A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-22 / 11. szám

F tűk Legelőn JAKOBY GYULA tárlata a Nemzeti Galériában rakja fel a vászonra. Majd rövid Chagall-hatás következik, de ezt az Időszakot a faue-okhoz való közeledés teszi teljessé. A perspektíva egyéni értelmezése választja el őt tőlük. Egész eddigi munkásságát legjobban talán a következő mondata jel lemzl: „Ha leülök a vászon elé, nem arra gondolok, hogy képet kell festenem, hanem arra, hogy azt kell nyújtanom, vagy legalábbis egy részét annak, amit átéltem/' A külvilág kulisszát — főleg ma — már tényleg kulisszák. Nem a világot másolja, hanem azt festi, amire a vi­lág jelenségeinek tudatosítása ösztönzi. Festészete mentes minden pá­tosztól. Túlzott nemzeti és szociális érzelmek sem fütik. Ogy tűnik, tagadja a pártosságot. Pedig az irodalom és a képzőművészet kritikusai ezt a fogalmat tették a legnagyobb értékmérővé. Ember szól művel által az emberhez. Fölöslegesen raclonlzáló képszerkesztés és stílusba való bellleszkednlakarás nélkül. Megtalálta már a maga sajátos nyel­vét. Előszeretettel általánosít. Témái egyszerűek, de a köznapi ember érzéseit általános emberi magaslatra emeli. A dimenziók nem kötik meg képszerkesztő fantáziáját. Többnyire mindent a síkban old meg, a di­menziókat csak néha jelzi. A lényeges mindig a mondanivaló, és a „képírás" mindig ennek van alárendelve. Ladislav SauCIn 1980-as mo­nográfiájában már megírta, hogy Jakoby ecsete „fest, rajzol és Ír" a vásznon. Nem véletlenül használtam a szót, hogy „képírás". Ha Jakoby alakot fest, azon van a hangsúly, nem pedig a környezeten, vagy a tá­jon. Ez a megállapítás különösen érvényes most kiállított képeire Térjünk vissza Sauőfn megállapításához. A festés, rajzolás és Írás fő leg A Zsuzsánna és a vének, Generációk, Két nő a parkban, Kislány ka­kassal című képeit jellemzi. Jakoby azok közé a festők közé tartozik, akiknek klfejezöereje az életkorral arányosan nő. A kifejezőerő újabb képein koncentrált, ha a kompozíció lazának Is tűnik. Az eseményeket, érzés- és gondolatvilá­gát csak jelzi a vásznon. A kompozíciót néhány szaggatott, sötét kon­túr tartja össze. Jellemző Jakobyra, hogy több képe úgy születik, hogy az előzőt ugyanazon a vásznon átfesti. Van olyan rész, amit meghagy az eredeti témából, van, amit átdolgoz, vagy újabb motívumokat kompo­nál hozzá. Ez segít neki abban, hogy az átélt jelenségeket szubjektu­mának „vetítővásznáról" átvigye a festményeire. Tudatosan torzít, hogy fokozza a hatást. Ogy tűnik, mintha ezek a fintorok egy Idős, a vilá­got jól Ismerő ember kesernyés, gúnyos bölcsességei lennének. De csak a fintorok ugyanúgy lehetnek az expresszivitást kedvelő ember kellé­kei Is. (Örült, Fekete tulipán.) Mélységesen átélt mondanivalót fejeznek ki a Generációk vagy A ló meghal, a madarak elrepülnek és az ember marad... című vásznai Nagyszerűen és egyénien dolgozta fel a már sokszor megfestett bib­liai témát a Zsuzsánna és a vének című képén. A kiállítás anyaga szokatlanul egységes. Nem annyira a témák, mint a festői technika oldaláról. Egységes nyelvet használ. Fő témája az ember. Mindez a flguratlv expresszlonlzmus keretén belül. Legújabb képeinek alapja a harmincas évek expresszionista fes­tészete, amelynek a flguratlv ágát tökéletesítette, egészen napjainkig Kezdetben Kokoschkához és Chagallhoz hasonlítják. Ma Wlllem De Kooning és társai állnak a legközelebb hozzá. Összevethető velük, de nem azonosítható. Egyedülálló Jelenség képzőművészetünkben, de nép­szerűsége messze elmarad művészi érdemei mögött. Nehéz megérteni Jakoby mondanivalóját, de aki már egyszer közel Jut hozzá, bűvköré­ben Is marad. A tárlatról szóló tudósítást De Kooning szavaival fejezhetném be a legfrappánsabban: „A festészetnek bármilyen formája, bármilyen stllu sa — hogy az egyáltalán festészet legyen — a valóságban egy út, hogy hogyan kell élni, jobban mondva életstílus." TALIGA ISTVÁN Semmit sem lehet átugrani. Mindennek nőni kell, nőni fölfelé, ós ha egyszer eljön a nagy mű iedje, annál Jobb. (Paul Klee) Jakoby útja addig, míg a mai művészi felfogásához eljutott, hosszú volt és változatos. 1903-ban született Kassán. Krón Jenő magániskolája, Halász-Hradil Elemér műterme, és Réti István oktatása a budapesti Akadémián vezették be öt a művészet berkeibe. 1924-től állít ki, s a Kazinczy Társaság tagja a két háború között. Pályafutásának első évelt — ez csak természetes — az útkeresés és a különféle elismert, kedvelt művészek hatása jellemzi. A stúdium éveire Krón, majd Réti stílusa nyomja rá bélyegét. Elmélyedt gondol­kozó típus, és mint Ilyen hamar megszabadul az akademizmustól. Az­után az Impresszionisták bűvölik el egy Időre. A festéket Impulzívan Két nő a parkban Prandl Sándor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents