A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-22 / 7. szám
Februárt« megtört oiög 'Csak kerek évfordulókra szokás emlékezni, jelentőségét méltatni, hangslyozni. A februári győzelem nagy napjainak Idei évfordulója nem számít a kerek évfordulók közé, a CSKP KB legutóbbi ülésén mégis különös figyelmet szenteltek a 22. évfordulónak. Országos ünnepséget helyeztek kilátásba, méltóképpen akarunk visszaemlékezni a hazánk jövőjét meghatározó sorsdöntő napokra, a munkásosztály és vezető pártja történelmi jelentőségű győzelmére a kapitalista rendszert visszaállítani akaró reakciós erők felett, Érthetetlen is, miért nem szerepel ez a nap pirosbetüs ünnepeink között, hiszen 1948 februárjának utolsó napjaiban végérvényesen el-A Cseh szlovákiai Magyarok Társa tlalnii ós Kuliurális Sziiveisigének hetilapja MiíKÍelomk minden vasárnap. Főszerkesztői Major Ágoston Főszerkesztő helyettesek. Máes |ózsef és Ozsvalri Árpád Szerkesztők: Foviesek Béla Nagy I.ászig» Nagy Fajos (Irtlody Katalin Pétéi LászlO Tarjám Andor Grafikai elrendezés: Csáder I.ászlő Fényképész. Praiidl Sándor Szerkesztőség: Bratislava, üliuliod mi u. 7. Postafiók I) 338. Telefon: főszerkesztő 341-34 szerkesztőség 328 85 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél kézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseket el intéz: PNS • Ostredná expedícia tlače. Bratislava, Gnttwaldovo nan). 48'Vil. Nyomja a PRAVDA nyoimlaválla lat. Bratislava, Štúrovu 4. Előfizetési díj negyed évre 28, Kés. fél évre 52, Kés, egész év re 104, Kés. Kéziratokat nem őrz(ink "*eg és nem küldünk vissza dőlt országunkban a hatalom kérdése, a mun^ kásosztály megmutatta hatalmas erejét, elszántságát és harci készségét, kifejezte országunk és a .világ népe előtt megmásíthatatlan szándékét, hogy a szocializmus útját választja. Munkásőrségek védték üzemeinket, munkásőrségek sorakoztak fel a Gottwald vezette kommunista párt mögé, hogy ha kell fegyverrel is védjék a népi demokratikus rendszer vívmányait. A reakciós minisztereknek távozniok kellett, a munkásosztály és vezető pártja a szocialista társadalom felépítése mellett döntött, s ezzel új fejezetet nyitott népeink történetében. Államosítottuk az ipart, szocializáltuk a mezőgazdaságot, külpolitikánkat legbiztosabb szövetségesünkre és támaszunkra, a Szovjetunióra építettük, soha nem tapasztalt lelkesedéssel fogtunk hozzá az újjáépítéséhez, az ú] társadalom alapjainak lerakáséhoz. A győzelmes februárt mi magyarok Jégtörő februárnak Is emlegetjük, hiszen 1945—48 tragikus esztendei után a kommunista párt győzelme jelentette és jelenti számunkra ma is a hitet, a lehetőséget a nemzetiségi kérdés megnyugtató rendezéséhez. A szocializmus nemes ös emberien szép távlatokat nyitó útjára léptünk, és az ország soha azelőtt nem fordított annyit nemzeti Jövedelméből, anyagi Javaiból a nép szociális és kulturális felemelésére, mint a munkéshatalom. Gyárak százait építettük fel, munkát, megélhetést biztosítottunk mindenkinek, korszerű és Ingyenes egészségvédelmi hálózatot építettünk ki, ifjúságunk előtt az iskolák százainak, ezreinek kapuit nyitottuk meg, a munkás- és parasztszülők gyermekei helyet foglaltak főiskoláink és egyetemeink padjaiban, városaink és talvalnk új lakónegyedekkel és családi házakkal népesültek be, a nyugdíjasokról való gondoskodás pedig megdobogtathatja a leghüvösebb vérmérsékletű ember szívét is. Hosszan lehetne sorolni és statisztikai adatokkal Is bizonyítani a munkáshatalom huszonkét esztendejének nagyszerű vívmányait, amelyeket kétségbevonni vagy kicsinyíteni képtelenség. De felesleges számokkal dobálózni.,. A középkorú és idősebb nemzedék részt vett az alapok lerakásában. Akik az ötvenes évek elején falvaink, kisebb és nagyobb településeink villamosításán munkálkodtak, azok közül sokan ma mér nyugdíjasok, és büszkén gondolnak vissza azokra az Időikre. Érthetően. Nekik is világit az a villany... Akik szövetkezetét alapítottak és az első vonalban vívták harcukat a megszokottsággal, a magántulajdonhoz ragaszkodó csökönyösséggel, lehet, ma már közülük Is többen nyugdíjasként figyelik szövetkezeti falvaink fejlődését, s mert egyre több az eredményesen gazdálkodó szövetkezet, jóleső érzéssel nyugtázzák, harcuk nem volt hiábavaló ... Így sorolhatnánk tovább emberek, nemzedékek szerint az építésben való részvételt, hiszen akik őszintén, becsületesen akarták a muukáshatalinat, a szocialista rend izmosodását, mindannyian sorkatonái voltak az ügynek. Fontos és nélkülözhetetlen alkatrészei a gépezetnek. Persze, új társadalmat építeni rendkívül nehéz és bonyolult feladat. És maga a történelem, illetve a társadalom fejlődéstörténete példa rá, hogy egyik formából átmenni a másikba soha nem ment simán. Évtizedekre, de inkább évszázadokra volt szükség a végleges kialakuláshoz. S az átmenet soha nem volt zökkenőmentes sem. Jelentkeztek hibák, torzulások, jelentkeztek visszahúzó erők is, amelyek az újnak, a haladónak megrögzött ellenfelei voltak. Az újat akaró hatalom azonban — erre is a történelem példa! — soha nem bánt kesztyűs kézzel a visszahúzó erűkkel. A „demokrácia“ bármilyen köntösével álcázták Is magukat .... Senki tagadni nem akarja, hogy szocializmust építő két évtizedes igyekezetünket hibák, torzulások Is kísérték. Ám 1988 Januárjában maga a kommunista párt lépett a hibák, deformációk megszüntetésének útjára. A pártnak ezt a becsületes szándékát használták ki szélsőséges, antlszoclalista erők, amelyek a hibákat, torzulásokat mesterségesen felnagyítva Igyekeztek befeketíteni mindent, ami országunkban húsz év alatt történt. Kétségbevonták a párt vezető szerepét, szovjetellenes hangulatot szítottak, sárba dobták az internacionalizmus, a proletár összefogás zászlaját, a gyűlölet falát építgették a testvéri szocialista országok köré, kifelé és befelé a nemzeti gyűlölködés szenvedélyét lobbantotték lángra, egyre nyíltabban törtek a munkáshatalom két évtizedes vívmányaira. Azokban a legválságosabb hetekben, hónapokban is — mint annak idején 1948 februárjában — a népi milícia volt a munkáshatalom vívmányainak legmegbízhatóbb őre. ök voltak azok, akiket nem lehetett megtéveszteni szép szavakkal, elkábítani az „emberarcú szocializmus“ Jelszavával, akik mindenkor készen álltak a munkáshatalom védelmére. 1968 augusztusában a testvéri szocialista országok hadseregei Internacionalista kötelességüknek tettek eleget, amikor a szocializmus holnapjáért küzdő erők megsegítésére siettek. S most két válságos esztendő után azokra a februári napokra emlékezünk, amikor a munkásosztály és vezető pártja győzelmet aratott a reakció fűlött, s a szocialista társadalomépítés útjára lépett. Nem kerek évforduló, de a februári győzelem jelentőségén ez mit sem változtat. Amikor a CSKP KB legutóbbi ülésén különös figyelmet szentelt 1948 februárjának, tette ezt azért, hogy újból lélreérhetetlenül tudomására adja a világnak: Csehszlovákia népei már akkor véglegesen a munkáshatalom mellett döntöttek, s a testvéri szocialista országok nagy családjában, ezeknek az országoknak a barátságéra, segítségére mindenkor számítva őrködnek szocialista vívmányaik fölött!
