A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-05 / 14. szám
Egy kép a sajtó számára: amikor 1968. márciusában készült, már réget hiányzott a harmónia a Barnard család életében Barnard professzor és a szép Gina Lollobrigtda képe bejárta a világsajtót. Amikor Louwtile asszony meglátta, nevetett. Amikor a film színésznőnek férjéhez írt szerelmes leveleit meglátta, nem nevetett többé. Ez volt a kezdete a házastársak között annak a válságnak, ami végül váláshoz vezetett Sophia Loren mellett Barnard is színésznek hatott. Mindenesetre sztár nak érezte magát. Es úgy is viselkedett csodafa és egyebek Valamikor nagyon-nagyon régen axt beszélték, hogy Ibér IBldBn egy csodálatos fa él, amit kactafénak nevez nek. A gyümölcsei kissé a körtére hasonlítottak — Állítólag. De nem voltak ám akármilyen gyümölcsök, mivel, ha megértek és a földre potytyantak, elöbb-utébb elrohadtak, de az. amelyik a vízbe hullott, egyszeriben ketté nyílt és egy kiskacsa ugrott ki belőle. Mandeville lovag űtirajzában úgy Ir a kacsafáról, mint ami valóban létezik, s aki kételkedik ebben, az egy... az egy hitetlen Tamás. A kérdés csupán az, hogy a fentebb említett illető mennyire szavahihető. Igen vagy nem? Hát valóban nem szavahihető. Az egészet Jeanne de Bouráolgne lüttlchl orvos gondolta ki. maga sehol sem Járt, a saját szemével semmi Ilyesmit nem látott, egyszerűen az ősi forrásokból merített, például egy régi cseh utazönak, Oldricb testvérnek könyvéből. S hogy azután az anyagot érdekesebbé tegye, kigondolt sok mindent, érdekfeszltő és fantasztikus histörlákat, amiket könnyen hivő emberek Igeznak is véltek. Útirajza akkortájt — a biblia után — a legolvasottabb könyv volt. Az orvos-irő vérszemet kapott és még lnkáb működésbe hozta a fantáziáját. Például ilyeneket Írt: János pap országában olyan fák is vannak, melyek éjszakára visszabújnak a földbe, mintha csak félnének a sötétségtől. Cadlllo vidékén csodálatos tök terem. Bent a magházában egy kicsi, de nagyon szép állat fojlődlk ki, melynek a húsából a bennszülöttek Ízletes ételt készítenek. Ezeknek a növényeknek létezésében a középkor végén és az újkor hajnalán még senki sem kételkedett. Utóvégre is azok az emberek, akik hittek a csodákban, a pokolban és a titokzatos vízi meg erdei lényekben, miért ne hihettek volna a csodálatos növényekben is. S hogy a hitük menynyin) szilárd volt, azt láthatjuk a könyvekből, melyek tudományos könyveknek tűntek abban az időben. Adam Loncier a 18. században a kacsaiét be Is sorolta füvészkőnyvében az ismert növények közé. A szerző azt Írja róla, hogy a gyümölcse kicsi, kerek, a héja vékony, lágy és úgy csillog, mint a kagyló, alakra olyan, mint egy hatalmas mandula. A leírásában nagy figyelmet szentel annak, hogyan nyílik ki ez a gyümölcs, amikor a vízbe esik, s hogyan mászik elő belőle a kiskacsa. Egy másik könyvben, Sebastian Münster Kormograľlájában még a fa képe Is szerepel. Es csodák csodája: Még századunk elején sem vonták kétségbe tudós körökben e növényi fantomnak a létezését, s ennek következtében 1926- ban tudományos expedíciót küldtek ki Madagaszkár szigetére. A kiváncsi tüdősök azonban hiába kutatták át keresztül-kasul a szinte járhatatlan őserdőt, a meredek hegyoldalakat, a húsevő fának színét sem látták. A másik ilyen mesebeli növény a vlllanyozú fa volt Azt Írták rőla, hogy a hazája Elő-India, különlegessége a nagy villamos feszültség. Axt beszélték rőla, hogy a rovarok nem érnek hozzá soha, és a madarak Is meszsze elkerülik. A négylábúak, ha véletlenül hozzáérnek a leveléhez vagy az ágához, olyan erős áramütést kapnak, hogy a helyszínen összeroskadnak, a kisebb állatok meg azonnal elpusztulnak tőle. Az áramfeszültsége nem volt mlndig egyforma. Az esti érákban volt a legerősebb, éjfélkor a leggyengébb, és esős Időjárás idején alig volt ereje. Azoknak az embereknek, akik kóborlások közben iránytű segítségével Igazadnak el, kellemetlen meglepetésben lenne részük egy Ilyen fa közeié ben. Ugyanis kétszáz méteres körzetben eltéríti a mágnestűt. Az ember tehát a végtelenségig Járhatna a fa körül. Még az a szerencse, hogy Ilyen fa nem létezik. hoz gezte a tével és a Az addig maradt az nap, az eső és a s tóttá onnan. amíg a im takarl-S ahogy Így töprengtem ezeken a dolgokon, egyre az a gondolat motoszkált az agyamban, hogy a jelenlegi „újságírói kacsákénak Is ez lehet-e az eredetük? A kacsafa tehát csupán az emberi agy által kitermelt egészen kedves kis mese. Abban a korban kigondoltak sokkal hajmeresztőbb és embertelenebb dolgokat is. Ilyen volt a szörnyű vampir-fa, mely megfojtja s felfalja áldozatát, vagy kiszívja a vérét. Ez a fa Madagaszkár szigetén (?) élt. Szomjazott a vérre és nem érte be aprú rovarok vagy apró állatok vérével. Foglyul ejtette a nagyvadat és az embert Is. Rugalmas, hajlékony ágai azonnal reagáltak a vérszagra. Alattomos lassúsággal közelítették meg, azután hirtelen megragadták a szerencsétlent, rácsavarodtak és lassan kiszívták a vérét. Egyetlen foglyul ejtett élőlény sem szabadulhatott ki az ölelésükből. Az ágak végén levő szlvőkorongok kikeresték az áldozat testén a legvérdúsabb helyeket, s azután lassan, könyörtelenül kiszívták a vérét. Csak a csontok maradtak meg belőle. A különféle forrásokból származó leírások közt lényeges különbség volt. Némelyik szerint a környék lakossága istenként imádta s embert áldozott a borzalmas fának, mely így a hóhér munkáját végezte el helyettük. A halálraítéltet a fa közelében egy oszlop-De most már hagyjuk a fákat és be száljünk Inkább a „zsörtölődő bokorról“. Igen, helyesen olvasták. Amíg ezek a már előbb felsorolt fák általában a világ végén élnek, vagy legalábbis hetedhét országon túl, ez a zsöltölődő bokor kivétel. Ugyanis azt Írták rőla, hogy Csehországban tenyészik. Abban az időben, amikor fecskeszárnyon beköszönt hozzánk a kikelet, amikor a réteken, domboldalakon tündökölnek a virágkelybek, ez a bokor is pompás sárga szirmokat bont. Nehéz, ingerlő Illatot áraszt, ez nemcsak a bokor környékén élő növénye két befolyásolja, hanem az emberekre is kihat. Azokon a helyeken, ahová észrevétlenül eljut az Illata, az emberek egyszeriben civakodók, veszekedők és rosszindulatúak lesznek. Minden komolyabb ok nélkül megharagszanak egymásra, ingerük, sértegetik egymást, Ha tehát valahol véletlenül szem tanúi lennének Ilyen veszekedésnek, kedves olvasóink, mondjuk a túlzsú folt villamoson vagy üzletben, csaknem biztos, hogy ilyen bokor van a közelben. Tehát gyorsan keressük meg, tépjük ki gyökerestül mindenütt és dob|uk a szemétdombra vagy égessük el, hogy béke és nyugalom legyen az egész világon. VÁCLAV DEYL 21
