A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-29 / 12-13. szám

Tavasz a Duna-parton

A tavasz hírnökei voltak

25 éve szabadult fel KOMÁROM

Negyed évszázad pergett le a történelem homokóráján, egy nemzedék nőtt fel mögöttünk, egy új, szocialista világrend van kialakulóban, e mai kor embere józan optimizmussal tekint a szocialista holnap felé. A történelem azonban most megálljt parancsol. Véres napokra kell emlékeznünk. Megpihen a hajóidomot formáló kalapács, elrévedez a tervezői agy, megszakad az életet jelentő munka ritmusa, s egy fakadó tavaszba kutat tekintetünk, mely a kikelet Illatát hozta a természetnek és reménysugárt egy sokat szenvedett város lakóinak. Komárom felszabadulására emlékezünk. Emlékezünk a koncentrációs táborokban elpusztult áldozatokra, az ellenállás mártír halottjaira, és emlékezünk azokra az ifjú katonákra, kiket talán Szibéria vagy az Ural-mente, a Kaukázus vagy Ukrajna küldött, hogy a Duna mellett áldozzák fel fiatal életüket.

„Ki küldte? Kolhoz? Gyár? Vagy bánya?

Meghalni az idegen tájra, hogy űzze holtan is a barbárt, ki Napunk letépte, ki tüzet dobott a vetésbe!“

(Zelk Zoltán)

Megsárgult újságok, szakadozott könyvek, megrokkant kortársak mondják el emlékezésüket, a negyed század előtti, immár történelemmé vált dráma véres epizódjairól.

Ötödik éve dühöngött már a háború, s vérében vonaglott vén kontinensünk, Európa. Komárom, a Duna menti kisváros is lerótta a maga adóját Mars isten előtt, s nemigen volt család, mely ne siratta volna a maga halottját. 1944 lázas nyarát forró ősz követte, s bőven szórták a halált az ezüstös gépmadarak. S mire az esztendő utolsó hónapjőhoz érkeztünk, távoli dübörgés morajlott mlduntalan, éjjel pedig az ágyúk torkolattüze festette vörösre a komor decemberi égboltot.

S mire ránk köszöntött 1945 első napja, frontvárossá vált Komárom. Megkezdődött Budapest ostroma, s a máskor oly csendes kis városkát a visszavonuló csapatok és a menekülő civilek hatalmas tömegei lepték el. A város hatalmas katonai táborhoz hasonlított, a háború szele sötét felhőkben tornyosult Komárom fölött. A békét nem adják ingyen, a háború áldozatokat követel. Még kevés volt a könny, s a nyilas rémuralom sem élte még ki magét. Hosszú az út a felszabadulásig, s oly sötét az éj, csak a kivégző osztagok puskáinak ropogása hallik a Duna partról, s oly messze még a hajnal, még alig pirkad a keleti égbolton. Január 7-én, szinte egyik pillanatról a másikra, aknatűz zúdul a városra, s Íme a háború a vörös kapuin zörget. A szovjet csapatok támadást indítottak a Duna bal partján Komárom irányába, és egy 50 km-es ékben elérték a

Szovjet hősi emlékmű

Vág vonalát. A január S-án megindult ellentámadásban részt vevő 6. és 7. páncélos gárdaegységek másnap elérik Komárom védelmi vonalát, és ezzel 50 kilométerre nyomják nyugatnak a német arcvonalat. Bár a januári előretöréskor még nem sikerült magát a várost elfoglalni, hadászatilag azonban mégis rendkívüli jelentősége volt a Komárom elleni támadásnak. Az újonnan kialakult helyzet a német hadvezetőséget arra kényszeríti, hogy Székesfehérvár és Budapest alól jelentős páncélos egységeket vonjon el a komáromi frontszakaszra, ha el akarja kerülni az esetleges bekerítés veszélyét. A német csapatok ilyen arányú átcsoportosítása végleg reménytelenné tette a Budapest felmentésére indított kísérleteket. Egy hétig hull ekkor a gránáteső a városra, és vijjongva süvítenek a lövedékek, halálos párbajukat vívva — a város keleti és nyugati pontja között — a szovjet és a német ütegek.

Budapest 1945. február 13-án teljesen felszabadult, és a Vörös Hadsereg útja szabaddá vált Bécs irányába. A bécsi hadművelet megindításéhoz azonban likvidálni kellett a Duna menti német erőket, melyek Esztergomban, Komáromban, Győrött és Pozsonyban építették ki állásaikat. A második Ukrán Front 48. és 7. gárdahadserege a Duna miatt nem tudott egyesülni, ami akadályozta a Bécs elleni összpontosított támadást. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága február 17-én elrendeli, hogy a 2. és a 3 Ukrán Front készítse elő a támadást, melynek megindítását március 15-re tűzte ki. A nagy erővel megindított támadás a légierő hathatós támogatása révén komoly eredményeket ért el. Március 25-én a 2. és 3. Ukrán Front csapatai a Garam irányából törnek előre Érsekújvár és Komárom felé A Duna jobb partján a kedvezőbb hadászati feltételeknél fogva már március 28-án felszabadítják Győrt. A győri előnyomulás a bekerítés veszélyénél járt, mivel a

46. hadsereg 50 km-re elszakadt a Duna bal partján támadó 7. gárdahadseregtől. Ezért Mallnovszkij marsall, frontparancsnok, utasítást adott a dunai flotta támadására a balparti erősségek ellen. Március 2B-án a flotta 83-as egysége partra szállt Dunaradvány községnél, és ezzel a Vörös Hadsereg komáromi területre lépett.

Március 29-én és 30-án a 23. lövészhadosztály egységei törtek Komárom irányába, nyugat felől, míg a 25. lövészhadosztály, valamint a 83. tengerészgyalogos hadosztály együttes erővel indult a város felszabadítására — kelet felől. Az összesített támadás roppant tfizereje megtörte a makacsul védekező fasiszta csapatok ellenállását, és 1945. március 30-án 15 óra

Komárom szimbóluma a Városháza

30 perckor a flotta páncélos egységei elérték a kikötőt, és a villanytelep kéményére kitűzték a győzelmi lobogót.

Ez volt a jeladás a város elleni általános rohamra. A védekező német csapatok felrobbantották Komárom valamennyi hldját, hogy a Duna és a Vőg irányába indított támadásokat késleltetni tudják. Az óriási vasalkotmányok megsemmisülve hullottak a vízbe — jelképezve a német hadsereg összeomlását. Ebben a stratégiai pozícióban jutott rendkívüli szerep a G.

N. Halasztyokov tengernagy vezette dunai flotta egységeinek, és szereztek elévülhetetlen érdemeket a tengerészgyalogosok, akiket méltán tekintünk a város felszabadítóinak. Hősi tettüket megörökítve állította fel a városi nemzeti bizottság a felszabadítók emlékművét, mely egy tengerészt ábrázol.

Komárom felszabadult. Bár a város egyes részei elpusztítva tanúskodtak a háború borzalmairól, füstölögtek még a romok, az árvák, özvegyek szemében még a fájdalom könnye csillogott, mégis új hittel és reménységgel jöttek elő a város lakói a dohos pincefalak közül, hogy új életre keltsék otthonaikat, hogy új élet virradjon a sírok álmaiból.

A Szuvorovi Akció című napilap, mint a Vörös Hadsereg frontújságja a következő napon az alábbi cikkben közli Szanov százados, haditudósító Írását Komárom elfoglalásáról. „A Duna déli partján, a Budapest—Bécs mfiút vonalán sikeresen folytatódik csapataink előnyomulása ... Gyalogságunk a tüzérség és a légierő támogatásával körülzárta és megsemmisítette az ellenséget és elfoglalta Komáromot. Elsőnek hatolt be a városba Golubovszkij kapitány zászlóalja.“