A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-27 / 30. szám
Bio emlékek, hagyomán Az idén esősebb volt a június, mint más évekbenÍgy aztán nem csoda, hogy június 21-én a podolini városi tanács tagjai rosszalló fejcsóválások közepette nézegették a város fölött sűrűn gomolygó felhőket, jó időért fohászkodva. S mintha csak a városatyák fohászait meghallgatták volna a magasságbeliek, az egésznapos esőzés alábbhagyott, a hegyek felöl friss szél kerekedett, s az alacsonyan úszó, szinte a városka reneszánsz csipkézetű tornyába aKaszkodó felhők megindultak, és a szétszakadozó felhőzet mögül egy rövid félórára kisütött a nap. Szombat délután öt óra. Podolin még vízcseppektöl csillogó főutcáján emberek gyülekeztek, az üdén zöldellő parkban megszólal a térzene, s egyszerre valami ünnepi hangulat ömlik el az alig két és fél ezer lelket számláló ódon városkán. A főúton leáll a forgalom, az egyenruhás rendőr felemeli forgalomirányító tárcsáját, sorban leállnak a gépkocsik, autóbuszok, és utasaik akarva-akaratlanul meghallgatják a magyar szóra már nehezen igazodó podolini fiatalok magyar verselését, énekét, mellyel Krúdy Gyula emlékének adóznak. Annak az embernek. írónak, aki majd egy századdal ezelőtt szüleetett f1878-ban, Nyíregyházán, s meghalt 1933-ban, Budapesten), s életének néhány évét itt töltötte ebben a hegyek közé ékelt kicsi városkában. A német szóra cseregyerekként idekerült kis Krúdy néhány év alatt annyi élményt gyűjtőt össze, amennyi — egy egész életre elég volt írói munásságához. A piarista gimnázium ódon falainak huhogó kísérteiéi, a boltozatos ka&ialjakban szerelmi találkára váró lenhajú szolgálók és a zsalugáterek mögül kikandikáló, vágyakozó szemű szépasszonyok, a templom körül keringő csókák, a hegyek, a suhogó hóesés, a régi temető sírkertjei kelnek életre tolla nyomán, s azért a mindössze 3—4 évért, melyet a városkában töltött, megváltja Podolin számára a belépőjegyet az irodalom sokszínben pompázó virágoskertjébe. Szombat délután öt óra van, s a podoliniak Krúdy-emléktáblát lepleznek le a volt piarista gimnázium falán. Ezért jöttek el messzi vidékekről a régi elszármazott podoliniak, ezért szól a térzene, ezért tolonganak a régi városfal melletti kicsi térségben; sokan kíváncsiságból, sokan irodalomszeretetből, sokan az emléktáblát adó balatonfürediek és a podoliniak közt kialakuló barátságból, a fiatalság, hogy fiatalságuknak örüljenek, az öregek, hogy a rég nem hallott magyar szót ízlelgessék. A fehér márványtábla, amely már ott függ a volt gimnázium /most gyógypedagógiai iskola) falán, egészen Balatonjüredről került ide. A kezdeményezés a Veszprémmegyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjétől, dr. Zákonyi Ferenctől származik, s az ötletet magáévá tette a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság művelődésügyi szakosztálya. A terv szerint a két fél emléktáblát cserél — ajándékozási alapon. A Kelet-szlovákiai KNB Pavol Országh Hviézdoslavnak állít emléket Balatonfüreden, aki egy időben az ottani szívkórházban gyógyíttatta magát, Balatonfüred pedig a Veszprémmegyei Idegenforgalmi Hivatallal karöltve a századeleji mayar prózairodalom egyik jeles művelőjének, Krúdy Gyulának állít emléket Podolinban. Így minden devizaköltség nélkül két irodalmi emléktáblával s két, évszázadok óta együtt, egymás mellett élő nép, két város közti baráti kapcsolattal gyarapodik, olyan hagyományt elevenítve fel, amely öszszeköt, nem pedig elválaszt. Felhangzanak a himnuszok, juhász Gyula: Krúdy című versét szavalja nagy igyekezettel egy fiatalember, a szónokok elmondják az ünnepi beszédeket, s a fehér márvány tábláról lehull a lepel, a gyermekkórus énekel, helyükre kerülnek a koszorúk is — és mintegy befejezésül: újból megindul a szemerkélő eső s a városka fölött lassan ölelkező felhőkből mind sűrűbben hulló eső összemossa a piros-fehérzöld és a fehér-kék-piros szalagokat. GYÜRE LAJOS ^könyvek zetben, amit csak az igazi családi otthon tud nyújtani. A szülői ház kegyetlen öröksége, a bizonytalanság érzése kíséri felnőtt korában, családi életében is. Zavaros elképzelések élnek benne saját alacsonyaübrendüségéről; házaséletében is azt keresi, kutatja, amit gyermekkoráoan nem kapott meg, lassanként féltékennyé, rögeszméinek rabjává válik. — Az írő finom derűvel átszőtt regényében arról győzi meg az olvasót, hogy Daniel alapjában véve jó. Azokat ftéli el, akik komolyan sohasem akarták, hogy jó legyen. Kemény Zsigmondi A rajongók Móricz Zsigmondi Rózsa Sándor a lovát ugratja Hol voltak már a betyárok, s hol a betyárromantika, amikor Móricz Zsigmond megírta egyik legnagyobb regényét Rózsa Sándorról. Miért volt szüksége éppen Rózsa Sándor alakjára Móricznak, aki — Ady szavaival élve — „nemcsak temeszteni, hanem támasztani“ jött irodalmunkba? Azért, mert a negyvenes évek elejére egy másfajta betyárvilág kezdődött a háborúra készülő Magyarországon, ahol a szegényparasztság olyan kisemmizett volt, mint a szegedi puszták jobbágyai száz évvel ezelőt. Móricz Zsigmond Rózsa Sándora a néma, a legázolt népből ugrik elő, hogy üssön,, s hogy odakiáltsa Szeged város urainak, a Pruksa doktoroknak, kimetszett pandúroknak: '„A szögény is emberi“ Az író mesélő kedve talán ebben a regényében csap legmagasabbra. Varázslatos erővel örökíti meg a természetet, az embert, a népet, s csodálatos, égő színekkel festett tájak, nádasok, mezők keretezik a regény nagyszerűen mintázott alakjait. Galgóczi Erzsébet: Inkább fájjon Galgóczi küzdő ember kezdettől, s már első írásaiban megtalálja igazi ellenfelét: a 'tulajdont — vagy annak ítthágyott csődtömegét ízlésben, szokásban, szemléletben — és a magányt. Szenvedélyes alkat, mert nem tud beletörődni sbmmibe, ami hazug, gyáva, korszerűtlen és megalkuvó — nem tudja az előkelő arisztokratizmus és a kívülálló cinizmus magatartását elfogadni. Ezt fejezi ki kötetének címe is: Inkább fájjon! Legjobb írásai a monumentális ember- és sorslátás irányába mutatnak. Figurái szélsőségesek, szenvedélyesen célratörők, helyzetei nagyszabásúak: mindig morál ütközik a közönnyel. lelkiismeretes író, az igazság megszállottja. Formai erénye az olvasmányosság és a feszült cselekményvezetés, egyszóval: az epikai hitel. Rudolf Sloboda: Borotva A második regényével jelentkező tehetséges fiatal szlovák író Sikula nemzedékéhez tartozik. Míg azonban Sikula erősen jelenít, és történeteit finom, olykor bájos mesébe ágyazza, addig Rudolf Sloboda a filozófia széles területét érintve próbálja megközelíteni hőse lelkivilágát, egyéniségét, jellemét. Ismerni akarja a tudat alatti ént, az ösztön bonyolult világát. Daniel, a Borotva hőse, elvált szülők gyermeke, így érthetően és indokoltan sohasem lehetett része abban a bíztonságér-Kérnény Zsigmond európai szinten is mestere a történelmi regénynek, éppúgy benne él a hazája múltjában és a nagy szellemi áramlatokban, mint Walter Scott, Manzoni vagy Sienkiewicz. A rajongók-ban történelmünk egyik küzdelmekkel teljes korszakát eleveníti meg alkotó képzelete: a regény 1. Rákóczi György idejében játszódik. A mozgalmas események három góc köré csoportosulnak. Az egyik: a háborús párt küzdelme Kassai István hadviselést ellenző politikájával; a másik. Kassai kísérlete a szombatos szekta s a szektához szító ellensége, Pécsi Simon tönkretételére; a cselekmény harmadik szálát egy szombatos pap tragikus sorsa bontakoztatja ki. Szőke István esendőségével és érzékeny idegrendszerével az író legmegindítóbb hősei közé tartozik. Kassai szökött jobbágya, így a kancellárnak módja van megzsarolni, kémkedésre kényszeríteni saját felekezete ellen; elzülleszteni azonban nem tudja; Szőke végül is mindent elkövet egykori társai megmentésére. Kemény Zsigmond A rajongók-ban is kivételes biztonsággal formálja meg nőalakjait: a bölcs, emberszerető Lorántffy Zsuzsanna és S^őke István önfeláldozó felesége mellett megrajzolja az ólnivágyó, büszke s felületes sikerekkel soha meg nem elégedő Pécsi Deborah alakját is. Deborah és Kassai Elemér Rómeó és Júlia utódai: boldog, szinte idilli szerelmüket a két család ellenségeskedése dúlja lel. Az ismert irodalomtörténész és esszéista új könyvének írásai olyan mágyar írókról, költőkről, művészekről szólnak, akiknek pályájában, életművében hosszabb-rövidebb ideig, alkalomszerűen vagy meghatározó súllyal szerepet játszott, hogy szlovák—magyar környezetben születtek, ill. éltek, esetleg elvszerűen fontos eszmei kapcsolatba kerültek a szlovákiai magyar és szlovák kulturális, élettel, annak haladó személyiségeivel. Szalatnai Rezső a Szlovákiához kapcsolódó művelődéséi irodalomtörténeti becsű műveket idézi meg és sorakoztatja fel — annak érzékeltetésére, hogy ez a társadalmi és kulturális légkör miképpen járult hozzá az elmúlt két évszázad alatt egész sor írónk, művészünk fejlődéséhez. Bél Mátyástól Kassák Lajosig huszonkét nagy és érdekes egyéniség szellemi arcképét rajzolja meg a szerző: közöttük Petőfiét, Madáchét, Reviczky Gyuláét, Just Zsigmondét, Móricz Zsigmondit, Juhász Gyuláét, Szinyei Merse Pálét, Mednyánszky Lászlóét, Bartók Béláét... A lendületesen, élvezetesen megírt tanulmányok és emlékezések egy-egy pálya, sors, elhatározó helyzet hűséges, tartalmas rekonstrukcióját nyújtják — a kutatók és az érdeklődő olvasók számá- f . ra egyaránt hasznosan. 14 Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel /
