A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-08 / 5. szám

Huszonöt évvel ezelőtt, a* 1945. esztendő elején végső stádiumába lépett a második világháború drámája. A több ezer kilométer hosszú keleti harcvonal lényegesen megrövi­dült: a két szárnyon a náci csapatok már kiszorultak a balti államokbúl és az egész Balkán félszigetről. A szovjet csapatok az egykori Kelet-Po­­roszországtúl a Visztula közép ső folyása mentén, Buklán és Dargón át Budapstig húzódó vo­nalon harcoltak s éppen meg­kezdték átkelésüket a Dunántúl felé. Nyugaton a szövetségesek — bér már elérték Németor­szág határát — éppen az 1944. esztendő utolsó napjaiban ne­héz védelmi harcokat folytat­tak az utánpótlást biztositó nagy atlanti kikötők felé elő­retörő ellenséggel. Mindamel­lett az egész békeszerető em­beriség — elsősorban a szov­jet hadsereg erejétől és önfel­áldozásától — az 1945. eszten­dőben a roppant világégés mi­előbbi befejezését várta. S az emberiség nem csaló­dott. Nem csalódtak Kassa la­kói sem, akik december 18-a óta szívszorongva várták a fel­­szabadulás óráját. Ezen a na­pon a szovjet csapatok már néhány kilométerre megköze­lítették a várost dél felől, de azután az erősítéseket kapott ellenség nyomására éppen a csehszlovák—magyar határ mentén állandósult a front. Tudtuk, a szovjet csapatok kö­vetkező nagy előretörése fel­szabadítja az egyre állatiasabb nyilas rémuralom karmai kö­zött vergődő frontmögötti vá­rost is. «Mi Hí »«<: t m Btr! U j * H • i Kassa felsiabadílúsduak emlékezetes napjaiból Azt persze, hogy Kassa vá­rosának közvetlen felszabadí­tása elsősorban messze, sok száz kilométerre a várostól, va­lahol Lengyelországban, Krak­kótól északra, a Visztula men­tén s lenn a Dunánál, Eszter­gom környékén dől el — nem tudhattuk előre. De amikor ja­nuár 9-én Churchill egyenes segélykérésére a szovjet had­sereg megindítja utolsó előtti nagy támadását a hitleristák ellen, amely lényegében a Visz­tulától egészen az Oderáig vi­szi előre a diadalmas szovjet csapatokat, amikor Esztergom térségében összeomlik a körül­zárt Budapest felmentésére in­dított német ellentámadás, ek­kor már tudtuk, hogy ütött a felszabadulás órája. Ostrava ás Esztergom között zsákszerű né­met kiszögellés keletkezett, amelynek legkeletibb pontja Dargó volt. A német hadsere­gek nem bírták ki a kétoldali roppant nyomást, s a katasztró­fát elkerülendő, Szlovákia te­rületén a Liptószentmiklós— Zólyom vonalra kényszerülnek visszavonulni, fgy szabadult fel huszonöt évvel ezelőtt, 1945. január 19-én reggel min­den nagyobb közvetlen harci esemény nélkül Kassa. 1B45. április 3. A izovjet hadsereg képviseld! a kassai volt megyeháza előtt vár|ák a Moszkvából érkozd párt- és kormánykUldUttságet. 1944 végén szigorú német SS-kísérettel az ausztriai mathausen koncentrációs tábur irányába meheteltünk. Transzportunkat légi­támadás érte. A zűrzavar! kihasználva sikerült megszöknöm. Ka­landos körülmények között 1944 december végén eljutattam Kassára. Itt kapcsolatba léptem a Csermely völgy) gazdasági is­kolában rejtőzködő frontról szökött katonákkal. Számos kassai fiú volt közöttük. Felvettek kötelékükbe, mely harcra készen várta a kedvező alkalmat, hogy hátba támadhassa a németeket. Erre azonban nem került sor. Az ellenségnek menekülése köz­ben nem volt ideje, hogy Kassát fegyveresen védelmezze. 1S45. január 19-én a kora reggeli órákban a Csermely irányából közeledtek a város felé az első szovjet előőrsök. Mi fehér kendőt lobogtatva rohantunk elébük, s boldogan összeölelkeztünk a fel­szabadító csapatok első katonáival. Kassa lakossága e napon örömkönnyekkel fogadta felszabadí­tóit. A nyomasztó hatéves megszállás, de különösen a nyilas rém­uralom után a város népe boldogan fellélegzett. Az óvóhelyek, pincék, bunkerek kiürültek. Mosolyra derült a nyilas rémuralom­tól megfélemlített, elgyötört emberek tekintete, benne a hála kifejezésével felszabadítóink Iránt, hogy megszűnt a halálféle­lem. A felszabadulást követő napokban a Kazinczy utcai munkásott­honban nagy volt az élénkség. Kassa város forradalmi proleta­riátusa találkozott itt, hogy tájékozódjék a történelmi kibontako­zásról, amelyben aktív részt kívánt venni. De hogyan? A köz­vetlen felszabadulást követő napokban nem volt pártszervezet, nem volt közigazgatás, nem voltak közbiztonsági szervek. E hely­zetben legfontosabb feladatunknak tartottuk a párt újraszerve­zését. Régi párttagokból öttagú bizottságot alakítottunk, amely pótolja a helyi pártvezetőiséget mindaddig, amíg a párt formáli­san megalakult. A bizottság tagjai az akkor Kassán tartózkodó Kugler János, dr. Simái Béla, Freimann Artúr, Pillér József s e so­rok írója voltak. A felszabadulást követő első napokban a közrend és biztonság fenntartása volt a legfontosabb feladat, ezért hozzáláttunk a munkásmilícia megszervezéséhez.' A szovjet katonai parancsnok­ság, amellyel szoros összeköttetésben voltunk, megfelelő szémú fegyvert bocsátott rendelkezésünkre, amivel felszereltük az ön­ként jelentkező szervezett munkásokat. A milícia vezetője Jaschó Béla elvtárs volt. Pártbizottságunk abban az időben fontos fel­adatot végzett. Pótolta a közigazgatási és a közbiztonsági szerve­ket. A reggeli óráktól késő estig szünet nélkül permanencláb&n

Next

/
Thumbnails
Contents