A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-29 / 12-13. szám

176 centiméter test­magassághoz műszálas ingünk alatt nemsokára műanyag-szív dobog Ez a Berlinben kikísérletezett mesterséges szív. Egy ilyen hálószerű gumiból és műanyagból ké­szült zacskóval akarják az emberi szívet pótolni. Az előtérben látható tölcsérek a szívpitvarok. Tavasz van. New Yorkban, a Central Parknak, a Manhat­­tan-sziget közepén Igen sok a látogatója. Senki sem sejti kö­zülük, hogy az a hét férfi és három nő, aki éppen mos száll ki egy autóbuszból, egy látha­tatlan lánc foglya. Ennek a tíz embernek a mellében mester­séges szív dobog adóanten­náktól táplálva, amiket előző nap technikusok szereltek fel a fákra. Amíg ezek a férfiak és nők az adók hatótávolsá­gán belül tartózkodnak, ugyanúgy működik a műszí­vük, mint ahogy a sajátjuk működött, míg meg nem bete­gedett és ki nem vették. De jaj nekik, ha megfeledkeznek róla, hogy foglyok — rácsok nélkül: csak néhány lépés a parknak meghatározott terüle­tén kívül, és a mellükben el­helyezett mechanikus szivaty­­tyú megáll; s ók menthetetle­nül meghalnak. Később ismét találkozik a tíz ember a buszban. Egy kis adót csatolnak a hátukra. Ez­zel az energia-hátizsákkal kell élniök, ha bevásárolnak vagy a klinikán kezet mosni men­nek. Csak az ágyban tartják ismét működésben a szívüket az ágy homlokfalán elhelye­zett energiaforrással. Ezt a jelenetet John. C. Schuder amerikai orvos festet­te le egy szívkutató kongresz­­szuson. Mindez legkésőbb hol­napután valóság lesz. Schuder rámutatott, hogy a mestersé­ges szív üzemeltetéséhez szük­séges energiát a mellkas falán keresztül kábel nélkül át le­het vinni. Amerikai mérnökök számol­nak azzal, hogy már 1975-ben 150 000 olyan ember lesz, aki a beteg szívének működését segítő szivattyúval fog élni. Michael . DeBakey professzor houstoni szív- és éredényse­­bész, aki 1967-ben elsőként ül­tetett át egy ilyen kisegítő pumpát egy páciens mellkasá­ba: „Néhány éven belül a mes­terséges szív egészen magától értetődő dolog lesz.“ Más orvosok nem tartják reálisnak ezt a jóslatot, mert az elektromotorral üzemelte­tett mesterséges szívek még túl nehezek és túl sok hőt fej­lesztenek. Azonkívül eddig még nem akadt előállító üzem, amely garantálná, hogy a mo­tor éveken át megállás nélkül, hibátlanul működik. Mivel azonban sohasem lesz elég szívadományozó, hogy minden rászoruló szívbeteget el lehessen látni, a mestersé­ges szív marad az egyetlen ki­vezető út. DeBakey igen mesz­­szire jutott a fejlesztésben, no­ha az állatkísérletek kezdet­ben nem jártak biztató ered­ménnyel. Az első négy » borjú, amelyeknek mesterséges szí­vet kellett volna kapniok, már a műtőasztalon kiszenvedett. A mesterséges pumpa szelepei nem zártak jól. Tüdőembólia állt elő. Az ötödik borjú tizen­két és fél óráig élt, csontjai megpuhultak, a vesék fel­mondták a szolgálatot. Az ál­lat akkor múlt ki végérvénye­sen, amikor a mesterséges szívben elpattant egy szivattyú­membrán. A hatodik borjú csak nyolc és fél óráig élt, az­tán vérrögök keletkeztek, és a a vesék ismét felmondták a szolgálatot. Rezignáltan von­ták le technikusok és orvosok a következtetést: túl gyenge volt a szivattyú, a szelepek nem működtek. 1969. április 4-én tette meg az első lépést dr. Denton Co­­ley, elegáns technikája és gyorsasága miatt talán a leg­jobb szívsebész, az állatkísér­letektől az emberig egy teljes mértékben mesterséges szív­vel. Ennek a szivattyúnak a konstruktőre ismét dr. Liotta volt, aki DeBakeytől átment legnagyobb riválisának, Dr. Cooleynek táborába. Hatvanöt órát élt a 47 éves amerikai Haskell Karp mester­séges szívvel, amit a mellkas­ba bevezetett műanyagcsöve­ken keresztül sűrített levegő­vel működtettek. Karp soha­sem hagyta el az ágyát, amely mellett a sűrített levegővel töltött acélpalackon kívül ott állt az egész irányítóberende­zés, egy igazi gyár; éjjel-nap­pal orvosoknak és techniku­soknak kellett ellenőrizniük és szabályozniok a készüléke­ken a mesterséges szív veré­sét. Haskell Karp melléből halk sziszegés tört elő; ő maga ré­sze lett annak a gépnek, amelynek tovább kellett vol­na vinnie az életét. De ez túl durva műanyag rögök képző­dését idézte elő a vérben és károsodást okozot a vesék­ben. Dr. Cooley 65 óra eltélté­­vel feladta a kísérletet és egy idegen emberi szívet ültett át Karp mellkasába. A kimerült páciens' 24 óra múlva végleg halott volt.

Next

/
Thumbnails
Contents