A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-15 / 10. szám
Stubnya Arnold felvétele így is jön tavasz A Grand kávéházból Jöttünk le, s talán a rossz Időt szidtuk nagy hévvel... Egy tízéves kisfiú szaladt felfelé a lépcsőn, oldalán fekete táska fityegett. — Ml az, talán távlrathordó vagy? ~~ kérdezte tőle barátom. —• Igen — válaszolt az. — A tavasz táviratát hozomI... — kinyitotta a fekete táskát és az tele volt Illatos Ibolyával meg hóvirággal... Hát igen, így Is főhet a tavaszi Hát igen, tízéves korában Is lehet valaki költó ... N. I. E. ,\ Csehszlovákjai Magyarok Társa dalnii ős Kulturális SzÖVots'jRénuk hetilapja MtigjulíMVlk mhídon vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Főszerkesztő helyettrjsek: Míins . |úzst;í ás O/.svaid Árpád Szerkesztők: l.ovlesek Hói a Nagy l.ászlő Nagy í.ajox Ordódy Katalin Pétéi litxló Tarjnni Andor Crafikai elrendezés: Csatiéi l.ászlő Fényképész. Praudl Sándor Szerkesztőség: Bratislava, Obchod na u. 7. Pnstatiók C ,330. Telefon: főszerkesztő 34.1 34 szerkesztőség t»5 Terjeszti a Posta liírlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkezhesítő. Hüllőidre szóié előfizetéseket el intéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, (Jottwaldovo na m tU VII N ý o m j a a PRAVDA nymndaválla tat. Bratislava, Štúrova 4 hloiizotcsi díj negyed évre 2ß, Kčs; »'el övre 52, **'cs. egész év re I Ii4. Kčs Kéziratokat nem őrzőnk n,BR és nem küldőnk vissza. A munka becsülete „...dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes." (József Attila) Igen, dolgozni csak így lenne érdemes, a csillagjárás pontosságán, szépségén túl — szívvel és lélekkel. Sokat beszéltünk, irtunk, értekeztünk a munkáról, számtalanszor elmondtuk, mily óriási Jelentűsége volt és van az emberi civilizáció fejlődése szempontjából, büszkén hirdettük: a munka tisztelet és becsület dolga. Az utóbbi években nálunk éppen a munka becsületén esett csorba. A munkához való viszony, a hozzáállás, hivatásszeretet, hiánya semmi csodaszerrel nem pótolható. Gyakran hivatkozunk riportjainkban, életképekben az Idősebbek, a nyugdíj előtt állók, vagy mér nyugdíjasok szorgalmára, akiknek szinte vérükbe ivódott a munka Áhítata, tisztelete, gyűlU- lik a tétlenséget, annak ellenére, hogy megengedhetnének maguknak egy kis pihenést, egy kis lazítást. Magam Is tanúja voltam nem egy esetnek itt, a városban is. Példaképpen hadd idézzek egyet, nem tipikus, de jellemző. Az egyik forgalmas tér küsepén ketten ástak (virágok alá készítették elő a fűidet), a kopott kabátos, bakancsos idős ember kezében szinte ritmusra emelkedett fel és koppant le az fisó, ősi nyugodt tempóval szeletelte a humuszos talajt, nem nézve se jobbra, se balra, minden idegszéla e munkához kütütte. A mellette „működő“ hosszúhajú, hosszú kabátos, félcipős fiatalember azonban két-három ásást kísérlet után kiegyenesedett, mélázva bámult az elsuhanó miniszoknyák utfin és az angol lordok hideg méltóságával bó köpenyébe burkolta az ásó nyelét. Egyszóval megalázónak, szégyellni valónak tartotta a munkáját. Az iskolában bizonyéra neki Is elmagyarázták, hogy a munka, legyen az bármilyen, nem szégyen. A gyarolatban néha másképpen alakulnak a dolgok. A fiatalok teli vannak ambícióval, álmokat szőnek, nagy tettek elvégzésére vágyakoznak. A hivatás szerencsés megválasztása ezt az ambíciót csak fokozhatja. Persze nem lehet mindenki neves gitáregyüttes tagja vagy táncdalénekes. Az életben való helytállás a mindennapi szürke munka megbecsülésénél kezdődik. Azt, amit csinálunk, ne csak kényszer, szükség diktálja, ne csak akkor szorítsunk a szerszám nyelén, ha valaki ránk szól, munkára nógat. Az ímmel-úmmal végzett munkának kevés a haszna. A felelőtlenséggel, a lazasággal nemcsak magunknak, embertársainknak firtunk, de az egész szocialista társadalomnak. Aki saját munkáját megveti, az másokat is lebecsül. Dolgozzunk hát a magunk örömére, sikerére, a társadalom hasznára a költő fogalmazta csillBgjárás pontosságén, szépségén túl — szívvel és lélekkel. OZSVALD ÁRPÁD
