A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-15 / 6. szám
kerékpáron nyargalászott a kékkői, losonci, Ipolysági, rimaszombati Járások úttalan útaln, aki a templom előtt „prédikált“, Csemadok szervezeteket alapított (csupán a losonci Járásban tizenkettőt!), ez a fiatalember némiképpen különbözött a mai harmincasoktól. Húsz; éves, amikor bevonul katonának, huszonhat éves korában kerül haza — hadifogságból. Egy életre elegendő megpróbáltatással, tapasztalattal a vállán. Sokan beleöregedtek, beleroppantak ezekbe a megpróbáltatásokba, ö? ö megerősödik, megedződik, fellelkesül azon, amit a Szovjetunióban lát és hall. Kommunistaként tér haza. 1947 Január hetedikén lép munkába a losonci bútorgyárban. A gyár ekkor még mangántulajdonban van, s 6 egyike azoknak, akik harcolnak az üzem államosításáért. Ez is bekövetkezett. És ... Koncz Béla lett az állami vállallat első élmunkása. Nagyított fényképét a május elsejei felvonuláson hordozták. (Mivelhogy ekkor még nem « táncdalénekesek voltak az ország hősei.) Mint begyakorolt szakmunkás ekkor nyolc-tízezer koronát keresett havonta (régi pénzben). A bútorgyárat otthagy.va 1950. augusztus 15-én végképp elszegődött a Csemadokhoz. A losonci kerületi bizottságon először mint instruktor, később mint titkár dolgozott. A kerületi bizottság megszűnése (1960) után Járási titkár lelt. A Csemadoknál eleinte 2000— 3200 koronáért dolgozott (ugyancsak régi pénzben). Ma, amikor az úgynevezett anyagi érdekeltség mindenek fölé helyeztetik (hogy helyesen-e, az majd elválik!), ma már szinte elképzelhetetlen az az odaadás és lelkesedés, amellyel a Csemadok hajdani dolgozói, köztük Koncz Béla Is, a toborzás és szervezés munkáját végezték. Deibát ez a „fényes szellők" korszaka volt, a „holnapra megforgatjuk az egész világot“ szándékok korszaka, amely hibái és torzulásai ellenére is bebizonyította — egyebek között —, hogy az emberekben fel lehet ébreszteni a társadalmi tudatot, hogy az „egy mindenkiért, mindenki egyért“ eszméjét át lehet ültetni n tömegek tudatába; s hogy van dolog, amit pénzzel nem lehet megfizetni: ia lelkesedést és az odaadást. Koncz Béla azok közé tartozik, akikből az idő nem mosta ki a hajdani lelkesedést. Ma is épp úg', járja a falvakat (legfeljebb már nem motorbiciklln), épp úgy szervezi, rendezi, feszegeti a kultűrálts munka lehetőségeit, mint a kezdet kezdetén. Jómagam több mint egy évtizede ismerem őt. Megfigyelhettem munkáját ti nagyobb szabású kulturális rendezvényeken: Füleken, Sósárban, Ipolybalogon, egyebütt. Tudom róla, hogy fáradhatatlan, határozott, figyelme mindenre kiterjedő. Mindenütt ott van, ahol lennie kell. A rendezvényeken mégis mindenki őt keresi, mindenki őrá hivatkozik. I'yenkor egy kissé mindenütt nélkü'özhetetlen. S ő bírja erővel és humorral. Humora nyers és jóízű. Tőle tudtam meg azt Is, hogy én Krokanországból származom s hogy a bajúszom nem ér egy pipa bagót az övéhez viszonyítva. (Le is borotváltam. ) Jelleméből hiányaik minden rosszindulat és ravaszság. Azért nem hiszem, hogy valaha is be merték volna őt csapni. Kemény fából faragták, céltudatosságát, az ügy iránti komoly elkötelezettségét még az ellenségei is kénytelenek megbecsülni. A füleld tánccsoport pár évvel ezelőtt És ha most a fentiekhez hozzáteszem, hogy koncz Béla már nagyapa: ki hiszi el nekem? Ki hiszi el, hogy a legényes, vállas Csemadoktitkárnak már van egy tizenhat hónapos unokája, s akárcsak a többi nagyapa, ő is így nyilatkozik: — Hallod, nem tudom hogy lehet ez, de talán jobban szeretem őt, mint a saját gyerekeimet... 1 Négy gyereke van: két lánya és két fia. Évi, a legidősebb, a fülek! gimnáziumban érettségizett, s ha jól tudom, két éve van férjnél. Mindig tiszta kitűnő eredménnyel tanult, az egyetomro, „helyszűke“ miatt, mégsem sikerült bejutnia (a bölcsészeti karra jelentkezett). A tizenkilenc éves Béla asztalossegéd apja egykori munkahelyén, a losonci bútorgyárban, Gyula, akt tizenhét éves, vasesztergályos tanuló a losonci járási iparvállalatnál, a legkisebb, Zsuzsi, nyolcadikba jár. Jelsőcön laknak egvszoba-konyhás lakásban. Koncz Béla józan ember, még senki sem látta, hogy szórta volna a pénzét, mégis egyszoba-konyhában laknak öten .., — Hja, barátocská® — mondja — négy gyermeket még a szocializmusban is nehéz felnevelni. A feleségem a háztartás mellett az állami gazdaságban is dolgozik. Azért nem panaszkodhatunk, jobban élünk, mint valaha, az igaz, hogy nem flancolunk ... Ehhez még annyit teszek hozzá, a losonci illetékesek kedvéért, hogy Koncz Béla lakáskérvénye 1954 óta hever Losonc város lakásgazdálkodási hivatalában! Ez — az Illetékesek kedvéért össze is számolom kerek tizenhat év ... ■ — Húsz év nagy idő. Mire emlékszel vissza a legszívesebben?-- Mindig kimondhatatlan örömmel töltött el, ha a szervező munkában sikerült valami, ennek talán jobban örültem, mint ha a magánéletemben mentek Jól a dolgok. Szívesen Jártum az emberek között s a felvilágosító munkában mindig képességeim legjavát akartam nyújtani. De nagyon örültem annak is, amikor négy éves harc után, 195(J-ben felvettek a pártba. — Miért csak négy év után?-- Addig tartott, amíg egyesek „megbocsátották“, hogy annak idején Horthyék kivittek a frontra. — Mire nem gondolsz vissza szívesen? — Az ezerki lencszázhatvannyolcus időszakra. — Miért. — Az eltelt húsz év alatt az volt a célunk, hogy u csehszlovákiai magyarok minden országos munkából, mozgalomból kivegyék a részüket. Amikor mi 1968 áprilisában állást foglaltunk, Intrikák és provokációk sorozata zúdult a nyűkunkba. Nálunk mindig éltek szlovákok, s azelőtt sohasem marakodtunk. Bizony, hatvannyolc nagyon rossz emléküket hagyott bennem, felelős funkcionáriusok nyíltan fenyegettek, irredentának, nacionalistának bélyegeztek, holott mindig az internacionalizmust tartottam a népek közötti együttélés alapjának. Nagyon sok emberben csalódtam hatvannyolcban. Drága Iskola volt ez az év mlndannylunk számára. — Mit szoktál csinálni munka után a szabad Idődben? ■— Elég kevés a szabad időm. Szeretek, Jobban mondva, szeretnék ultizni, de ezt inkább csak a vonatban szoktam, ha Pozsonyba kell utaznom. Szeretek olvasni, sajnos romlik a szemem, sakkozni is szoktam néha. Szeretem a futballt, valamikor aktív focista voltam, nős fejjel, harminc évesen Is játszottam, alig bírtam abbahagyni. Szeretem a tévét, különösen a külpolitikai műsorokat, a híreket, ha csak tehetem, mindig meghallgatom, egy idő óta már Pozsonyt Is rendesen tudjuk fogni, örülnénk, ha ott is lenne magyar adás, mér csak a gyerekek szempontjából Is nagyon jó volna ... Azonban legjobban a népi együtteseket élvezem. Kár, hogy a füleki együttes jelenleg slagnál... — jártál már külföldön? — Voltam a Szovjetunióban, 1959-ben Moszkvában szilvesztereztem, és nyaraltam Bulgáriában, a Fekete-tenger mellett, úgy érzem, a tengervíz jót tett az lslászos derekamnak ... 1920. február 16-án született Jelsőcön egy igen kicsi, zsúpfedelű házban, apja százszázalékos hadirokkant volt, aki húsz évre előre kivette a nyugdiját, hogy házat építhessen. — Még kenyeret sem ehettem eleget. Anyám kukoricalisztből csinált tésztát a levesbe. Az ötven éves Koncz Béla, aki húsz év óta járja a falvakat, aki mindig ott talőlható, ahol tenni kell valamit Járása magyar kultúrájáért, akinek bokros tennivalói között arra is maradt ideje, hogy magánúton leérettségizzen, hogy pártiskolát végezzen, hogy művelje magát, egy kissé elszomorodik. — Jobb volna most kezdeni! Érzem, hogy a nap már lefelé megyen. Am ml tudjuk, hogy ez csak afféle elszólás volt, egy« kis enyhe peszszimista beütés a legderfilátóbb Csemadok-titkár hangulatába. ZS. NAGY LAJOS 7
