A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-05 / 14. szám
A lehető legnyumorúságosabb helyzetben vannak a fö’dnőlküllek vagy azok a parasztok, akik csuk kis termőterületen gazdálkodnak. India lakosságának 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, mert a föld az egyedüli, ami eltarthatja a túlnépesedett falvak lakosságát. S ezekben a falvakban teljesen Ismeretlen valami a mosógép, a televízió vagy a rádió. A lakosság egyedül a vakhttüsággel határos vallásosságban élheti ki magát. Arra törekedtem, hogy minél Jobban megismerjem az Indiai falu életét, s (gy azután arra a meggyőződésre jutottam, hogy Itt konzerválódik a múlt, a hagyományok, szokások tovább élnek. Amerre csak néz az ember, rengeteg szarvasmarha és bivaly. A tehenet még állandóan szentnek tartják, így azután szabadon csatangolhat a természetben vagy a városok utcáin Is. Láttam, amint egy derékig meztelen falusi asszony egy pár ökör vonta kétkerekű kordén ült. A kordén szépun ki volt egyensúlyozva a teher, nehogy az állat „megerőltesse magát". Ez az őst szállító eszköz semmit sem változott az ősidők óta. Nem hiába mondják, hogy, Indiában hatalmas a szarvasmarha állomány, s bár nem fogyasztják a húsét, mégis nagyon befolyásolja a lakosság életét. Elvégeztetnek vole sok mezőgazdasági munkát, elfogyasztják a tejét, a trágyáját pedig tüzelőként használják fel. India jelentős része csaknem egész évben sárgásbarna pusztasággá változik át, a szikkadt folyómedrek csuk a monszunesők idején telnek meg az életadó vízzel. A termőterület nagy részéről évente csak egyszer takarítanak be termést, s ez Is a csapadék mennyiségétől függ. Ha késnek a monszun esők, vagy túlságosan sok csapadék hull le, a lakosság túlnyomó többsége éhezik. S önnek ellenére, az ldevetődő ide gén azt hiheti, hogy India mindennek bővében van, mert a piacon minden kapható. Ml ennek a titka? Az, hogy a lakosságnak nincsen pénze. Az elmaradott vidéki lakosok életét megkeserítik a mindenféle varázslók, bűvészek, javasemberek és az ún. szent férfiak lé, akik azután alaposan kiismerik magukat a szakmájukban. A különféle „szenteket", szakembereknek tartják, akik ismerik a gyógyítás minden titkát s ezért azután faluról falura járnak, kihasználva az emberek tudatlanságát, hiszékenységét. Amikor végre gépünk leszállt Delhi röpterén, minden vágy,-un az volt. hogy mielőbb olcsó és jó szállodát találjak. A csehszlovák turista számára ugyanis nagyon drágák az Itteni szállodák, egy éjszakára 80—100 rúpiát kérnek egy szobáért. Az új városrészben kerestem szállást. Ilyenkor. októberben könnyebben lélegzik az ember, mivel mindössze harminc fokos hőség van, ami összehasonlíthatatlanul elviselhetőbb, mint májusban a negyvenöt tokos kánikula. A nagy hőség Idején a bennszülöttek Is csak ükkor utaznak, amikor halaszthatatlan ügyet kell elintézniük. Ilyenkor viszont rengeteg turista nyüzsög Delhi utcáin, főként ame rikalak és angolok. A tömeg azonban Itt nem siet, nem rohan, mint az európai városokban, az itteniek kevésbé látszanak gondterhelteknek annak ellenére, hogy az ember sokukon látja, miért akar annyira a nyakába sózni egy-egy emléktárgyat, hogy üres a gyomruk. Alig várják, hogy pénzhez jussanak és megvásárolhassák mindennapi rizs- és zöldségadagjukat. Ez a nagy történelmi múlttal rendelkező metropolisz az Indiai Köz társaság fővárosa. Aki már bejárta kissé Indiát, azonnal látja, hogy ez u legmodernebb városa, umelyro a lakosai jogosan büszkék lehetnek, főként Oj-Delhire. A gyönyörű épületek, sétányok és parkok felejthetetlen benyomást gyakorolnak a turistára. A jama Majstd mohamedán mecset Monstun-esök idején O-Dolhlt fal veszi körül, s Innét a város központjából hét kapu vezet ki. Ezek ma már csak gyönyörű emlékek, de a falakon az egyre növekvő forgalom miatt új és ÚJ kapukat vágnak. A város három Indiai államnak a határán fekszik, s körülbelül kétmillió háromszázezer lakosa van. Valamikor Delhiben volt az angol gyarmati hatóságok központja. Delhi története a XI. században kezdődik, s azóta Is sok történelmi esemény játszódott le ebben a városban. O-Delhl ma a városnak és az egész mohamedán kultúrának a központja. Csodálatos építmény, például a Vörös-erőd, mely 1857-tg, az angolok elleni fegyveres felkelésg a császárok székhelye volt. Az erőd magas és erős falai vörös homokkőből épültek, ny.-igatl oldalán van a hires Chandl Chowk, melyen az óváros minden utcája kereszteződik. Kora hajnalban felállítják sátraikat az utcai árusok, nehogy egyetlen vásárlót Is elszalasszanak. Az asszonyok nagy kosarakat egyensúlyoznak a fejükön, s a kosarakban mindenféle portéka, gyümölcs, mit zután késő éjszkai órákig kiuálgatnuk a járókelőknek. Mlvol nagyon sok mohamedán él ebben a városban, más Itt az életmód is, mint a többi Indiai városban. Mindjárt a Chandi Chowk elején áll a leghíresebb mohamedán mecset, a Jama Majsld. A Vörös-erődben gyilkolták meg Mahatma Gandhit, erre az erődre tűzték ki történelmük folyamán először a függetlenség lobogóját 1947. január 15-én, s azóta Is államünnep ez a nap. Itt játszódott le minden nagy tör ténelml esemény, Itt ünnepelték meg a győzelmet, itt koronáztak, Itt zajlottak le a gyászszertartások Is. Az óvárosi utcákon és tereken a Coca-Colától kezdve a traktorig és a drágakövekig minden megvásárolható. Az aranyművesek gyönyörű ékszereket ktnálgatnak. De nomcsak az üzletnek (buslnessnek), hanem a vallási és a politikai életnek Is ez a központja, mivel Itt székel uz Indiai kormány, itt van a világ minden államának a követsége, üzleti kirendeltsége. Itt rendezi meg tömeggyüléselt India valamennyi politikai pártja. Indiai tartózkodásom tizenegyedik hónapjában kerültem Delhibe, amikor azt hittem, hogy már úgy ismerem ezt a csodálatos országot, mint a tenyeremet. Kellemesen csalódtam. Ez a város igyekszik mindenben az európai nagyvárosokra hasonlítani, bár ezt a törekvést éppen a vallási hagyományok gátolják. Itt zajlik le minden eszmei csatározás az új és a régi nemzedék között. Delhi, szinte egyetlen inás indiai városhoz sem hasonlítható, Bombay,'» és Calcuttán kívül.