A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-22 / 11. szám
Hl. Ezek útin egy pillanatig sem voll vltís, hagy Zoltánt ismerjék el az útlevél tulajdonosának. A két testvér egymás mellett ballagott a meseautó relé, amikor Zoltán ugratni kezdte az éppen gutailtés határán lévé bátyját: — örülj, hogy ilyen simán megűsztad a dolgot! Ha nsm mesélem be az alhadnagynak, hagy világéletdben egy klc;it gyengeelmé ű voltál .akkor... — Add vissza az útlevelemet) Ne okoskodj, mert... véletlenül szájonváglak! — támadt becsére Sándor. — Nono! ... Ha júl emlékszem, mindig, én voltam az ordsébb — csillapította fit Zoltán. 64. A meseauté Bécs egyik neoníényes utcáján robogott, majd egy villanó gyedbe ért. Az egyik ház elfitt megállt és Zoltán uzéllt ki beiéin. Megnézte a házszámot és elégedetten bólintott. Rfivid habozás után mély lélegzetet vett ót elszánt léptekkel belépett a kapun, ■ szaladt Ifiltelé a lépesén... Kinyílt az ajtó, és az elfiszobában egy csinos, tintái hfilgy állt Zoltánnal szemben. Zoltájn derékon ragadta és megcsókolta: — Szervusz szivecském! — Ne Ízélj! — tolta el magától paprikavfirfis arccal ■ szobalány — ... Megörültéi? - és frizuráját igazgatva beszélt a szobába: — Az úr jfitt meg, asztzonyoml 85. A szobalány szélsebesen eltűnt, majd helyébe ugyancsak csinos, Hatol hfilgy lépett ki. — Ez eztén a váratlan moglepatés, mi? — UrivOzfiltn Zoltán és derékon kapva, neki Is hatalmas csékot nyomott a szájára. — Ne Ízélj! Megörültél? -- sziszegte a hfilgy és megpróbált kibontakozni Zoltán Oleléslébfil. Távozóban még visszaszólt s szobába: — A követkézé parti jfivfi szerdán nálam! — Aztán Zoltánhoz lépett és mosolyogva a fülébe súgta: — Holnap a szokott idfiben! — és kecsesen kibillegett. S8. Zoltán elképedve pillantott utópia, majd belépett a szobába. — No nézd csak, a barátom! — kiáltott föl az ott várakozó fiatalember. — Mi szél fújt baza, Sregflú? Zoltán a harmadik és talán a legc*ino3abb hölgyöt méregetve válaszolt: — Semmi killfin&s, csak látni akartalak, drágám! — és kelet estikéit Helénnek, testvére feleségének. — El e tudod képzelni, mennyire hiányoztál! Az asszony hideg mnsnllyal Intette le Zoltánt: — Na hagyjak ezt, Alexandert — s közben Ivott egyet — Mezáljt Valami jövedelmező kis tranzakcióra bakkantél ?! 62. — És különbéin la jogom van hoxzfi — folytatta Zoltán. — Te dlsazldálttl, és 6n nem kaptáin útlevelet, mert Nyugaton élsz! Én tartottam el, ápoltam szegény mamát, ét egyedül te voltál a Jó gyermeki Mert ilyen megható körül ményeket Írtéi hozzá távolból: „Itt futkosok üzlet után Kaliforniában, de a szivem nálad, mama, csak nálad, hiába .. .“ Es akkor haxagürdülsz a hatalmas kocsidon, tele dollárokkal, fis Itthon diadalkapuval tógádnak! Még Szfisxl is pillanatok alatt megszédült téledj... — Én tehetek arról, bogy soha nem viszed semmire! Nyugodj meg, ha itthon maradok ötvenhatban, akkor is karriert csinálok ... 63. — Hát jé. .. Majd meglátjuk! ~ válaszolt Zoltán — Egyébként Is az volt az elképzelésem ... — Ml? — pislogott gyanakodva Sanyi.-- Hogy holnap reggol . .. szépen bemász helyettem a gyárba ás szaknmhec lévén, elvégzed a munkámat! — Nem! Szó sem lehet rélal Torkig vagyok már ezzel a bohéclréfávall — — Ha viszont nem viselkedsz okosan, addig bélyegezek a te TOURIST CLUB bllétáddal, amíg el nem árverezik a villádat! — Rendben van! Bamegyek a gyárba ás addig plmaszkodom a fülOtteselddel, amíg ki nőm rúgnak téged! — Igazén? Akkor én meg vlsszakocslkázom Nyugatra, mint Mr. Hetié és belépek a kommunista pártba! — Micsoda?) Disszidálni akarsz?! Zolién! Nem ... ex érültzég! — Miért lenne őrültség?! Nálad is egész júl bevált. ..
