A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-12 / 15. szám
Maxim Gorkij: LENIN Arcképét nehéz megfesteni. Lenin kifelé csupa szó, mint ahogyan a hal is csupa pikkely. Egyszerű és őszinte volt, mint mindaz, amit mondott. Hősiességéből csaknem teljesen hiányzik a külső csillogás, hősiessége az Oroszországban eléggé gyakori, szerény, aszketikus áldozatkészség, a becsületes orosz értelmiségi forradalmár áldozatkészsége, aki rendületlen meggyőződéssel hiszi, hogy lehetséges a főidőn a szociális igazságosság: annak az embernek, a hősiessége, aki az emberek boldogságáért fáradozik, s ezért lemond a világ minden öröméről. Nem tudok elképzelni másvalakit, aki ennyire magasan állva az emberek fölött, távol tartotta volna magától az önhittség csábítását, és nem vesztette volna el az „egyszerű emberek“ iránti élénk érdeklődését. Volt benne valami delejesség, vonzotta a dolgozó emberek szivét, rokonszenvét. Nem beszélt olaszul, de a caprl halászok, akik találkoztak Saljapinnal és más híres oroszokkal, valami megérzésből Lenint azonnal külön helyre sorolták. Nevetése megnyerő volt, annak az embernek a „szívből jövő“ nevetése, aki, bár remekül látja \ /V Csehszlovákiai Magyurok Tftrsa (talmi ós Kulturális Sziivuts fgúiink helilapjo Múgjulunik minden vasárnap, hu szerkeszti» Major Ágoston Fíjszorkusztu helyettesük: Macs József ós Ozsvaíd Arpád Szerkesztők: Liivicsck Béla Nagy László Nagy Lajos ürdődy Katalin 1‘éter László Tarjam Andii” Grafikai elrendezés: Csader László Fi; ny képész. Prandl Sándor Szerkesztőség: Bratislava, Obchod n á u. 7. Postafiók (ľ 11311. Telefon: főszerkesztő 341 34 szerkesztőség 328 85 Terjeszti a Posta llirlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitó. Rülfiildre szóló előfizetéseket el intéz: PNS Ústredná expedícia tlače, Bratislavu, ííottwaldovo n a m. 48 VII Nyomja «i PRAVDA nyotndavália lat. Bratislava, Štúrova 4. Klóti/.etési dl) negyed évre 28, Kcs, fel évre 52, Kés, egész év re Hi4, Kčs. Kéziratukat nem Őszünk *Meg és nem küldünk vissza. a suta emberi butaságot és az elme akrobatikus furfangjait, élvezni tudja az „egyszerű szívűek“ gyermeki naivitását is. Egy öreg halász, Giovanni Spadaro, ezt mondta róla: — Csak becsületes ember nevethet Így. Bámulatba ejtett a belőle áradó élntakarás, s az élet förtelmének rendkívüli gyűlölete; gyönyörködtem abban a fiatalos merészségében, amellyel mindent eltöltött, amihez csak nyúlt. Lényűgözött emberfeletti munkakészsége. Mozdulatai könynyedek, ügyesek voltak s kevés, de heves taglejtése teljesen összhangban állt beszédével, melyet ugyancsak kevés szó és sok gondolat jellemzett. Mongol típusú arcában is az élet hazugsága és keserűsége ellen fáradhatatlanul küzdő ember éles szeme villogott, tüzelt, hunyorgott, kacsintott, gúnyosan mosolygott, haragtól lángolt. Szemének csillogása még tüzesebbé és érthetőbbé tette beszédét. Az ember olykor úgy érezte, hogy szemében szellemének főkezhetetlen energiája szikrázik, és szavai ezzel az energiával telítve ragyognak. Beszéde nyomán az ember szinte fizikailag érezte a megcáfolhatatlan Igazságot. Természetéhez hozzá tartozott a szenvedélyessség, ám ez nem a játékos haszonleső szenvedélye volt, hanem Leninnek azt a kivételes lelki frlsseségét mutatta, amely csak abban az emberben van meg, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát, s hiánytalanul mogórtette a kaotikus világban neki jutó szerepet: a káosz ellenségének szerepét. Ugyanolyan élvezettel tudott sakkozni, mint amilyennel A divat történetét nézegette, óraszámra vitatkozott partnerével, horgászott, Capri déli naptól átizzott köves ösvényein sétált, a rekettye aranysárga virágaiban és a halászok szurtos gyerekeiben gyönyörködött. A Szókratész-koponyájú és éleslátású tömzsi, izmos Lenin nemegyszer furcsa s kissé mulatságos pózba vágta magát: fejét hátraszegte, és vállára hajtotta, ujjait valahová a hóna alá, a mellényébe dugta. Volt ebben a testtartásában valami bámulatosan kedves és mulatságos, győzelmesen kakaskodó, s Ilyenkor egész valója örömtől sugárzott, e gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia önmagái az ellenségeskedéseknek ős gyűlöletnek, hogy valóra váljék a szeretet műve. Semmiféle erő sem homályosíthatja el annak a fáklyának a fényét, amelyet Lenin emelt magasra e tébolyult világ fojtogató sötétségében. Rajta kívül nem volt senki, aki ennyire méltó lenne a világ örök emlékezetére. Vlagyimir Iljlcs meghalt. De élnek elméjének és akaratának örökösei. Élnek és oly eredményesen dolgoznak, mint ahogyan senki sem dolgozott soha, sehol a világon.
