik szerint szállást keresnek a szám­talan szálló valamelyikében vagy magánembereknél. Szerencsére mindenki talál itt szállást. Az itte­ni lakosság tálnyomó többsége az idegenforgalomból ős halászatból él. A tengerpartot éjjel-nappal el­lepik a fürdőzők. Sok olyan van köztük, aki ki akarja élvezni ittlé­te minden pillanatát. Mozgalmas Is Itt az élet, szórakoznak, napoz­nak, fürdőnek a vendégek vagy a környék nevezetességeit szemlélik meg. Egy közeli halászfalucskában azután láthattam, hogy ezek a sze­gény embere valóban véres verí­tékkel tudják csak bebiztosítani családjuk létét. A kimerítő halá­szat után a férfiak szétosztják a néha Igen csekély zsákmányt, az asszonyok és az öregek a hálókat javítják, a gyermekek játszanak, vagy a halászsákmányt próbálják eladni. A zsákmány mindig közös, amit azután a halászat befejezése után egyenlő arányban elosztanak. Ez a kemény élet váltakozik éjsza­kai ünneplésekkel, mulatságokkal. Az európai ember, bármilyen megbízható vezetőre Is tett szert, sohasem érezheti itt magát bizton­ságban, ha látja a résztvevőket szinte az önkívületbe hajszoló vad táncait ezeknek az embereknek. Szerencsére azonban most minden jól végződött, lassan pirkadni kez­dett és a tenger fiai anélkül, hogy előtte pihentek volna, újra kiha­­józnak a végtelen víztükörre, az asszonyok és a gyermekek meg a város piacára viszik be a különfé­le halakat és tengeri állatokat. A faluban csak az öregek s a bete­gek maradnak. Amint erősebben tűzni kezd a nap, a levegő megtelik a tenger­parton rothadó halak bűzével, de az ember ezt Is gyorsan megszok­ja. Tulajdonképpen ezek a benn­szülöttek jobban Is érzik magukat a tengeren, mint a szárazföldön. A férfiak nagyon ritkán járnak be a városba, minden üzleti ügyet az asszonyok és a gyermekek intéz­nek el. A gyerekek nagyon hamar beletanulnak az eladás művészeté­be. Csodálkozva láttam, hogy alig öt éves gyermekek milyen ügyesen alkudoznak, hogy kiismerik magu­kat az árakban, mennyire ismerik a pénzt. A városi piacon csak délelőtt tíz órakor kezdődik a nyüzsgés, mivel a hindu addig semmit sem csinál­hat, amíg vallási kötelezettségei­nek eleget nem tett. Ha elhanya­golná, „bizonyára“ nyakán marad­na a piacra vitt áru. Későn kezdődik itt a nap, de későn Is ér véget, mert a minden­napos robot után a táncra, szóra­kozásra is időt szakítanak. Ha köz­ben valamilyen szeszes Italt fo­gyasztanak, azt rendszerint otthon készítik el banán vagy valamilyen más gyümölcs erjesztett levéből. Én is megkóstoltam, de egyáltalán nem ízlett; az volt az érzésem, hogy szörnyethalnék ebben a hő­ségben, ha annyit innék belőle, mint a bennszülöttek. De itt főként az öregebbek isznak, akik másnap nyugodtan kipihenhetik az éjsza­kai „fáradalmakat". Nekik már van elég idejük .,. Érdekes, hogy az angol nyelv teljesen meghonosodott a kulturá­lis és a kereskedelmi életben egy­aránt. Az angol iskolák tanterve szerint állítják össze az indiai is­kolák tantervét, az igen drága ma­gániskolákat angol és amerikai ta­nítók irányítják. Az előkelő réte­gek társadalmi életét Is angol min­ta szerint rendezték be. Pontosan ez a helyzet a mozikban és a szín­házakban is. Hiszen az angol nyelv már maga Is üzletet, businnest je­lenti Ismernie kell ezt a nyelvet minden boltosnak, utcai árusnak, de még a bűvészeknek és a klgyó­­büvölőknek is. Hiszen minden tu­rista angolul beszél, s azok a ta­xisok, akik nem tudják ezt a nyel­vet, nem nagy üzletet csinálnak. Ha a turista vásárol itt valamit, biztos lehet abban, hogy alaposan becsapták, mivel a kereskedők aszerint szabják meg az árakat, mennyi pénzt szagolnak az illető­nél. Ha a kereskedő száz rúpiát kér valamiért, s a turistának elég türelme van az alkudozásra, meg­kaphatja a kívánt dolgot tíz rú­piáért is. Minden kereskedő ki­használja azt a lehetőséget, hogy a turista itt csak sötétben tapoga­­tódzik, hogy az adóhivatalok nem okvetlenkednek, s az árakat csu­pán a kereslet határozza meg. Ha az európai vendég leül itt egy étteremben, még a harmadik asztaltól is átszólnak hozzá. Meg­kérdezik tőle, hogy angol-e. Ha a válasz Igenlő, azonnal előhozakod­nak vele, hogy felszabadulásuk óta milyen eredményeket értek el, hány gyárat építettek, mennyivel nőtt a termelés. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy éreztes­sék az angolokkal, hogy mennyi igazságtalanságot kellett tőlük el­szenvednie Indiának. Csaknem minden átlagmüvelt­­séggel rendelkező indiai jól beszé­li az angol, a hindu és a szanszkrlt nyelvet, melyet az utóbbi időben bevezettek minden humánus irány­zatú főiskolán. Nagyon jól Ismerik országuk földrajzát, s ez nagyon kellemesen lepett meg, mivel tu­dom, hogy az én Indiához képest olyan kicsi hazámban kevesebbet tudunk országunkról, mint ők. Ha módjukban áll, az indiaiak nagyon szívesen utazgatnak hazá­jukban, s büszkék annak szépsé­gére. Ha országukat dicsérjük, azonnal barátságukba fogadnak. Minden átlagos indiai összehason­lítja India múltját és Jelenőt, szo­ciális fejlődését, amit felszabadu­lása óta elért. Rendkívül büszkék az alkotmányban biztosított de­mokratikus szabadságjogokra. Mert India alkotmánya valóban demok­ratikus. Az indiai polgár tehet, amit csak akar, amennyiben csele­kedete és annak következménye nem sérti a törvényeket. Igaz ugyan, hogy itt is vannak megvá­sárolható hivatalnokok, rendőrök, bírák, itt is van protekció és hiva­tali visszaélés, de ennek ellenére is tudatában vannak szabadságuk­nak és törvőnyadta jogaiknak. Az Indiaiak szívesen politizálnak és rendkívül jól kiismerik magukat a világpolitikában is. Érdekli őket, hogy mi történik India határain túl. Engem nagyon meglepett egy eset. Volt egy indiai munkás a ke­zem alatt, aki alig tudta leírni a nevét, de pár vonással lerajzolta egy bádoglemezre Európa és az egész világ politikai felosztását. A lakosság ilyen irányú fejlődé­sére rendkívül nagy hatást gyako­rolnak a különféle politikai pártok, melyek a különböző tömegszerve zeteken keresztül próbálják meg­valósítani politikai programjukat. Itt Purlban mégis jelentősebb sze­rep jut a vallásnak, mint a politi­kának. A szociális egyenlőség Jel­szavát csak a kommunista pártok tűzték zászlajukra. Puriba minden évben több szá­­ezer zarándok özönlik, mivel van Itt egy 12. századbeli templom, mely az egész környék vallási éle­tének a központja'. Ebben a temp­lomban őrizték Bbddlia földi ma­radványait, például a fogát is. A város történelmi központja pontosan criyan, mint a többi indiai város. Keskeny, görbe utcácskák, apró agyagviskók és fülledt leve­gő. De van itt gyönyörű széles üt Is, melyen a zarándokok tömege halad végig ünnepségek Idején. A főtemplom, hatalmas tömege szinte kitölti az óváros közepét. Nemcsak a zarándokokat csábítja ide, hanem a turisták ezreit is. Aki kívülről szemléli, hatalmas falakat lát, melyek fölé két magas, kúp­alakú torony emelkedik. Magas fa­lak veszik körül mindazokat a szent helyeket, ahová a kiváncsi turista nem teheti be lábát, amiket csak a szomszédos házak tetejéről nézhet meg. De egész könyveket írhatnék In­diáról, s erről a városról, az em­berekről, a kíváncsi turistákról. Talán sok olyat is, amiről már Ír­tak előttem mások, talán rutino­sabban, talán érdekfeszltőbben és megfűszerezték az Igazságot ftt-ott valamivel, amit egy pénzsővár Ide­genvezetőtől hallottak. Én nem az érdekességre, hanem az igazságra törekedtem. S hogy ez mennyire si­került, azt majd döntsék el az ol­vasók. Én megtettem minden tőlem tel­hetőt ős most nyugodt szívvel te­szem le a tollat...

Next

/
Thumbnails
Contents