A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-15 / 6. szám
Nem. Nem lehet igaz. Angyalok nincsenek, csak a legendában vagy a képzeletben. Kn azonban nem képzelődöm, nincsenek csalóka látomásaim, teljesen józan vagyok. Ennek ellenére mégis ott áll előttem az angyal olyan valúszínutlenül és olyan kecsesen, mintha a meséskön) vekből tépett volna ki, lelibcnt volna elém. Csodálatosun karcsú és hajlékony, a bőre, akár a márvány, a baja omló arnnyzuhatag, a szeme természetesen kék, mint a zafír s csillog, ragyog a fekete szempillák alól. Nézem, bámulom ezt a földrészéin angyalt, s gyermekkorom álmai elevenednek meg bennem. Egészen olyan, amilyenekének akkor képzeltem el az angyalokat. Szinte odaképzelem a két habkönnyű szárnyat is, s várom, hogy fülrepül az áruház pultja mögül, felszárnyal a kék ég magasába s elfoszlik a párás messzeségben. De mindez csak gyermekes képzelgés, mert ez az angyal nem repül sehová, nagyon is Itt él a földön. Az angyal kiszolgál a pult mögött, harisnyákat, zoknikat árusít. Nagy kedvem támad, hogy égy pár zoknit vásároljak, már csak azért is, hogy az angyal közének érintése ott maradjon rajta, s néha-néha eszembe jusson, hogy angyalok is élnek a földön, nemcsak boszorkánynk .-,'y *•}!, Odaléptem a pulihoz s niegilletódve, dadogva mondtam az angyalnak, hogy zoknit szeretnék. — Milyen színben? — kérdezte az angyal csengő hangon. — Szürkében, igen, szürkében, lehet csikós is. — Hányas lábra? — kérdezte unottan az angyala — Negyvenesre. ' • ■ ’ — Szürkében csak nagy számok vannak — jelentette ki az angyal határozottan. — Akkor talán barnában. ' ; f . — Barna sincs kisebb számban. Talán holnap. Holnap új árut kapunk. — Akkor talán valamilyen más színben ... Zavaromban belebabráltam a pultra kirakott áruba, nézegettem, műttrálgattam a zoknikat. Az angyali idegesíthette a dolog, és úgy rámfürmedt, hogy majd hanyatt estem. — Ne babrálja uz árut... Mit képzelnek, összeturkálják, összepiszkolják itt a Zoknikat, én meg rakosgassam el.,, én sem vagyok gép, én is ember vagyok! Ránéztem, tátogattam n számat, de egy szál sem tudtam szólni. Mit mondott? Hugy ó is ember? Tényleg, most látom csak, hogy nem is angyal. Csak egy lány. Igen, egy alaposan kitestett Nő. Műszempilla, festett haj, festett szemöldök, festett száj, púderes arc... Nem igazi csillag ö, csak egy műbolygó. Nem angyal, csak közönséges földi lény... Dgy látszik, angyalok nincsenek. É. ľ aulai'ka felvétele D. Cy. Ez a sziget a miénk! San Francisco közelében van az Alcatraz nevű szigetecske, s talán életünk végéig a nevét sem hallottuk volna, ha ... Ha a sziget az elmúlt év novemberében nem lett volna egy érdekes „invázió** színtere. Az történt ugyanis, hagy egy indián csoport Kilátás a volt szövetségi börtönre kötött ki a nem egészen öt hektáros szigeten és a csoport főnöke kijelentette, hogy nem hajlandók a parancsot teljesíteni, mivel úgy tekintik a szigetet, mint jelképes kártalanítást őseiknek „jogtalanul eltulajdonított" földjéért. Azonnal birtokukba is vették a szigetet. A bátorságuk és a jelszavaik -Békét és szabadságot. Szabad emberek hazája — igen megnyerőnk. De ez az őt hektáros szigetecske, melyen ráadásul a volt szövetségi fegyház hatalma* épülete is ott terpeszkedik, nagyon csekély kárpótlás az egész amerikai kontinensért. A volt szövetségi fegyház épületében valamikor u legnagyobb bűnözők „laktak". Az épületet most az Indiánok alaposan átkutatják. Az amerikai Indiánok földje — írja a falra ez az Indián leány, egyike a sziget „megszállóinak".
