A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
Egy klasszikus Irodalmi mű más-más műfajba való áthelyezésének ~ útját figyelemmel kísérni mindig Izgalmas feladat. Izgalmas azért, mert megmutatja, hogy az eredeti gondolatot kikölcsönző új alkotó miképpen teszi magáévá és gyúrja át a témát saját alkotó műhelyében, és hogy ez az új forma, új köntös mennyire méltó rokona vagy ékessége az eredetinek. Ilyen átváltozást, átlőnyegülésl folyamat egyik láncszemének lehettünk szem- és fültanúi a Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttesének bemutatóján, mikor is Jelentős eseményként Ludwig FJodorovlcs Mlnkusz Don Quijote című táncjátéka került először előadásra pozsonyi színpadon, sőt ml több, a teljes eredeti műnek ez volt egyben az első külföldi bemutatója Is. Az irodalmi alaptémát a spanyol reneszánsz aranykorának legna gyobb egyénisége, Mlguel de Cervantes Saavedra hasonló című regényében fektette le, melyben beszámol a minden Jóért, szépért és nemesért lelkesedő, de sokat csalódott búsképű lovag és hűséges szolgája, Sancho Panza humorral és Iróniával átitatott kalandjairól. A mostani — éppen százéves balettnek alapanyagát korának nagy koreográfus egyénisége, a francia származású Marius Petipa állította össze és az eredeti tánckompozíció Is az ő műve. Ncs, Petlpa mester mint szövegkönyvíró ugyancsak megkárosította Cervantes lovagját, mert a balett meséjének csupán mellékágán fut a hős hldalgónak és bumfordi szolgájának históriája, csak mintegy Jelképesen, pantomimikus figurává zsugorodva Jelennek meg a színpadon. Ezzel szemben a cselekmény fő ágát a kocsmáros leánya, Qulteria — akiben Don Quijote Dulcineájét, szíve hölgyét véli felfedezni — és szerelmesének, Basilionak históriája képviseli. Mivel azonban a szerelmesek már a máscdlk felvonás első képének végére egymáséi lesznek, a továbbiakban a cselekmény patakocskája teljesen elapad. A további másfél felvonás azonban tündérvíziójával és kastélybeli ünnepségével ragyogó alapanyag a klasszikus balett alapjait megteremtő Petipa számára. Az ősi lovagtéma így kapott hát ú] formát egy évszázaddal ezelőtt, s a teljesség kedvéért meg kell még említeni, hogy pár éve láttuk a pozsonyi Oj Színpad előadásában „Man of La Mancha" címen a téma világsikert aratott musical változatát, a közeljövőben pedig a budapesti tv képernyőjén fogjuk viszontlátni Don Quijote lovagot új prózai változatban, úgy, ahogy Vészi Endre fantáziáját megihlette. Mlnkusz — a balett zeneszerzője — orosz—lengyel származású és 1827-ben, Beethoven halálának évében, Csehországban született. Főleg Moszkvában és Pétervárott működött mint zeneszerző, karmester és hegedűs, de életének utolsó két évtizedét 1907-ig Bécsben töltötte. Sok balett zenéjét komponálta meg, de névjegyét egyértelműen a Don Quijote-val adta át az utókornak. Ezt a zenét ennek ellenére sem lehet a Beethoven utáni klasszikus alkotások fajsúlyának mércéjével mérni, de hiszen nem is íródott ilyen célzattal. Üdítő hatása azonban egyenértékű egy Jól hűtött Coca-Colával kánikula idején, és amellett még az az ez erénye is megvan, hogy pompásan lehet rá táncolni. Egy balettnél pedig ez a legfőbb feltétel, s így nem Is csoda, hogy az elmúlt évszázad legrangosabb táncmestereit, mint az említett Petlpát, majd utána Gorszkijt, többször is megihlette. Az ő tánckreációjuk képezi a mai forma gerincét is Tóth Károly kiegészítésével és betanításában. Hogy hol végződik Petlpáék műve és hol kezdődik Tóth Károlyé, végső fokon teljesen lényegtelen, mert az, amit a színpadon láttunk, a klasszikus táncfantázía legragyogóbb elemeiből van felépítve, spanyol folklórral átitatott, pompás ötletekben gazdag táncparádé gyönyörködteti a nézőt, aki megelégedésében őszinte tapssal reagál a látottakra. Ebből a tapsból pedig nem volt hiány egyik bemutatón sem. Don Quijotét mindkét szereposztásban Ján Mftaőko, Sancho Panzát Jozef Podlucký alakítja, akinek van pár sikeres groteszk momentuma, de mindketten áldozatai a halványan körvonalazott librettónak. Quiteriát és Basiliót az első szereposztásban Žofia Cerveňáková és Ján Halama táncolja. Mindkettőjük produkciójának közös vonása a Jól meg alapozott és fölényes tánctechnika, így sajnos meglehetősen szűkén bántak a líra és poézia adagolásával. Ezzel szemben a második bemu tató bővelkedett kellemes meglepetésekben. Ebben a változatban ugyanis a szerelmeseket Gabriela Demovlíová és Nagy Zoltán táncolta. A nagy kiugrás — Demoviőová a főszerepben, aki bájosan, graciőzen és elsőrendűen táncol. Partnere, Nagy Zoltán, pedig fejlődésével okozott meglepetést. Rómeója óta mérföldeket lépett előre és így mindketten predesztinálva vannak a megüresedett lírai szerepkör betöltésére. A további sok-sok szereplő és szép produkció közül még egy emlékezetes momentum emelkedik ki — Jltka Mňačková fergeteges bolerója a második felvonásban. Pavol M. Gábor díszletei és Helena Bezáková Jelmezei ízléses keretet biztosítottak az előadáshoz, melynek Jól ritmizált zenei irányítását Adolf Vykydal temperamentuma biztosította. VARGA JÓZSEF Don Quifote — ján Mfiaöko Žofia Cerveňáková Ján Halama DoNoUfOl« Gabriella Demovlčová — Nagy Zoltán /• Vaoro felvételei
