A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-22 / 11. szám

ve dúsíthatják az áradást. A kitű zött dijak is szerepet játszhatnak ebben. Da az a tény, hogy népdal­­kincsünk élő, eleven valóság, ezt csak azoknak köszönhetjük, akik megőrizték mindmáig számunkra. Tanúi lehetünk egy felfedezés­nek, annak, hogy az atom és a kibernetika századában és korá­ban a népdal, mint a humanista gondolkodás leghatékonyabb ala­kítója, eleven élő valóság és mind­nyájunk örömére hathatósan köz­beszól ott, ahol gyakran megmere­vedés következne be. Fellazítja, dúsltja az érzelmeket és kifejezés­re juttatja az indulatokat. Tavaszi szél vizet áraszt... A népdalverseny megáradt folyama a járási döntők után az országos elődöntőkön kerekedik nagyobb ér­zelmi felületű tóvá. Az első elő­döntőre a nagykürtös! járásban, Ipolynyéken kerül sor, március 29 én, vasárnap. Az Ipoly völgye ismert arról, hogy mindmáig talán leghívebben őrizte meg a népi ha­gyományokat. Elsősorban ezért ke­rül sor Ipolynyéken az első orszá­gos elődöntőre. No meg azért Is, hogy ez a járás újabban létesült, és azt szeretnénk, ha minden vo­natkozásban belekerülne a kultu­rális vérkeringésbe. A második elődöntőt Érseküj várott rendezzük április 5-én, va­sárnap. A két országos elődöntő eszmei és művészi műsorából a zsűri vá­lasztja ki a döntő szereplőit, akik majd Pozsonyban, a kultúrparkban április 18-án a közönség, a tele­vízió és u rádió előtt mutatják be e nagy érzelmi áradás mélységét és magasságát. A népdallal az em­ber legőszlntébb, legtermészete­sebb érzelmi megnyilvánulását. íratlan törvény az ts, hogy a mennyiség adja a minőséget. Így azok, akik a legjobbakként bejut­nak a döntőbe, jól tudják, úgy ke­rülhetett minderre sor, hogy szá­zak és százak indultak el az ára­dással, a tavaszi széllel emlékeik, hagyományaik birtokában a cél felé. A cél pedig nemcsak az, hogy valaki bejusson a népdalverseny döntőjébe. A cél nemesebb, na­gyobb, emberibb. A cél, hogy őriz­zük meg mindazt, ami tudat alatt bár, de örök népi, nemzett örök­ségünk, mint ahogy minden nép­nek az. GYURCSÚ ISTVÁN & MACHACEK felvétele Európa mostoha gyermekei fenkit vem érdekelt volna különösebben, ml történik a dániai Hersted falu közelében levő majorban, ha az egyik környékbeli lakos nem tuagy üzleti Agyban .. . Végigmentünk a bulldózerek és a batamatetlsn, csupa­szon hagyott csatornák között kanyargó úton. Az út ha­marosan alig észrevehető keskeny ösvénnyé szökött, amely a majorhoz tartósé, félig romba dőlt Istállőn&l és más gazdasági épületeknél árt véget. Ezekben az „épü­letekben" furnér- él karlonpapír válaszfalak mögött külföldiek, „vendégmunkások" éltek. A válaszfalak általában 3—4 négyzntinéteres kis cel­lákat alkottak. Minden Ilyen kamrácskában hároio-nyolc ember lakott. Az elhanyagolt épülőtökben mindenütt el­nyűtt matracok hevertek. A deszkával vagy kirtonpaplr­­ral fedett ablaknytláskon befúj! a szál. A munkások villany helyett petrűluumlámpákkal világítottak. A leve­gőben az izzadság ás a dohány fojtogatő búza terjengett. A török állampolgárok, miután a hamburgi dán kon znlátnztől engedélyt kaptak, hogy Dániában műnkét vál­lalhassanak, egyúttal elnyerték azt a jogot is, bogy a legnehezebb és a legpiszkosabb munkát végesiák a fű­résztelepeken, a téglagyárakban, a műanyagfaldolgoié üzemekben stb. A tulajdonosok becsapják és lalkllsmo­­retlenöl kizsákmányolják őket. Kadir Xukukavcsl éránként 10 koronát keres agy fű­részüzemben és gazdijának a nevét sem tudja. Mehmet Pcktasz egy raktárban árut csomagol és ezért 11 korona érabárt kap (körülbelül 33—40 százalékkal kevesebbet, mint a basonlő mánkét végző dánok). Ű sem Ismeri u tulajdonos nevét. Sem az egyiknek, sem a má­­r'k-ak a legcsekélyebb elképzelése sincs arrúl, hagyin kell kitölteni a külföldi munkások közöli kiosztod tor jeúelmes kérdőívüket, vagy hogyan kell kérelmezni -a szakszervezeti tagságot. Az üzamek tulajdonosai ki is használják ezt a körülményt. Elbeszélgettünk a törökökkel és már távozni készül tünk, amikor meg illlantottuk a környéken ez első dán ál'amppigárt. A lakóháza melletti műhelyépület árnyé­kában állt és be nőnket figyelt, egyúttal pedig vado naíúj Volkswagenjét is. Nyilván úgy vélte, hogy senki bon sem lobot b.z-tl . . . Hangja valósággal izzat) a gyű ölű.tűi. — Ezek a fíisiösképűak szép csöndesen beiopöznak idő • batyuikkal. Mindent tönkretesznek, bepiszkítanak. Lát­ta, milyen disz. lóságot müveitek a furnérjaikkal meg a kartonpapírjalkk-iif Disznók eaek, uram, és cseh a fehér embert tisztelik. Látná csak, hogyan ugranak fél re ezek a majmok, ha elindulok a kocsimmal. Zalatnai Népdal- és táncdaiénekesek járási vetélkedője Sok még a Az érsekújvárt járás legtöbb nép­dal- és táncdalénekeset 1970 már­cius 1-én Udvardon találkoztak, hogy bemutassák tudásuk legjavát. Már fél órával a megkezdés elölt zsúfolásig megtelt az udvardi új kultúrház nagyterme. A közönség javarésze hazat, udvarát lakos volt, de sok „szurkoló" jött az éneke sekkel ts. így például a tardos­­keddlek, akiknek két népdaléneke­sük szerepelt a versenyen, egy kü­lön autóbuszt Indítottak, hogy szem- és fültanút lehessenek a ne­mes vetélkedésnek. A verseny első részében a nép­dalénekesek léptek fel. Tizenket­­ten voltak: 8 férfi és 4 nő. Műso­ruk megválasztása megfelelő volt. Az énekeseket a helybeli népi ze­nekar kísérte, Munka Lajos vezeté­sével. Sajnos kevés volt a próba­lehetőség, s ezért nem volt meg mindig a kellő összhang a zenekar és az énekesek között. A héttagú értékelő bizottság az első helyet Szűcs Zslgmond érsek­­újvárt versenyzőnek ítélte oda Szűcs Zslgmond idősebb kora elle­nére is szép és jól hangzó bariton­nal rendelkezik, de a szövegkiej­­lése nem egészen hibátlan. A má­sodik helyen Barok László muzslal versenyző véyzett. fői megválasz­tott műsorával és muzikális elő­adásával megnyerte a közönség tetszését. A táncdaiénekesek kategóriájá­ban kilenc versenyző lépett fel. tizeket az újvári zenekar kísérte, és tegyük mindjárt hozzá, hogy na­gyon jól. Az első helyen a párká­nyi Nothard Emília végzett, ö volt az egyetlen táncdalénekes, aki tisztán énekelt. A többiek ész revehetően egy-egy közismert „sztárt" Igyekeztek utánozni. így a legtöbb női versenyző például Za­lainál Sarolta stílusát próbálta át­venni, de legtöbbször sikertelenül. Egyes énekesek „stílusa" sokszor a kiabálás és ordítás határát súrol­ta, s ez mindig a tiszta Intonáció rovására történt, főleg a magasabb hangoknál. Nothard Emíliának na­gyon szép szopránja van és zenei ízlése Is kitűnő. Talán még több bátorságra, magabiztosabb fellépés­re és mozgásra lenne szüksége. A második helyezett Oros Zoltán IÉr­sekújvárról/ főleg első dalával, az „Én nem tudtam ..." cíművel ara­tott nagy sikert. A tiszta éneklés azonban neki sem erőssége: a lassúbb dallamíveknél néha Ingado­zó az Intonációja. A verseny végén az elsó két he­lyezett minden kategóriában érté­kes díjat kapott a helybeli szerve­zőktől, ezenfelül m'nden résztvevő egy hanglemezt és a Csemadok já­rási bizottságának oklevelét. ViCZAY PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents