A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-27 / 30. szám
A nyíllal jelölt helyen szállt le a Holdra Armstrong és Aldrtn űrhajós Évezredünk legnagyobb szenzációja Rádión, televízión röpítették szét a hírt, a nagy világlapok külön kiadásban tálalták az olvasónak: az ember legközelebbi bolygónk, a Hold felszínére tette a lábát. Talán nem is tudjuk még teljes mélységében értékelni 1969. július 21-ét, a fantasztikus esemény úgy ért bennünket, mintha legmélyebb álmunkból ocsúdtunk volna. De el kellett hinnünk a hihetetlent, hiszen a televízió segítségével saját szemünkkel győződhettünk meg a két ürpilóta, Armstrong és Aldrin Hold-sétáláról. Eddig csupán az űrsétát kellett felhasználni szókészletünkből, július 21-re virradó 3 óra 42 perctől a mintegy 2 óra 40 percig tartó Hold-sétát is számontartja a tudomány, a történelem. Emlékezzünk csak a tankönyvekből tanultakra, micsoda izgalmat, örömet, boldogságot, ünnepet jelölteti egy-egy földrész felfedezése az emberiségnek: most a nagy felfedezők arcképcsarnokába új név kerül, Armstrongé, aki társával Aldrinnal nem új földrészt, hanem egy másik, Földünk körül közel 400 000 kilométernyi távolságban keringő bolygót, égitestet hódított meg. Ma még nem tudjuk teljes egészében méltányolni azt a bátorságot, a lélekjelenlétnek azt a fokát, amelyet a két „Hold-lakó“ bizonyított. A tény azonban tény marad, az emberek hamar elfelejtik az előkészítő munkálatokat, a sok tudós fáradozását, Armstrong nevét tartják majd emlékezetükben az utánunk következő nemzedékek, aki társával, Aldrinnal először tette lábát a Holdra, akik először sétáltak a hozzánk legközelebbi bolygó felszínén, akik sokadmagunkkal együtt hajtották álomra fejüket, de nem a Földön, hanem a Holdon, közel 400 000 kilométernyi távolságban. Oj fejezete kezdődik el ezzel az emberiség történetének: eddig csupán földrészünk legtávolabbi, tízezer kilométerekkel mérhető'pontjait kötötték össze a leggyorsabb légi jármüvek s rövidítették le a megtett út tdejét minimálisra. 1969 július 21-től naprendszerünk két égiteste teremtett kapcsolatot: az űrhajó a Kennedy-fokról szállt fel, s holdkompja a Holdon ért holdat. A világ legszenzációsabb, drámai fordulatokban leggazdagabb filmje sem tudna annyi izgalmat nyújtani, mint amennyit hajnali 3 óra 42 perc után átéltünk. A tv-kamera segítségével lélegzetvisszafojtva figyeltük a Hold felszínén tartózkodó holdkompot, mikor nyílik ki az ajtaja, mtkor ereszkedik le elsőként Armstrong a Hold talajára. Bal lábával érintette először a Hold-felszínt, aztán ruganyozó mozgást végzett, alkalmazkodni próbált az egyhatodnyl gravitációhoz, amely sikerült is neki. Azt ts megfigyelhettük, hogy milyen könnyen, szinte lebegve mozog a kb. 78. kilogrammos teherrel. Talaj- és kőzetminták szedése után a Holdat járt két ember nem távozik szomszédos bolygónk felszínéről nyomtalanul: hogy a Holdon tártak, bizonyítják majd a további Hold-kutatóknak a bolygó felszínére kitűzött amerikai és ENSZ zászló, az otthagyott tudományos méréseket végző műszerek, a tv-kamera, s a megannyi felesleges teher, amelyeket az űrhajósok nem hoznak vissza magukkal. Nagyon jellemző volt Armstrong nyilatkozata, miután a Holdra tette a lábát: ezek az én apró lépteim óriást lépéseket jelentenek a tudomány, az emberiség számára. Valóban, a két Hold-pilóta apró lépését azokban a pillanatokban óriási léptekké váltak, hiszen megéltük azt, amiről egy-két évtizeddel korábban még csak álmodni mertünk: azon a szomszédos bolygón, égitesten, amelyen esténként vagy éjszakánként nagyapátoknak és ükapátnknak Szent Dávid hegedült, Armstrong és Aldrin két óra negyven percet töltött. Az űrkutatás első konkrét programja tehát megvalósult: ember szállt le a HoldraI Es mi csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk azoknak a tudósoknak, mérnököknek, akiknek munkája nyomán valóban magunkénak tudhatjuk és vallhatjuk a Holdat. A legnagyobb tisztelet tel és elismeréssel adózunk Földünk két legbátrabb emberének, akik minden kockázatot vállalva elsőként jutottak el szomszédos bolygónkra. MACS jözsef mm 25 éves a Lengyel Népköztársaság „Visszaeshet egy nagy nép is, széthullani azonban csak egy kishitű nép képes. STANISLAV STASZIC 1939. augusztus elsején megindult Lengyelország elleti a hatalmas német háborús gépezet, s nemcsak óriási pusztítást, rombolást okozott, hanem alapjában rendítette meg a 'engyelek nemzeti létét. A lengyelek nemegyszer voltak kénytelenek harcolni függetlenségükért, szabadságukért, nemzeti létükért a történelem folyamán — gondoljunk csak a Kosciuszko vezette 1794-es, a cári uralom ellen vívott 1830—31-e-s és 1883—06-os hatalmas felkelésekre —, de Ilyen veszély még sohasem fenyegette őket. Csaknem hihetetlenül hangzik, de tény, hogy Lengyelország a háborús akciók és a fasiszta terror következtében elvesztette lakosságának teljes 22 százalékát. A megszállók kegyetlensége -ellenére sem tették le a lengyelek a fegyvert. Harcoltak a nácizmus ellen Lengyelországban és külföldön csaknem minden hadszíntéren. Küzdöttek 1940-ben Franciaországban és bekapcsolódtak a francia ellenállásba, a réslstance-ba. Részt vettek 1944 júniusában a szövetségesek győzelmes normandiai Inváziójában ős küzdöttek más hadszíntereiken Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában. Kivették részüket Anglia védelméből, harcoltak Afrikában és Itáliában. A Szovjetunióban alakult ős kősőbb"egész Lengyelország területén szervezett lengyel egységeknek jutott ki a dicsőség, hogy győzelmesen bevonulhattak Berlinbe, összehasonlításképpen: 1939 és 1945 között Anglia lakosságának 8 százalékát, Franciaország 15, Hollandia 22, Belgium 23 és az Egyesült Államok 1,4 százalékát veszítette el. A lengyelek elveszítették a nemzeti vagyon 40, sőt az ipar 65 százalékát. Csaknem teljesen elpusztult Varsó, a lengyel főváros. A felszabadulás után az új erők, melyek átvették az állam irányítását s amelyeket szerződéses kötelezettségek fűztek a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz, kitűzték a célt: a múlt hagyományaira támaszkodva meg kell szüntetni az országnak az évszázados rabság és a két világháború okozta elmaradottságát. S ez valóban sikerült is. A népi hatalom földreformot hajtott végre, államosította a kulcs-ipart, fejlesztette a szövetkezeti mozgalmat, a népművelést, a kultúrát és a tudományokat, a szociális gondoskodás és az egészségügyet. Nem vitás, hogy a felemelkedés, az országépítés, a szocializmus építésének útja nem volt mente-s a hibáktól sem. A legfontosabb azonban az, hogy megtörtént a nagy nemzeti újjászületés, éspedig nem elszigetelten a külső világtól. Cyprian Norwik lengyel reullsta Író vetette papírra ezeket a sorokat a XIX. században: „A haza boldogsága csak1 százaléka az emberiség boldogságának.“ Egy biztos, a lengyel állam, a lengyel nép ma 1909. július 22-én eredményekre visszatekintve ünnepelheti felszabadulásának 25. évfordulóját, büszkén énekelve 1897-bein Irt nemzeti himnuszát: „Jeszcze Polska nie umrala, pőkl my Zyjamy..." — „Ne-m pusztult el • Lengyelország, amíg ml élünk!“ —ta— A lengyel népgazdaság jelentős ágazata a hajóépítő ipar ja 9. helyen a világonJ és a tengeri hajózás. A lengyel kikötőkben évente mintegy 28 millió tonna árut raknak át. (Felvétel: Novákl
