A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-27 / 30. szám

csupán 5 évvel idősebb a fiánál Nem, ez nem tévedési A perui Lina Medina va­lóban öt éves és 8 hó­napos korában egy egészséges fiúgyermek­nek adott életet. Ezt az orvostudomány történe­tében egyedülálló esetet hoszú éveken keresztül nem publikálták, mivel a perui kormány a „gyer­mek-mamát" — háborí­tatlan fejlődése érdeké­ben — saját gondozásá­ba vette, s minden fölösleges hírverést leál­lított körülötte... * Lina Medina kisfiával játszik: a gyermek-mama ekkor 7, fia nem égé szén 2 éves volt. — A felső két kis képen: Lina és fia, Gerard ma. Lima Medina, a legfiatalabb gyermek-manna ma már harminchat éves férjes asszony s a mai napig Peru fővárosiéban, Limában él. Noha esete a szülészorvosi gyakorlatban világviszonylatban is egyedülálló, mindad­dig következetesen visszautasította a legnagyobb világlapok és kiadó­vállalatok mesés honoráriumait, melyeiket megrázó életkörülményeinek megírásáért felkínáltak neki. Ez az apró termetű, filigrán asszonyka csak nemrégen, 1965-ben ment férjhez egy limai kereskedőhöz. Esküvőjüket a legnagyobb titok­ban tartották meg — csupán az állami gyermekgondozó 'hivatal tisztvi­selői vettek részt rajta. Lina Medina ugyanis 1939 óta, amikor is 5 éves és 8 hónapos korában megszülte gyermekét, a szóban forgó intézmény gyámsága alatt állt. Lina az évek folyamán tiszteletre méltó következetességgel megtaga­dott az újságíróktól bármiféle .interjút, habár az egyes lapok tudósítói szívós kitartással ostromolták. Csupán 1962-ben volt hajlandó egy új­ságíróval néhány szót váltani. Sajnos, ebből se sokat tudtak meg a kí­váncsi olvasók, mivel lakonikusan csupán ennyit mondott: „Nincsen semmi mondanivalóim se a miaga, se mások számára. A magánéletem a sajátom, és biztosíthatom róla — teljesen normális“. Ám a szenzációra éhes riporterek nem adták fel a harcot. Az egyik amerikai televíziós társaság 10 000 dollárt kínált íel neki egy tízperces interjúért, melynek feltételeit ő maga szabhatta volna meg. Az ajánla­tot nem fogadta el! Egy másik televíziós társaság 30 000 dolláros ho­noráriumot akart neki fizetni egy 30 perces közvetítésért. Előre közölték vele a kérdéseket, hogy kihúzhassa belőlük azokat, amelyekre nem kí­ván válaszolni. Ezt a csábító feltételt is kategorikusam visszautasította, habár a perui viszonyok között ez az összeg már komoly vagyonnak számít. De még ezen a fejedelmi honoráriumon is túltett egy amerikai kiadóvállalat, amely kereken 50 000 dollárt ígért neki egy életrajzi regény megírásáért. Limának ezzel kapcsolatban csak az lett volna a dolga, hogy visszaemlékezzen egy kicsit és élményeit időrendi sorrend­ben papírra vesse. A szöveg irodalmi feldolgozását és a könyv kiadá­sát a vállalat végezte volna. Szinte hihetetlen, de a lány ebben az eset­ben sem állt kötélnek, kitartott eredeti állásponja mellet: az ő élete szigorúan magánügy és senkinek semmi köze hozzá. Abban az időben már mint gép- és gyorsírónő dolgozott egy limai export-import vállalat­nál. S ha figyelembe vesszük, hogy munkahelyén csupán heti 30 dol­lárt keresett, megalkuvást nem ismerő magatartása még bámulatosabb. Az említett kereseti lehetőségek ellenére továbbra is a vállalatnál ma­radt, ahonnét csak a nászútjára kért néhány hetes szabadságot. Polgártársai ma már nem vizsgálgatják szentimentális kíváncsisággal, már nem a legnagyobb perui attrakció, közben elfelejtették, hogy még mindig ő a világ legfiatalabb gyermek-mamája, aki annak idején ámu­latba ejtette az öt kontinens orvosait és tudósait. A kis Lina éppen az ötödik születésnapját ünnepelte, amikor arról panaszkodott az édesanyjának, hogy fáj a hasa. Anyja a peruiak bevált háziszeréből, az ún. jamaikai légyextraktumból adott neki néhány csep­pet, mire a kislány fájdalmai nyomban megszűnték. Az esetről a család­ban már rég megfeledkeztek, amikor öt hónap múlva Lina ismét has­fájásról kezdett panaszkodni. Édesanyja természetesen megint a szóban forgó cseppekkel kezdte kúrálni. Ez esetben azonban már nem segítet­tek, s ezért az anya a körzetükben lakó misszionáriushoz vitte kislá­nyát. A pátert nagyon meglepte a gyerek testének buja teltsége, és ezért a száz mérföldre levő Limába küldte egy ismert szakorvoshoz. A kislányt a kivizsgálás után azonnal az állami kórházba utalták. Kezelőorvosául az egyik legjobb perui szülészt, doktor Gerardo Lozadát jelölték ki. A tapasztalt orvosnak elég volt két perc, hogy megállapítsa a szenzációs diagnózist — öt vagy hat hónapos graviditás (terhesség)! Habár az orvos teljesen biztos volt diagnózisának helyességét illetően, az esetet mégis megkonzultálta két perui nőgyógyásszal. Mindketten megerősítették megállapítását: A kislány egészen biztosan másállapot­ban van! , Hogy behatóan foglalkozhassanak ezzel az orvostudományban egye­dülálló esettel, ki kellett kérni az államtanács és a perui egyházi ha­tóságok beleegyezését. Tüzetesen megvizsgálták e valóban inem min­dennapi eset valamennyi szempontját, s végül úgy döntöttek, hogy a kis Linát állami védelembe veszik. A rendőrhatóságok minden arra irányuló igyekezete, hogy megtalálják a kislány lelkiismeretlen csábítóját, kudarcot vallott. Ezen azonban nemigen csodálkozhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy azok 'között a fél vad viszonyok között, melyekben Lina élt, meglehetősen gyakori a fiatal lányok megerőszakolása. A szülés csupán császárvágás segítségével valósulhatott meg. Ebből az alkalomból számos világhírű nőgyógyász és sebészprofesszor érkezett Limába. A műtétet doktor Lozado és kollégái hajtották végre. • A körülbelül egy óra hosszat tartó operáció sikerrel végződött. Lina egy 2250 grammos egészséges és normálisan fejlett fiúgyermeknek adott életet. Doktor Lozado engedélyt kért az állami szervektől, hogy feleségével együtt gondozásába vehesse a két gyermeket. így került Lina kisfiával együtt dr. Lozado házába. A kislánynak természetesen nem mondták meg, hogy a vele együtt nevelkedő fiúcska az ő gyermeke. Két év múlva, amikor Lina szülei a fővárosba kerültek, mindkét gyerek hozzájuk költözött, ahol továbbra is mint testvérek szerepeltek. Tizennégyéves koráig Lina nem tudott róla, hogy ő tulajdonképpen a kis Gerard édes­anyja. Mikor megmondták neki az igazat, viszonylag nyugodtan fogadta ezt a számára meglepő újságot. Az anya és a fia a titok felfedése után is úgy viselkedtek egymással szemben, mintha testvérek lennének. Lina szülei, ákik különben meglehetősen szegényes viszonyok között élteik, gyakran kísértésbe estek, hogy elfogadják a csábító ajánlatokat e különleges eset publikálásáért. Az illetékes állami hatóságok azon­ban ezt minden esetben megakadályozták. Ügy igyekeztek segíteni a családon, hogy vállalták a két gyerek élelmezését, ruházását és tanít­tatását. Lina az Iskolában kivételesen jó tanulónak bizonyult. A gimnázium negyedik osztályának sikeres elvégzése után tanulmányait kereskedelmi iskolában folytatta. Fla, Gerard, miután betöltötte 19. életévét — jó matematikus lévén az iskolában — könyvelőként vállalt állást. Az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy Lina gyermek-, ill. ifjú korát afféle szentimentális magányosság légkörében töltötte. Nem voltak barátnői, sosem járt fiúkkal; félt tőlük. Hogy miért? — azt hiszem ezt nem igen kell senkinek külön .megmagyaráznunk. A jég csupán akkor tört meg, amikor 30 éves korában megismerkedett a nála két évvel idősebb Mazarro Roman limai kereskedővel, aiki két éves kitartó udvar­lás után végül is feleségül vette. Lina ma mint megelégedett fiatalasszony boldogan él férjével Limá­ban. Időnként fia is meglátogatja, akivel továbbra is a legjobb barát­ságban van. (A SVIJET cikke nyomán feldolgozta: —er—| FTT3T9

Next

/
Thumbnails
Contents