A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
67. Zoltán agy bécsi vállalat Irodájában tárgyal. — Helyes Mr. Hello, megvesszük a LABIKEX-tőt a licencet — mondta a hivatalnok. — Debát mág nem is látta a készüléket! — csodálkozott Zoltán. — Minek? Maga a szakembert Holnap hívjon Budapestrél — s ezzel már befejezettnek la tekintette a megbeszélést. — A . .. a keretszerződés! — néz rá gyanakodva Zoltán. — Es ezzel el Is van Intézve? Nem kell ezt még jóváhagyatni, mondjuk, az igazgatóval vagy a (elsőbb szervekkel? — Hol él maga, uram? Ha én Ilyen aoróságokkal a (ölőtteseimhez fordul nék, jogosan kérdeznék, miért pazarolják rám a havi többszer schlllinget, ha helyettem Is nekik kell dönteniük?! 70. — Aber Alexander? Csak nem vagy féltékeny az egyik legjövedelmezőbb ügyfeledre? — És ha igen? — Ha nekldnráiom magam és ripltyára verem azt a Jélsvej(olt koponyáját? — Ú, milyen furcsái Megint égy nézel rám, mintha most látnál életedben először — hizelgett az asszony. — Hidd el, te sokkal szebb, érdekesebb vagy, mint a többiek együttvével — és mind szarosabban vonta magához Helént. — Drágám! Sanyi ne . . . várj . . . Midjárt jövök ... — bontakozott ki az aszszony Zoltán öleléséből. — Te piszok fráter! Te utolsó csavargó! — szidta magát Zoltán, amikor egyedül maradt. — Képes lennél a saját édestestvéred édes feleségével, amikor ... — és minden erejét összeszedve megpróbált elmenekülni. ä vtféb \s 38. A pesti utcán Sanyi bandukolt és Szüizl futott hozzá: — Már azt hittem, haza sem jössz! Nagyon haragszol? — Miért haragudnék magára? — kérdezte meglepetve Sanyi. — Zoli, ne magázz! Nagyon csúnyán vlselekdtem, de csak müló rosszullét volt az egész! Szerencsére idejében észre térítettél, és . .. és rádöbbentem, hogy te sokkal jobb vagy, kedvesebb és százszor különb, mint az Ikertestvéred. Még akkor Is, ha neki tutajnagyságú kocsija van és nyakló' nélkül szórja a dollárokat! Bocsáss meg nekem .. . És azonnal csókolj meg — do rombolta a lány. — A legnagyobb örömmel, drágám. De nem itt. Gyere szépen hozzám ... — Nem leheti Még van egy kirakatom ma este, amit meg kell csinálni. 69. Ismét Bécsben vagyunk, Sanyi lakásán. — Köszönöm a csodálatos estét, uram! — mondta hazaérkezésükkor Helén Zoltánnak. — Ha |61 emlek szem, utoljára szerelmünk hajnalán vittél kiskocsmába vacsorázol! — jellemző a férjedre, azaz rám ... — Drága voltál! Nem li sejtettem, hogy Ilyen aranyosan tudsz mulatni! Na Ifitod! Még téged Is érhetnek meglepetések! — Pedig én már beletö rődtem, hogy amíg te másutt keresel egy kis Izgalmat, addig én kellemesen leunatkozom melletted a hátralevő éveimet! — Azért gondoskodtál kis Időtöltésről, nem igaz?__ Fogadni mernék, hogy az a barátom, nem is annyira az én barátom, mint inkább .. . 71. Tévedésből azonban a garderóbszobába nyitott, ahol Helén éppen a csáb köntösét öltötte magára. — Te kis türelmetlen — Indult Zoltán felé az asszony. Zoltán megbfivülten hátrált: — Helén ne, nem szabad, mindent megma ... — de nem tudta befejezni, mert Helén elérte és szenvedélyesen szájoncsókolta. Zoltán négykézláb próbált menekülni az ölelésből és könyörögve folytatta: — Értsd meg, nem vagyok az, akinek... — Helén Ismét elérte és most már mindketten a szőnyegen voltak. — Hallgass meg. Üljünk le szépen — rlmánkodott Zoltán, de hiába, mert Helén újból rávetette magát. 72. Az asszony mohó ölelése elől Zoltán a divány alá menekült. Helén megpróbálta kicsalagatnJ: — Sanyikám, drágám, gyere ki, kellesz nekem. . . Most azonnal. Zoltán azonban mint egy kisegér, a legtávolabbi sarokból könyörgött: — Higgadj, Helén, Itt egy antlneuraigica ... — Te plpogya gazember! — szidta — az asszony. — Ey hétig nem voltál Itthon és még könyörögni kell neked! Kijössz, vagy nem jössz ki?l — Nem lövök ki! Helén egy mozdulattal felemelte a díványt, de Zoltán villámgyorsan felnié szott a függöny tetejére. — Ez lett volna az utolsó lehetőség — sírta az asszony —, hogy rendbe hozzuk a házaséletünket... — Az más! Akkor lemegyek! — mondta Zoltán.
