A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-15 / 6. szám

FEBRUAR farsangi születésnap Ha egy anya februárban hozza világra gyermekétf a terhesség legnehezebb hónap­jai a leghidegebb évszakra esnek, ami sok­kal előnyösebb a nyárt melegben viselt terhességnél. A gyermek első életévében valószínűleg nem kapja meg a tüdőgyulladást és a sza­márköhögést. Ezek a betegségek rendszerint februártól májusig fordulnak elő, és a baba születésekor az első négy hónapra védett­séget hoz magával. A gyermek később születésnapját mindig a farsang vidám hangulatában ünnepelheti meg. Ha február 29-én születik, akkor viszont csak minden negyedik évben kell születés­napot tartania. Decemberig a februári újszülött már olyan fejlett, hogy tudatosan örül az első kará­csonynak. Aki a Vízöntő jegyében (Jan. 21—febr. 29) születik, az az asztrológusok szerint nagyon összeférő természetű, az „élni és élni hagyni“ elve szerint cselekszik. Szere­tetreméltó, toleráns és hajlamos a dolgo­kat a vidámabbik, szebbik oldalukról meg­ítélni. MHHMÍ Az elnyühetetlen örökifjúság szentélyében... Amikor jó női szokás szerint hajósaitól kapartam ki az utolsó maradék ajakrúzst, eldőlt bennem a borjú. — Valuta ide, valuta oda, veszek egy új rúzsbetétet, de nem akárhol, hanem a Kdrtnerstras­­sén ... — Miért éppen ott? — érdeklő­dött életem párja. — Miért nem lehet ezt a vackot valahol itt a közelben megvenni? — Azért, mert errefelé csupa kts drogéria van, én viszont egy­szer már belülről akarok egy Iga­zi drága, elegáns lllatszerboltot látni... Amikor végre helyben voltunk, olyan unottan bámult ki a csodá­latos metszésű flakonokon keresz­tül az utcára, hogy legszívesebben belecsíptem volna. Hogyan lehet egy kultürember ennyire érdekte­len? Sőt, amikor a hetvenötödtk ajakrúzs felett töprengtem: meg­vegyem, ne vegyem, otthagyott mint a faszentet. Atballagott a szemközti könyvesboltba, mert úgymond itt aztán semmi látnivaló nincsen. Az ájulás környékezett. Hogy Itt nincs mit látni? Hiszen itt min­den vttrinben — és volt belőlük két tucatnyi — ezernyi csodálatos látnivaló akad. Arckrémek, kéz­ápoló krémek, müszempillák, ven­déghajak, szemfestékek. Es dobo­zok, dobozok — rózsaszín-/ehér­­pettyesek meg fehér-rözsaszlnpety­­tyesek. Nefelecskék dobozok arany csíkokkal és megfordítva és mlnd-JKét nagyon szép megoldású bunda. Az egyik szürke mókus, rókaszegéllyel és kucsmával, a má­sik rókalábakból készült. (APN felv.) egyiken legalább három szalag csokor. Némelyiken több a masni, mint a doboz — orgonáiból, tüll bűi, selyemből, műanyagokból. Óriási lepkékre emlékeztetnek, fantázlavirágokra, hónapos retekre, ugrándozó kengurukra, csak ép­pen szalagokra nem, de hát ez nem is fontos. A dobozok tartalma a fontos: a clbetmacskák mirigyvá­­ladékából készült istent parfőmök, melyeknek grammja többe kerül a clbetmacskánái. Púderek, hennák, lakkok, bodoritók és pödörítök, szagtalanító és szörtelenítő szerek --- a sok méregdrága istencsudája, ami egy ilyen szépségtemplom lel­tárában található... Az egész helyiség illatos, nagyon elegáns és mindenekelőtt — disz­krét. A világítás Is az. Ennek foly­tán aki Ide belép, automatikusan megszépül és laglább öt évvel ke­vesebbet mutat. A kíszolgálókls­­asszonyok tíz évvel látszanak fiu­­talabbnak. Hja, a szépítőszerek se­gítenek nekik meghamisítani a ke­resztlevelüket ... Egyáltalán, az elnyühetetlen öröklfjúság minden ilyen intéz­ményt szentéllyé nemesít, jobban mondva az el nem múló szépség templomává. Ez is olyan magasz­tos volt s úgy teli volt virággal, hogy végül majd térdre ereszked­tem a megilletődöttségtöl, különö­sen amikor egy csupacsont magas hölgy halkan, mintha zsolozsmáz­­na, kért két pár — keblet. — Es megkaptaI — Ez kérem, nem nyúlik, garan­táltan nem ráncosodik, úgy tapad és ott tapad, ahol kellI Méltóztas­­sék jelpróbálntl A hölgy fel próbált a, s miután a mükeblek csakugyan tapadtak, fi­zetett és elégedetten távozott. — Ö, nagy dolog ez kérem — magyarázta az örökjlatallá balzsa­mozott „direktrtsz'1. — Akinek domborulatait a természet mosto­hán elhanyagolta, maga domborít. Nincs többé neurózis. Nincsenek többé fejletlenségi komplexumok. — Káprázatos — rebegtem és a lehető leggyorsabban távoztam. Féltem, hogy kísértésbe esek. — Persze garanciát vállalunk —■ kiáltotta utánam természetesen diszkréten a szépség egyik kalász­szőkére festett papnője. Mert a müszépség terjesztése abszolút diszkréciót követel. Majdnem any­­nyit, mint a kobaltbomba gyártá­sa .,. Ha úgy vesszük, mindkettő igen veszélyes foglalkozás — elvégre sern az egyikről, sem a másikról nem tudni, milyen beláthatatlaii következményekkel jár ... D. J.

Next

/
Thumbnails
Contents