A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-05 / 14. szám

nagy világégés 5. Partraszállás Olaszországban George Marshall amerikai vezérkari főnök a hadügyminisztériumnak tett Jelentésében (az 1943. július 1-től 1945. június 30-ig terjedő kétéves időszak hadműveleti eredményeiről) a következő megállapításokat teszi az 1943. és su-atégiai problémáival kapcsolatban: ......Sztálingrád hősi védelme és ama lesújtó vereség folytán, ame­lyet Montgomery tábornok El-Alameinnél Rommelre mért, szétesett a gigantikus német harapófogó, s az észak-afrikai hadműveletek további kibontakoztatása kelet és nyugat felől, valamint a Szovjetunió offen­­zívája a Volgánál olyan fordulópontnak bizonyult, amely a tengelyt a hadászati védekezésre kényszerítette. A tengely légi és tengeri erői akadályozták közlekedésünket a Föld­közi-tengeren, a földközi-tengeri szigetek és Európa déli partjai fölött, és a Jóreménység fokának körülhajózására kényszerítették hajóinkat, s ez 12 000 mérföldes kerülőutat jelentett.“ 1943 elejéig még nem volt teljesen eldöntve, hogy a szövetségesek merre fognak támadni. Az amerikai hadvezetőség dél-franciaországi vagy észak-olaszországi partraszállás tervével foglalkozott, ugyanak­kor Churchill határozottan állást foglalt a Dél-Olaszország ellen indí­tandó akció mellett, melyet Törökország egyidejű hadbalépése erősíte­ne. A casablancai tanácskozáson hozott határozat tehát az angol elgon­dolás győzelmét jelentette, de ugyanakkor személyi téren az angolok­nak fájdalmas engedményt kellett tenniük. A Szicília elleni „Husky“ hadművelet főparancsnoka — éppúgy, mint a „Torch“-én — ismét az ame­rikai Eisenhower tábornok lesz, csak a szárazföldi haderők vezetését kapja az angol Alexander tábornok. Pedig a szicíliai hadműveletekre 8 angol hadosztály mellett csak 6 amerikai hadosztály állt készenlétben Észak-Afrikában, a tengerészeti erők 80 százalékát az angolok szolgál­tatták, és csak a légierőknél volt csekély amerikai fölény. Tanácskozás Washingtonban A partraszállási hadműveleteket mintegy 4000 repülőgép támogatja (ebben az időpontban már csak mindössze 400 elsővonalbeli harci re­pülőgépe van az olasz légierőnek). Csaknem 3000 hajóból áll az invá­­ziós flotta — ebből 300 hadihajó, 300 kereskedelmi hajó, a többi ki­­sebb-nagyobb partraszállítő jármű. Ezek fedélzetén 160 000 ember, 14 ezer jármű, 600 tank és 1800 ágyú vár a partraszállításra. A hadműve­letben részt vesz a 8. angol hadsereg Montgomery tábornok és a 7. amerikai hadsereg Patton tábornok parancsnoksága alatt. Három órával az általános támadás megindulása után sikerült mint­egy 100 mérföld hosszúságban Siracusától délre és nyugatra hídfőket létesíteni. Az invázió első két napján a szövetséges flotta 80 000 embert, 7000 járművet és 300 tankot tesz partra; a gyors kezdeti sikerek kiak­názását elősegíti, hogy már 48 óra múltán hat szicíliai repülőteret tud­nak használni az angol—amerikai légierők. Szicíliában a 6. olasz hadsereg négy gyalogos és hat partvédő had­osztálya nem nagy lelkesedéssel veszi fel a harcot a partra szálló an­gol—amerikai csapatok ellen. Egyes helyeken már napokkal a partra­szállás előtt, a bombatámadások hatása alatt az olasz katonák tisztjeik­kel együtt elhagyják állásaikat és civilruhában megszöknek. Másutt az olasz hadsereg tisztjei terített asztalokkal várják a szövetséges csa­patokat. Nem úgy a németek! Előbb két, majd később négy német hadosztály folytat elkeseredett védelmi harcokat annak a Hube tábornoknak a ve­zetése alatt, aki Sztálingrádnál a 14. páncélos hadtestet vezette. A szövetséges csapatok gyorsan nyomulnak előre. Augusta és Siracusa erődje szinte egyetlen lövés nélkül kapitulál, július 16-án, négy nappal a partraszállás megkezdése után már a sziget negyed része szilárdan a szövetségesek kezén van, július v22-én Patton tábornok csapatai gyors előnyomulással elfoglalják Palermo kikötőjét. Az OKW kiadja a paran­csot: a még harcoló olasz—német csapatok feladata, hogy szívós utó­védharcokban biztosítsák a megmaradt egységek átmentését a dél-olasz­országi szárazföldre. A Szicília ellen indítandó támadás előestélyén, 1943. május 11-től május 17-ig Washingtonban fontos tanácskozás zajlik le Roosevelt és Churchill között, az angol és az amerikai vezérkari főnökök részvételé­vel. Ezen a megbeszélésen — amelyet „Tridenť'-tanácskozásnak nevez­tek el — fontos határozatok születnek a háború további folytatására nézve, nemcsak az európai, de a távol-keleti és a csendes-óceáni tér­ségben is. A szövetséges vezetők megállapodnak egyebek között ab­ban, hogy a nyugat franciaországi szövetséges partraszállást 1944 tava­szán kell végrehajtani; a hadművelet fedőneve „Overlord“ (magyarul „feljebbvaló“ vagy „hűbérúr“). 1943. június 8-án az angol—amerikai légierő rendkívül heves bomba­­.ímadásokat intéz a Tunisz és Szicília között fekvő Pantelleria sziget jllen. Naponta átlag 600 gép támadja az „olasz Máltát“, de a kiválóan megerősített sziget csak három napig állja az angol—amerikai légi­erő, valamint a szigetet bombázó erős flottaegység támadását: június 11-én, pontosan 30 nappal azután, hogy Hszak-Afrika teljes egészében a szövetségesek kezére került, az olasz parancsnok 11000 emberével megadja magát. Másnap rövid harc után kapitulál Lampedusa sziget helyőrsége i-Az „Eskimos“ hadművelet Mussolini bukása Július 19-én kerül sor Hitler és Mussolini megbeszélésére. Ugyan­ezen a napon erős angol—amerikai légitámadás éri Rómát; nemcsak repülőterekre és közlekedési útvonalakra hullanak légibombák, de sú­lyos károk keletkeznek lakónegyedekben is. A római utca hangulata pattanásig feszült. Ebben a kritikus helyzetben a fasiszta párt belső ellenzéke követeli, hogy Mussolini hívja össze a már évek óta mellőzött Fasiszta Nagyta­nácsot, s ez július 24-én szavazattöbbséggel úgy dönt, hogy a király vegye át a hadsereg főparancsnokságát, és minden végrehajtható ha­talom menjen át az uralkodó kezébe. Másnap, amikor Rómában elterjed a Fasiszta Nagytanács határozatának híre, tüntetések robbannak ki, megtámadják az utcán a feketeingeseket. Mussolini délután 5 órakor kihallgatásra jelentkezik a királynál, s III. Viktor Emánuel felszólítja, hogy nyújtsa be lemondását. Mussolini tá­vozik, de a palota udvarán a gárda parancsnoka a király rendelkezésé­re őrizetbe veszi. Mussolinit előbb egy katonai kórházba, majd a föld­közi-tengeri Ponza-szigetre szállítják. A király a kormány megalakítá­sával Badogiia marsallt bízza meg. A fasiszta rendszer összeomlik, Badoglio kormányában a fasiszta párt képviselői nem kapnak helyet. Ciano és a párt más vezetői a nép ha­ragja elől kénytelenek Németországban, Hitlernél menedéket keresni... Július 8-án Churchill angol miniszterelnök a következő üzenetet kül­di Sztálin marsallnaá: „Az »Eskimos« hadműveletnek (ez a Szicília ellen indítandó támadás fedőneve) a legközelebbi időben meg kell kez­dődnie. Ez a hadművelet fél millió embernek a tengeren való átdobá­sát foglalja magába, amire 1600 nagy hajót és 1200 különleges partra­­szállító járművet fogunk felhasználni. Az ellenség az »Eskimos« hadmű­velet területén 300 000 főnyi haderővel rendelkezik. Sok függ az első csapástól. Tájékoztatni fogom Önt az ütközet menetéről, mihelyt ele­gendő értesüléssel rendelkezem.“ Két nappal később a következő üzenet érkezik Sztálin marsallhoz: „Mindkét hadsereg, az angol és az amerikai, éppen most száll szeren­csésen partra, az időjárás javulóban van.“ A szicíliai partraszállás időpontjára Olaszország már minden erőfor­rását kimerítette. A fasiszta párt és mindenható vezére, Mussolini egyre népszerűtlenebbé vált. Már az abesszíniái hadjárat és a spanyol polgárháború is népszerűtlen volt az olasz nép előtt, még nagyobb lett az elkeseredés, amikor 1940-ben Mussolini — „jöttem, mikor láttam, hogy ő győzött“ — a gyors győzelem reményében megüzente a hábo­rút Franciaországnak és Angliának. Az olasz katonai erő 1943 nyarán meglehetősen súlyos helyzetbe jut: harcképes hadosztályai Dél- és Délkelet-Európában vannak szétszórva: Dél-Franciaországban, Dalmáciában, Horvátországban, Albániában és Görögországban 30 megszálló hadosztály állomásozik, Olaszország te­rületén mindössze 20 hadosztály áll. Szicília, Szardínia és Korzika te rületén 8 harcképes hadosztállyal rendelkezik az olasz hadvezetöség, tehát sokkal kevesebb erővel, mint amennyiről Churchill tájékoztatás; ad Sztálinnak. De ott vannak a németek is! A szicíliai partraszállás váratlanul éri a német—olasz hadvezetösé­­get. Az angol—amerikai főparancsnokság elterelő, megtévesztő hadmű­veleteket hajtott végre a Földközi-tenger keleti medencéjében, és ami­kor július 9-röl 10-re virradó éjszaka az első ejtőernyős egységek és a tengeren szállított csapatok Szicília földjére lépnek, alig találkoznak ellenállással. Olaszország kapitulál Eközben súlyos csapás éri a német olajellátást: augusztus 1-én 178 amerikai nehézbombázó pusztító légitámadást intéz Ploesti olajtelepei ellen. Bár az amerikai légierő ennél az első támadásnál 55 bombázót veszít, ettől kezdve állandósulnak a légitámadások a romániai olaj­mezők ellen. A német hadvezetés eddig mintegy évi 3 millió tonna ola­jat kapott Romániából, ez a forrás most csaknem teljesen elapad. 1943. július 10 — szövetséges csapatok partra szállnak Szicíliában. :

Next

/
Thumbnails
Contents