A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-20 / 29. szám

Ötven évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele, amikor 1919. május 28-án a legendás hírű 39-es Vörös dandár egyik különítményének élén. Ri­maszombatba érkezett. Karikás Frigyes volt a dandár politikai biztosa, és különös örömömre, szolgált, hogy orint az ideiglenes direktórium ílelnjöke, elsőként üdvözölhettem e kiváló -for­radalmárt. Üdvözlésemre röviden válaszolt, hangsúlyozva, hogy most nem beszédekre van Szükség, hanem elérkezett a cselekvés Ideje. 1919. május 29-óre összehívta az ideiglenes di­rektórium tagjait és megadta számunkra a leg­fontosabb feladatokat. Ezekből nekem Is ki­jutott, minthogy a direktórium engem neve­zett ki a 39-es dandártörzshöz katonai biztos­nak. Rendkívül szerény modorával, közvetlen­ségéved, politikai és Ideológiai felkészültségé­vel mély benyomást tett reánk. Én hat hetet töltöttem el vele és ez idő alatt — beosztá­somra való tekintettel — egyetlen nap sem múlt el anélkül, hogy órákat ne töltöttem vol­na ed vele hivatalosan. Elmondotta, hogy 1891. november 4-én Körősbökény községben szüle­tett nagyon szegény munkáscsalád gyermeke­ként. A lakatos mesterséget tanulta ki és már 1908-ban belépett a Magyarországi Szociálde­mokrata Pártba és tagja lett a Vas- és Fém­munkások Szakszervezetének Is. Az első világ­háború elején a frontra került és az első har­cokban orosz fogságba esett. Mér 1916-ban aktiv kommunista tevékenységet fejt ki a ma­gyar hadifoglyok között. 1917-tól tagja az OK/b/ Pártnak. 1918-iban hazatért Magyaror­szágra és belépett a Kommunisták Magyaror­szági Pártjába'? * Előbb propagandatevékenysé­­get fejt ki, majd a Magyar Tanácsköztársa­ság Idején, a 39-es dandár politikai biztosa. Ebben a beosztásban kerültem vele ismeretség be és hivatalos összeköttetésbe. Nagyon örült és igen büszke volt, hogy vá­rosunkat a 39-es dandár tisztította meg az Intervenciós csapatoktól, és amint mondotta, nem hitte volna, hogy Rimaszombat, ez a kis­polgári város, vörös zászlódíszbe öltözve fo­gadja a bevonuló vörös csapatokat. Amikor az első és Inkább csak fogadásnak számító direktóriumi ülésen a legfontosabb fel­adatok elvégzéséről tájékoztatott és forradal­mi elszántságra és éberségre Intett, lejött ve­lem a piactérre, ahol derék asszonyaink bő­ségesen megvendégelték az ott megpihenő vö­röskatonákat. A téren összegyűlt lakossághoz gyújtó hatású beszédet Intézett, megköszönte a lelkes fogadtatást és rámutatott arra’, hogy az előnyoinuló vörűskaitonákat a lakosság min­denütt lelkesedéssel fogadja, mert tudja, hogy a Vörös Hadsereg igazságos ügyért harcol. Én hozzá képest politikailag, ideológiailag fejletlen voltam, de már az első napon úgy éreztem, hogy ez a fiatal, lelkes ember, ez az Izlg-vérlg forradalmár útmutatóm és tanítóm lesz. A város leggazdagabb földbirtokosához akartam elhelyezni, mire ő azzal válaszolt, hogy forradalmi időket élünk, a front csak pár ki­lométerre van a várostól és most nem az a fontos, hogy hol fog aludni. Valóban így is volt, Karikás elvtárs a részére kiútalt szép lakásban vajmi keveset aludt, mert legtöbbször felöltözve pihent, vagy a városi direktórium helyiségében, legtöbbször pedig a dandárpa­rancsnokságon. Egyszer megtudta, hogy szü­leimnél az orvos arra kérte éket, beszéljenek a telkemre, hogy ne folytassam a kimerítő munkát, mert ez nagyon ártalmas lenne az egészségemre. Karikás 'Frigyes eljött velem édesanyámhoz s olyan gyöngéden és szépen beszélt vele, hogy anyám elsírta magáit és meg­köszönte megnyugtató szavalt. Ez az emberba­ráti cselekedete még Jobban hozzáfűzött és egyben megtanított arra, hogy a leglelkesebb forradalmár is, aki az ellenséggel szemben nem ismer Irgalmat, tud gyönge szívű és jó­­lelkű lenni. Néhány napos rimaszombati tartózkodása után, első nyilvános népgyűlését a Polgári Ol­vasókör zsúfolásig megtelt kerthelyiségében tartotta. Mindenki kíváncsi volt Karikás Fri­gyesre. Beszédében Ismertette az általános helyzetet, a kormány célkitűzéseit, a már ki­adott legfontosabb rendeleteket. Beszédében főiképp azt fájlalta, hogy a népgyűlésen nem látja a „fejkendős néniket“, mert ő ezeket várta és nem a „kalapos nagyságákat“. A meg­jelent sok nőre való tekintettel arról is beszélt, hogy asszonyainkra a Jövőbeli, de már a Jelen­ben is milyen feladatok várnak, amikor az élet minden szakaszán a férfiakkal egyenrangúak lettek. Karikás már ezen az első népgyűlésen meg­szerettette magát városunk dolgozóival. Én még Emlékezés Karikás Frigyesre, a kommunista forradalmárra nem tartottam népgyüléseket, ezért megkértem, hogy jöjjön velem a falvakba és legyen a se­gítségemre. El Is jött több községbe, és az úton is tanított, hogyan kell felkészülni a be­szédre, mi legyen a beszéd tárgya, hogy min­dig vessem papírra a beszéd alapgondolatait, azután a saját szavaimmal egészítsem ki eze­ket. így lettem én Is népgyűlési szónok, előadó. Karikás Frigyes, mint a dandár politikai biz­tosa, állandóan járta az akkor Rimaszombat— Tiszolc—Kokava—Klenóc szakaszokra terjedő arcvonalait. Több ízben magával vitt, és így meggyőződhettem róla, milyen nagy szeretettel viseltetnek iránta a katonák. Szigorú, f egyel emszeirető, megköveteli a ka­tonás magatartást, de egyben áldott Jó lelkű Is — mondotta nekem több vöröskatona. — Törődik a felszerelésünkkel, a ruházatunkkal, az élelmezésünkkel, de különösen nagy figyel­met szentel annak, hogy a vörösikatonók hozzá­tartozói az élelmiszerek szétosztásánál kivé­teles elbánásban részesüljenek — mondották másoik. Rimaszombat hat hétig élte a frontváros éle­tét, mivel az arcvonal állandóan mozgásban volt. Karikás Frigyes azonban Jóllehet a nap legnagyobb részét a írorrtsaakaszokon töltötte, csaknem naponta felkereste a direktóriumot. Érdeklődött az ügyek menetéről és igyekezett bennünket mindig tanáccsal ellátni. Több al­kalommal láttam, hogy az emberek 'között el­vegyülve a főtéren tanácsokat osztogatott és tréfásan elbeszélgetett velük. Többször megje­lent a munkástanács ülésein is. Végighallgat­ta, miről tárgyal a tanács, fhajd szót kért, hogy helyreigazítsa hibás intézkedéseinket. Kü­lönösen jellemző volt rá, hogy ha felkereste a direktóriumot vagy a munkástanácsot, láng­­lelkű szavakkal lelkesített minket. Többször is megtörtént, hogy az ellenséges csapatok egé­szen a város pereméig nyomultak előre. Ilyen­kor ha azt tapasztalta, hogy egyesek ingadoz­nak, félnek a jövőtől, fáradhatatlanul lelkesí­tett, agitált. Teljes erejével, tudásával, felké­szültségével Igyekezett az Ingadozókat meg­győzni ügyünk igazságosságáról, a szocializ­mus győzelméről. Nemegyszer találkoztam Karikással a dan­dárparancsnokságon, ahol a harctati helyzetet vitatta meg ő és Sáiről Tibor dandárparancsnok. A 39-es dandár, amelvben magyarok, szlovákok, csehek és románok Is harcoltak, méltó helyet vívott ki magának a Tanácsköztársaság törté­netében. Ebben a fő érdem vitathatatlanul Ka­rikás Frigyesé, a nagyszerű forradalmáré, a dandár politikai biztosáé volt. 1919 Júliusának első napjaiban a dandár pa­rancsot kapott a visszavonulásra. Azt hiszem, életében ekkor végezte a legnehezebb feladatot. Két napon át étjei és nappal, szinte megsza­kítás nélkül kellett a katonák lelkére beszél­nie, hogy engedelmeskedjenek a visszavonulá­si parancsnak. Amilyen lelkes hangulatban láttam Karikást 1919. május 28-án, lelkileg olyan összetört állapotban volt, amikor bú­csút vettem tőle 1919. július 12-én. ö a dan­dárral a romáin frontra ment, engem táviratilag a Dutmoki forradalmi törvényszék vádblztosává nevezett ki az Igazságügyi Népblztosség. El­váltunk örökre. Karikás Frigyes a Tanácsköztársaság meg­döntése után előbb Ausztriába, majd a Szov­jetunióba emigrált. A Szovjetunióban hosszabb Ideig egy textilgyár Igazgatójaként működött, közben elvégezte az Ipari Akadémiát, és Jelen­tős szépirodalmi munkásságot is fejtett ki. 1929-ben Franciaországba ment és art a magyar emigránsok között folytatott kommunista párt­­munkát. 1932-ben titkos megbízatással visszatért Magyarországra, de 1932. Július 15-én több tár­sával a rendőrség letartóztatta. S tatár iális bí­róság e’á akarták állítani, de megmentése ér­dekében hatalmas tiltakozó mozgalom Indult meg, amelyben a legkülönbözőbb nemzetiségű, pártállásű és foglalkozású dolgozók tönregel vettek részt. A tiltakozó mozgalom hatására a Horthy-irendszer kénytelen volt meghátrálnl. Karikást, miután három évig börtönben tar­tották, végül is szabadon bocsátották. Karikás 1935-ben ismét a Szovjetunióba ment. Itt kü­lönféle fontos gazdasági funkciókat töltött be. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták és nem sokkal később kivégezték. Mint frő Karikás Frigyes főleg elbeszélései­vel tűnt ki. Novellái először 1927-ben Moszk­vában jelentek meg, gyűjteményes kötetben, „Mindenféle emberek“ címmel. Eddig legtelje­sebb kiadásuk: „A Járatos ember“ címen Bu­dapesten 1957-ben jelent meg. Katona Fedor álnéven ő fordította először magyarra Jaros­­lav HaSek: Svejk, a derék katona című világ­hírű szatirikus regényét. A fordítás Francia­­országban Jelent meg. Karikás Frigyest sohasem felejtem el, emlé­kezeteimben örökké élni fog. Tanítóm, barátom, elvtársam volt. ö tanított arra, hogy a forradal­márnak sohasem szabad hitében megrendülnie, hogy a kommunistának becsületesnek, Jellie­­miesnak, igaz embernek kell lennie. Karikás Frigyes eszményképem maradt, de büszkeség­gel mondhatom, hogy mindazok, akik annak idején Itt megismerték, ma Is a legnagyobb tisztelet és megbecsülés hangján beszélnek az Igaz emberről, a nagy forradalmárról, Karikás Frigyesről. KOZINER IMRE rm>7

Next

/
Thumbnails
Contents