A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
Fér f if el pipával (fal Nőt torzó I márvány I Ezekkel az emlékekkel lép 18 évesen a küzdelmes pálya göröngyös útjára. 1892 é3 1898 Között festészetet, szob ászatot és építészetet tanul Moszkvában középiskolás fokon. Már diplomamunkájával magára hívta kora haladó művészeinek figyelmét. A „Kőtörő“ egy munkából hazatérő fáradt, minden erejétől megfosztott munkást ábrázol, aki nehéz munkája ellenére sem veszíti el a holnapba vetett reményét. Ez a müve Jelentette számára az első nagyobb sikert, elnyerte az Iskola ezüstérmét. Egyúttal lehetővé tették számára, hogy külföldi tanulmányútra menjen. Így került el Németországba, Franciaországba, Itáliába. Hazatérve Pétervárt folytatja főiskolai tanulmányait. Közben megismeri az orosz kultúra haladó értékelt, ezek hatása alatt később sorra készülnek el mesteri portréi: Dosztojevszkij, Pavlov, Gorkij, Muszorgszkij, Saljepin, majd Puskin, Tolsztoj, Majakovszkij. Mély pszichológiai Ismeretekről és nagy művészi alkotókészségről tanúskodnak ezek a portrék. Különös vonzalma a zenéhez leginkább a nagysikerű Paganini-szoborban tükröződik vissza. Magával ragadja őt Is a kor politikai sodra. Részt vesz az 1905-ös forradalomban, utána egy egész sor portrét készít a forradalmárokról. Sikert sikerre halmoz, egymás után rendez nagyszabású tárlatokat Oroszország különböző városaiban. Több neves képzőművészeti egyesület tagjává avatja. Közben tanulmányútra megy, ezúttal Görögországba és Egyiptomba. Az 1917-es eseményeket nagy lelkesedéssel fogadja. Tudja, hogy az Októberi Forradalom győzőimül új korszakot nyit nemcsak népe, de az egész emberiség történetében. Aktív harcos, művészetével szolgálja a forradalom eszméit. Megismerkedik Leninnel. 1918-ban (a forradalom egyéves évfordulóján) „Az elesett hősök emlékére és a nemzetek barátsága tiszteletére“ alkotott műve leleplezésekor Lenin mond beszédet. Ez a műve ma Is a Kremlben található. 1919-ben Sztyepan Razlnról készült szobrát a Vörös téren helyezték el, ahol szintén Lenin tartott beszédet a mű leleplezésekor. A húszas években a fával kezd intenziven foglalkozni. Osl spontán klfejezőerőt tulajdonít a fának, és bravúros technikai ötletekkel kelnek életre keze alatt a rideg, makacs fatömbök (Paraszt, Munkás, Asszonyok). Fából készültek a gyermekkori emlékei Ihlette népmeséi figurák Is; ezekkel az egyszerű orosz embernek és a szülőföld gazdag természeti szépségeinek állít emléket. 1924-től 1945-lg külföldön, túlnyomórészt az Egyesült Államokban élt. Sorra rendezi kiállításait New Yorkban, Chicagóban, Philadelphiában, Rómában és más világvárosokban. A sokezer kilométer nem szakította el lelkét hazájától. Hisz Itt készülnek legszebb művel: Gorkij, Pavlov, Dosztojevszkij, Einstein. 1945- ben hazatér. Elismert, megbecsült művészként telepszik le Moszkvában, önarckép, Marflnka és Nlnocska c. portréi, valamint egész munkásságának értékelése magas kitüntetéseket hoznak számára. 1951-ben megkapja a Sztálin-dljat, 1955-ben a Szovjetunió népművésze elmet, 1956-ban a Lenln-dijat, 1957-ben a Lenlnrendet, 1964-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Az utóbbi évek egyik legkimagaslóbb eredménye: 1984-ben egy monumentális Lenin-emlékmű alkotásán fáradozott. Mind a hivatalos körök, mind pedig a nagyközönség elismerik és értékelik Konyenkov művészetét. Életének 90. évéig fáradhatatlanul alkotó művész volt. 75 éves munkásságának eredménye ma mér kitörülhetetlen része a szovjet s egyúttal az egész emberiség kultúrájának. Monumentális alkotásai hűen tükrözik azt a törhetetlen lelkierőt és alkotókészséget, amely több mint háromnegyed évszázadon át szolgálta az emberiséget. D. MEGYERI ANDREA Szergej Tylmofejevics Konyenkov életműve külön fejezetet Jelent az orosz — s még inkább a szovjet — képzőművészet történetében. Mintegy háromnegyed évszázados fáradhatatlan alkotó tevékenységével örökre beírta nevét népének s az egész haladó emberiségnek szivébe. Olyan században élt és alkotott, amikor a művész a szó szoros értelmében milliókhoz szólt, s hallgatása megbocsáthatatlan vétek lett volna az emberiség számára. Konyenkov 1874-ben született a szmolenszkl kormányzóság Karakovicsl községében. Szülei szegényparasztok voltak. Az otthoni táj, a környezet Igen nagy hatással volt a szépre érzékeny, fantáziadús gyermekre. A falut szinte gyűrűként zárta körül egy hatalmas sűrű erdő. Igen sok helybeli legendának, babonának volt az eredője ez a terebélyes, titokzatos rengeteg. A gyermek képzelete szerint Itt tanyáztak a boszorkák, sárkányok, manók, de a tündérek, nimfák Is. Ezeket az emlékeket vitte alapul a későbbi években számos művéhez, melyek az orosz népmesékből jől ismert képzeletbeli alakokat ábrázolják. Gyermekkori éveinek másik sorsdöntő hatása volt, hogy igen korán megismerte a környezetében élő parasztok, ácsok, famunkások küzdelmes életét. Mindez annyival súlyosabban nehezedett érzékeny lelkére, hogy egy nagy család emberfeletti küzdelmén, nyomorán keresztül látta egy falu, majd pedig egy ország társadalmi-politikai Igazságtalanságait, rothadásnak Idnult világát. DosztolevszMf (bronz) Salfaptn (márvány) K e m e w s v
