A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
176 centiméter testmagassághoz műszálas ingünk alatt nemsokára műanyag-szív dobog Ez a Berlinben kikísérletezett mesterséges szív. Egy ilyen hálószerű gumiból és műanyagból készült zacskóval akarják az emberi szívet pótolni. Az előtérben látható tölcsérek a szívpitvarok. Tavasz van. New Yorkban, a Central Parknak, a Manhattan-sziget közepén Igen sok a látogatója. Senki sem sejti közülük, hogy az a hét férfi és három nő, aki éppen mos száll ki egy autóbuszból, egy láthatatlan lánc foglya. Ennek a tíz embernek a mellében mesterséges szív dobog adóantennáktól táplálva, amiket előző nap technikusok szereltek fel a fákra. Amíg ezek a férfiak és nők az adók hatótávolságán belül tartózkodnak, ugyanúgy működik a műszívük, mint ahogy a sajátjuk működött, míg meg nem betegedett és ki nem vették. De jaj nekik, ha megfeledkeznek róla, hogy foglyok — rácsok nélkül: csak néhány lépés a parknak meghatározott területén kívül, és a mellükben elhelyezett mechanikus szivatytyú megáll; s ók menthetetlenül meghalnak. Később ismét találkozik a tíz ember a buszban. Egy kis adót csatolnak a hátukra. Ezzel az energia-hátizsákkal kell élniök, ha bevásárolnak vagy a klinikán kezet mosni mennek. Csak az ágyban tartják ismét működésben a szívüket az ágy homlokfalán elhelyezett energiaforrással. Ezt a jelenetet John. C. Schuder amerikai orvos festette le egy szívkutató kongreszszuson. Mindez legkésőbb holnapután valóság lesz. Schuder rámutatott, hogy a mesterséges szív üzemeltetéséhez szükséges energiát a mellkas falán keresztül kábel nélkül át lehet vinni. Amerikai mérnökök számolnak azzal, hogy már 1975-ben 150 000 olyan ember lesz, aki a beteg szívének működését segítő szivattyúval fog élni. Michael . DeBakey professzor houstoni szív- és éredénysebész, aki 1967-ben elsőként ültetett át egy ilyen kisegítő pumpát egy páciens mellkasába: „Néhány éven belül a mesterséges szív egészen magától értetődő dolog lesz.“ Más orvosok nem tartják reálisnak ezt a jóslatot, mert az elektromotorral üzemeltetett mesterséges szívek még túl nehezek és túl sok hőt fejlesztenek. Azonkívül eddig még nem akadt előállító üzem, amely garantálná, hogy a motor éveken át megállás nélkül, hibátlanul működik. Mivel azonban sohasem lesz elég szívadományozó, hogy minden rászoruló szívbeteget el lehessen látni, a mesterséges szív marad az egyetlen kivezető út. DeBakey igen meszszire jutott a fejlesztésben, noha az állatkísérletek kezdetben nem jártak biztató eredménnyel. Az első négy » borjú, amelyeknek mesterséges szívet kellett volna kapniok, már a műtőasztalon kiszenvedett. A mesterséges pumpa szelepei nem zártak jól. Tüdőembólia állt elő. Az ötödik borjú tizenkét és fél óráig élt, csontjai megpuhultak, a vesék felmondták a szolgálatot. Az állat akkor múlt ki végérvényesen, amikor a mesterséges szívben elpattant egy szivattyúmembrán. A hatodik borjú csak nyolc és fél óráig élt, aztán vérrögök keletkeztek, és a a vesék ismét felmondták a szolgálatot. Rezignáltan vonták le technikusok és orvosok a következtetést: túl gyenge volt a szivattyú, a szelepek nem működtek. 1969. április 4-én tette meg az első lépést dr. Denton Coley, elegáns technikája és gyorsasága miatt talán a legjobb szívsebész, az állatkísérletektől az emberig egy teljes mértékben mesterséges szívvel. Ennek a szivattyúnak a konstruktőre ismét dr. Liotta volt, aki DeBakeytől átment legnagyobb riválisának, Dr. Cooleynek táborába. Hatvanöt órát élt a 47 éves amerikai Haskell Karp mesterséges szívvel, amit a mellkasba bevezetett műanyagcsöveken keresztül sűrített levegővel működtettek. Karp sohasem hagyta el az ágyát, amely mellett a sűrített levegővel töltött acélpalackon kívül ott állt az egész irányítóberendezés, egy igazi gyár; éjjel-nappal orvosoknak és technikusoknak kellett ellenőrizniük és szabályozniok a készülékeken a mesterséges szív verését. Haskell Karp melléből halk sziszegés tört elő; ő maga része lett annak a gépnek, amelynek tovább kellett volna vinnie az életét. De ez túl durva műanyag rögök képződését idézte elő a vérben és károsodást okozot a vesékben. Dr. Cooley 65 óra eltéltével feladta a kísérletet és egy idegen emberi szívet ültett át Karp mellkasába. A kimerült páciens' 24 óra múlva végleg halott volt.
