A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
A Csehszlovák Kultúrának fontos küldetése van Budapesten. Erről beszélgettünk nemrég Gothe |ánns igazgatóhelyettessel, aki régi jó ismerősöm, kollégám volt a főiskolán. Egészséges kulturális kapcsolat megteremtésén fáradoznak a magyar fővárosban, s ilyen céllal kiállításokat koncerteket szerveznek, előadásokat, sajtóértekezleteket tartanak, filmeket vetítenek, barátsági és irodalmi esteket rendeznek. És nemcsak Pesten, hanem vidéken is. A cseh és a szlovák nemzet kulturális értékeivel, a két nép leghaladóbb és legművészibb alkotásaival ismertetik meg az érdeklődőket. S mert Csehszlovákiában jelentős számú magyar nemzetiség is ét, és kultúrájukat a Csehszlovákia kultúra szerves részének tekintik, szlovákiai magyar írók számára is rendeznek irodalmi esteket. Tavaly novemberben néhány költőnk mutatkozott be a budapesti közönségnek. Magyar részről egész sor készséges és képzett munkatárs segíti a Csehszlovák Kultúra munkáját velük együtt szervezik az irodalmi és a zenei esteket, a kiállításokat és filmvetítéseket. Gyakran előfordul, hogy magyar művészek, előadók, irodalmi és képzőművészeti kritikusok, a Magyar Tudományos Akadémia dolgozói is közreműködnek. A Lenin centenáriumról februárban „Lenin a cseh és a szlovák költészetben“ címmel a Rózsa Ferenc utcai csehszlovák klubban irodalmi és zenés összejövetelen emlékeztek meg. Dr. Käfer István, a Magyar Tudományos Akadémia dolgozója tartott előadást, s magyar művészek tették ünnepélyessé az estet. A csehszlovák nagykövetséggel együtt fényképkiállításon mutatták be a budapesti szlovák gimnáziumban Lenin életét és forradalmi munkásságát. A csehszlovák klubban áprilisban is szerveznek hasonló fényképkiállítást Lenin Csehszlovákiában címmel. Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulójára a Hazafias Népfronttal közösen egész sor kulturális rendezvényt tartanak több megyében. A számos kiállításon, filmvetítésen kívül az ország több városában és a budapesti csehszlovák klubban is nagy fényképkiállítást terveznek amelyen kétszázötven fénykép dokumentálja majd a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista építésének sikereit. Ezenkívül filmeket mutatnak be, amelyek nagyszerűen örökítik meg az ország felszabadulását, a cseh és a szlovák nép harcát a fasizmus ellen. Ebből az alkalomból kerül sor modern cseh és szlovák képzőművészeti alkotások kiállítására is. A már megvalósult legjelentősebb kulturális események közül a modern szlovák gratika%ki állítását, a Čapek- és a Dvorák-estet, valamint a Csehszlovákia magyar művész szemével című kiállítást érdemes megemlíteni. De Jin Vrabec, Jirí Wolker és Andrej Sládkoviő estre is készülnek, s a modern cseh könyvillusztrációnak is kiállítása lesz Budapesten. A jövőben a brünni fúvószenekar egy kisebb csoportjának is fellépést biztosítanak. A Szlovák Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulója alkalmából neves szólistákat hívnak a magyar fővárosba, így Anna Peňašková-Kajabovát, dr. Gustáv Pappot és juraj OnišCenkót. Íme mennyi akció, mennyi szép és nemes kezdeményezés a kölcsönös megismerésre és megbecsülésre. A Magyar Népköztársaság polgárai komolyan érdeklődnek Csehszlovákia művészete, kultúrája iránt, s ez hajtja, serkenti a budapesti Csehszlovák Kultúra vezetőit és dolgozóit. Emil Boleslav Lukáč előadás közben EMIL BOLESLAV LUKAČ Budapesten A Csehszlovákiából meghívott vendégek között szép számmal vannak olyanok, akiket egyszeri alkalommal ismer meg és zár szívébe a budapesti közönség. A neves szlovák költő, Emil Boleslav Lukáč azonban — akit szándékosan hagytunk utoljára — nem ilyen. Nem idegen, nem ismeretlen vendég Budapesten. Sokszor járt a magyar fővárosban, sok ismerőse, barátja és tisztelője van ott. Az Irodalmi Szemle 1967. évi 5. száméban Emil Boleslav Lukáč Szlovák—magyar kulturális kapcsolatok Ady Endre költészetének értékelésében című írásában a nagy Ady ismerőnek, Ady minden titka tudójának, Földessy Gyulának a leveleit közli, amelyeket a nagy műveltségű tudós neki írt. A Csehszlovák Kultúra Rózsa Ferenc utcai klubjában zsúfolt volt a terem azon az emlékezetes, felejthetetlen estén. Fiatalok és idősebbek foglaltak helyet a széksorokban s hallgatták áhítattal, fogékony lélekkel Szalatnai Rezsőnek, a cseh és szlovák irodalom kitűnő ismerőjének Lukáčot mint költőt, műfordítót és barátot bemutató előadását. Szalatnainak nem kellett különösebben felkészülnie Lukáč költői világának érzékeltetésére, a magyar irodalomhoz fűződő nemes kapcsolatainak feltárására, hiszen a Kortársban és az Irodalmi Szemlében is bemutatta már a nagyon tehetséges, a szlovák irodalomban máig egyéni színfoltot jelentő és képviselő költő. A Kortárs 1969. évi 8. számában Szalatnai abból az alkalomból méltatta Lukáčnak, a magyar irodalom értő és színvonalas szlovák tolmácsolójának líráját, hogy a Magyar Pen Klub munkájának elismerése és nagyra becsülése képpen emlékéremmel és oklevéllel tüntette ki a szlovák költőt. A Csehszlovák Kultúra Lukáč-estjén Szalatnai Rezső keresetlen szavakkal, nagyon emberien és szívhez szólóan mondta el a szlovák költőről ugyanazt, amit már többhelyütt is megírt. Szavai nyomán képek villantak fel a hallgatóság előtt, ahogy az édesanya Hodrusbányáról kíséri a gyermek Lukáčot a festőién szép Selmecbánya gimnáziumába, ahol Petőfi, Mikszáth és Andrej Sládkovič is diákoskodott. És a híres evangélikus líceum tanárai között felbukkan egy név, amelyet nem lehet elfelejteni, szó nélkül hagyni, a költő és az irodalomtudat emlékezéséből kitörölni: a magyar—latin szakos Klaniczay Sándoré. Ö vezette be a diák Emil Boleslav Lukáčot az európai népek, nemzetek irodalmába, ő szoktatta rá kedvenc diákját a rendszeres és igényes olvasásra, az iskolai könyvtár látogatására. Klaniczay érdeme, hogy e ma már 70 éves költő Gorkijjal és a világ minden nagy elméjével együtt vallhatja: ami szép és jó bennem, azt a könyvnek köszönhetem. Pozsonyban az egyetemen magyar—francia—történelem szakot választ, s mikor befejezi tanulmányait, közel öt évtizeden keresztül lesz a magyar és a francia irodalom legjobb alkotásainak szlovák nyelvű tolmácsolőja. Persze, nem lehet nem beszélni arról, hogy a századfordulón született Lukáč két világháborút élt át, szenvedések és borzalmak tanúja, kioltott emberéletek és földig lerombolt városok számon tartója. A gyűlölködő népek mindig szomorúsággal töltik meg a szívét, hiszen ifjú kora óta a Duna menti népek barátsága mellett szól, s e nemes, korparancsszerű szándékától semmilyen hisztéria nem téríti el. A budapesti csehszlovák klub közönsége Bánky Zsuzsa Lukáč-verseket szaval 30
