A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-08 / 9. szám
á narjysullói szervezet tánccsoportja. középen Kouács Katalin tanítónő Januárban megvalósult Garamlökön a népdalest a Csemadok rendezésében — Írja levelében Csekei Ernő olvasónk. Daloltak üregek is, fiatalok is. Nem volt zsűri, nem voltak díjak, csak a közönség tapsa bíztatta a szereplőket. Szólni kell a két legfiatalabb szereplőről: a 12 éves Kovács Jóskáról és a 8 éves Kovács Olinkáról. Fiatal koruk ellenére igen jól szerepeltek. A 70 éves Magyar bácsi is kitett magáért. A kísérőzenét Szénássy Gyula ős zenekara szolgáltatta. A műsoron szlovák népdalok is szerepeltek. A nagy kultúrház megtelt, szinte az egész falu ott volt. Bár mindig így lennel Bizonyára jóleső érzés volt ezt látnia Maczák Sándor tanítónak, aki szervezte és vezette a népdalestet. Szép tervekkel indul a Csemadok losonci helyi szervezete — írja Súlyom Lásilú losonci olvasónk. A szervezet tevékenységének továbbra is fontos alapja a kulturális-népnevelö munka. A munkaterv célul tűzi ki Losonc város magyar nemzetiségű lakosságának internacionalista nevelését, nemzeti múltunk és kultúránk haladó hagyományainak ápolását, a csehszlovákiai magyarság nemzeti öntudatának fejlesztését és elmélyítését. A szervezet már az első hó napban is tevékenykedett. Január 5-én megemlékezett városunk felszabadulásának 25. évfordulójáról. 19-én jól sikerült, széleskörű aktíván dr. Lóska Lajos középiskolai tanár értékes és elénk vitát kiváltó előadást tartott „Korszerű-e ma a hazafiság?“ címmel. Februárban a nyilvános taggyűlésen ;,A nemzetiségi kérdés megoldatlanságának okai és problémái“ címmel hangzott el aktuális előadás. Márciusban a vnb nemzetiségi bizottságának ténykedéséről tartanak beszámolót. A szervezet rendezvényeiből ki kell emelni a hagyományos farsangi mulatságot, a márciusi Mlkszáth-estet, valamint Szabó Gyula érdemes festőművészünk előadását Nógrád—Gömör jeles festőiről, továbbá áprilisban a Lenin-centenárium alkalmából rendezendő gazdag ünnepi műsort. Áprilisban „Örökszép melódiák“ címmel Lehár Ferenc estet rendeznek a nagy zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából. Mint ismeretes, Lehár Ferenc hosszabb időt töltött Losoncon, mint az akkori losonci 25. gyalogezred karnagya. A tavaszi műsoron szerepel még egy író-olvasó találkozó, nép- és táncdalvetélkedő, továbbá egy előadás Kovács Jóska és Kovács Olga garamlöki énekesek Bartók Béla halálának 25. évfor clulója alkalmából. Júniusban „Ballag már a vén diák“ címen ünnepséggel kívánunk megemlékezni a losonci Alma Mater fennállásának 380. évfordulójáról, valamint Losonc város alapításának 070. évfordulójáról. A társadalompolitikai munkatervben szelepei a város és a Nemzeti Front statútumának ismertetése, a magyar iskola- és óvodaügy helyzete a városban, a losonci munkásmozgalom múltjának ismertetése, a baráti szocialista államokban elfogadott és a nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvények ismertetése, valamint az idei népszámlálással kapcsolatban szükségesnek mutatkozó felvilágosító munka is. A munkaterv szép, reméljük, hogy megvalósul és eredményes lesz. Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy csak ilyen későn tudom megköszönni az önök által elküldött Hét folyóiratokat — írja Kovács Károly olvasónk. A pöstyéni hotóllskolába járok, ahol nyelvi nehézségekkel küzdők, mert magyar Iskolából kerültem oda, a tanárok pedig egy szót sem tudnak magyarul. Minden szabad időmet a tanulásra kellett fordítanom, hogy bukás nélkül megúszszam a félévet. Ez sikerült Is. Nagyon szépen köszönöm a szívességüket. Igen meglepett — gondolni sem mertem volna —, hogy ilyen hamar teljesítik kérésemet és elküldik a hiányzó példányszámokat. Most már minden évfolyamot be tudok köttetni. Még egyszer nagyon szépen köszönöm és maré dók továbbra is a Hét előfizetője és olvasója. A közelmúltban tartotta évzáró közgyűlését a Csemadok nagysal- 161 szervezete, amely több, mint 400 tagot számlál. Mintegy 000-an jelentek meg a gyűlésen — írja Kiss Mária és Csekei Ernő olvasónk. A beszámolóból kitűnt, hogy bizzonyos fásultság után most újra fellendülőben vau a szervezet kulturális tevékenysége. A kultúrműsort Mészáros tanító vezette. Őszinte szóval beszélt arról, hogy küldetésünk és feladatunk ápolni, fejleszteni, megőrizni kultúránkat és anyanyelvűnket. Fellépett az Iskola énekkara is. Szárnyalt, zengett a dal az ifjú gyermekajkakról. A szervezetnek saját zenekara van. Nemrégen alakult, mégis Igen jól szerepelt ós szinte hiba nélkül kísérte az énekeseket, akik népdalokat, táncdalokat és cigánydalokat adtak elő. Mindannyian szépen énekeltek, névszerint: Hudecné Bajnovlcs Magdia, Kovács Margit és Bera Erzsébet. Az est fénypontja a most megalakult tánccsoport bemutatkozása volt. 10 fiatal pergett-forgott a színpadon, dobbant a csizma, perdült a szoknya, míg a martos! csárdást járták. Sikeres fellépésük rajtunk kívül örömöt szerzett Kovács Katalin fiatal tanítónőnek, aki életrehívta a tánccsoportot ős betanította a táncokat. Egyébként ő szervezte meg az iskolai énekkart Is. Elindult hát és jő úton halad a Csemadok nagysallól szervezetének kulturális tevékenysége. Az est már leszállt a falura, mikor a havas lédeci utcán sétálgattam. Utam a kultúrház mellett vezetett el. Világosság szűrődött ki onnan. Megnéztem, ki szorgoskodik hétköznap a tágas teremben. A Csemadok színjátszói télikabátban tanulták szerepüket a színpadon. Próbáltak. Buday János a terem közepéről figyelte a lelkes tagokat, közbe-közbe szólt. A színpad egyik sarkában a fáradhatatlan Baráth István szorongatta kezében’ a színmű kéziratát és súgással segítette a gyengébb szereplőket. Azt gondoltam, hogy a nyitral járás magyarlakta vidékein a kultúra kihalófélben van. A lelkes iédeci színjátszók nem feledkeznek meg arról, hogy a nép szereti és kedveli a színdarabokat. A rendezőkön kivül dicséretet érdemelnek azok a szereplők, akik évek óta szívügyüknek tartják a színjátszást: Gubó Sándor, Fazekas Mátyás, Dubay Ferenc, Mester Ferenc és még sokan mások. Remélem — írja Varga Jenő nagycétényi olvasónk —, hogy betanult színművükkel nagy sikert aratnak odahaza és a környező falvakban. Segítség ! Hí ezt a szót halljuk, képzeletünkben borzalmas képok jelannek mag. pontosabban fogalmazva: valaki életveszélyes helyzetbe került, s tőlünk, mindannyiunktól kéri és várja a segítséget. Természetesen nincs mindig sző életveszélyről, de ki tudhatja, kt mondhatja meg előre, hogy Ilyen vagy olyan helyzetből nem vezethet-e az át valóban életveszélyhez? Az alább küzölt levél felett érdemes kissé elgondolkodni, s ha módunkban áll, esetleg akarunk is, segíteni a rászorulón. „Kedves szerkesztőség, olyan probléma és kérdés előtt állok, amit semmiképp sem tudok megérteni. Elhelyezkedésemről van szó. Különbőzé munkahelyeken ugyan kapok ígéretet, sét már a munkaügyi hl vauihoz is fordultam tanácsért, segítségért, de a próbálkozásom eredménytelen maradt ezidálg. Nem tudom, mi okozza ezt az áldatlan helyzetot. Talán a származásom!? Vagyon nehezen bírom elviselni helyzetemet, igazságtalannak tartom. A tanáraim mindig azt hangoztatták, bogy minden ember egyenlő és egyenjogá. Sajnos, sa|át bőrömén tapasztalom, hogy ez nincs így. Mezőgazdasági gépjavító vagyok. Három évig tanultam, míg megkaptam a segédlevelem. Utána Igyekeztem megszerezni tehergépkocsira a hajtási jogosítványt. Ezek után szerettem volna elhelyezkedni, de csak félig sikerült. Oton-útfélen éreztem, hogy munkatársaim nem fogadtak ha magok kB- zé, teljesen bizalmatlanok voltak velem szemben. Fájt, t nem bírtam megszokni a munkahelyemet. Elkeseredésemben elmentem a bátyám után Csehországba. Ott minden számításomat valóban megtaláltam. A munkámat értékelték, elismerték és megbecsültek, jól éreztem magam. Szüleim betegsége miatt haza kellett kOItüznüm. Azóta mólnak a napok, hetek, és munkám még mindig nincs. Arra a következtetésre jutottam, hogy itt még mindig a szine és a nyelve szerint alkalmaznék a munkást, emberséget pedig az együtt elfogyasztott féldecik rnenylsége után mérnek. Nem tudom mogórteni azokat az embereket, akik bizalmatlanok a cigányszármazású polgárokkal szemben, még akkor Is, ha azok megfelelő szakmai képesítéssel rendelkeznek. Wem tudom, mitévő legyek. Ebben a zavaros világban Önökhöz fordo lók tanácsért. Bízom a megértésükben és a becsületességükben. Aláírás: Mózik Albin (Gömörhorka, 62. rozsnyól járási, egy kiközösített és elkeseredett állampolgár, aki a becsületes munkához keresi a le hetósöget és az utat. Szerkesztőségünk felhívja az illetékesek és a környezd munkaadók figyelmét Mózik Albin embert alázó helyzetére, s egyúttal kérjük, le vélfrónkat fogadják bizalmukba, s tegyék számira lehetővé, hogy dőlgozhassók, s hogy bebizonyíthassa szakmai felkészültségét. — 1br».- '
