A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-28 / 51-52. szám

Addig, amíg az űrhajósok nem kezdtek el az Apollo menetrend szerint közieket! ni, a Mold afféle kerek, zöldessárga sajthoz hasonló ha rátságos égitest volt szó inunkra csupán. Egyesek Diana római istennő birodal mának, mások a szerelmesek, a boszorkányok, a bű vös hatalmú manók, baglyok, denevérek és fekete macskák rejtélyes birodalmának tekintették.

Az első éjszaka joga

Valamennyien őszintén csodáljuk a Holdra leszállt űrhajósok ügyességét, bátorságát (kétségkívül mindnyájukat a legjobb szándék vezette), ám, őszintén szólva, nemigen vagyunk hálásak nekik, hogy egy ilyen Holdat fedeztek fel számunkra. Ez a sárgászöldes égitest ugyanis nem más, mint egy kőtörmelékből és szürkés porból álló hatalmas golyó. Sehol egy fia holdlakó! Híre sincs azoknak a mágikus erejű sugaraknak, melyek kicsorbítják a borotva élét a Földön vagy teherbe ejtik a tisztes szüzeket. Az a jó öreg Hold, melyet nagyapáink még sokat ígérő áhítattal szelméltek, sokkal erősebb hatást gyakorolt az emberekre, mint ez az új, általunk felfedezett, részletes löltérképezésre váró égitest. Míg az ázsiai népeket évezredekkel ezelőtt holmi termékenységi ünnepségek megtartására késztette, addig a kelták véres emberáldozatokat mutattak be neki. Az egyiptomiaknak és a babilóniaiaknak mindenki által süvegeit istennőket ajándékozott. Az indiánoknak pontosan hírül adta, hogy elérkezett a kukoricavetés ideje. Megállította a fák nedvkeríngését Kubában, s helyette feltüzelte a Broadwayn a slágerkomponisták vérét. S mi maradt ebből ma a mi számunkra? Kráterek, barátaim, kihűlt, csupasz kráterek.

Sajnos, mindennek ellenére valamennyien a Hold bűvkörében maradtunk, akárcsak ősapáink. Ez az igazság — bármennyire is hadakozunk ellene. Maguk az űrhajósok — és ez a sors legkegyetlenebb iróniája — lettek a legnagyobb tisztelői, csodáló!. Földünk halovány és titokzatos bolygója ugyanúgy ingerelte tudósaink képzeletét, mint évezeredekkel ezelőtt ősapáink babonás hiedelmét, mely végül is a matematikai és asztronómiai tudományok szövevényébe torkollott. Valamennyi eddig ismert vallás eredete a Hold-kultuszba nyúlik vissza. Belőle fejlődött ki a hármasegységű istenség, a pokol és a feltámadás misztikus eszméje. A mi lakodalmi szertartásaink is a Hold-kultuszban gyökereznek. Sőt, a vasárnap — jobban mondva a szombat — megülését is a Hold-ritmusnak köszönhetjük, mely egyben a hónapok és évek hosszát is meghatározza.

Bár mi, modern emberek a Hold létezését egészen természetesnek vesszük, s a vele kapcsolatos különböző hiedelmeket többnyi!« csupán csacska szóbeszédnek tartjuk — különben tudományos világnézetünk szenvedne csorbát —, eltekintve azoktól, melyeknek hatása alól, őszintén szólva, mi sem igen tudunk megszabadulni (hogy csak a legelterjedtebbeket említsem: holdtöltekor az emberek

hajlamosak a mértéktelen alkoholfogyasztásra, ekkor kerül sor leggyakrabban a feleség-verésre, s hogy ilyenkor a férfiak ellenállhatatlan vágyat éreznek holmi törésre-zúzásra, oknélküli ablakbeverésre) könnyen megérthetjük, hogy a Holdnak milyen mágikus hatása volt a primitív népek érzelmi életére. S hogy nem egészen ok nélkül, arra csupán néhány példát szeretnék felhozni: a Hold járása meglehetősen szeszélyes, nemcsak, hogy egyszer nagyobbnak mutatja magát, mint másszor, hanem — a változó időharmonogramnak megfelelően — egyes esetekben naponta 22, illetve 88 perccel később tűnik fel az égboltozaton, mint az előtte való éjjel. Nem beszélve arról, hogy a vulkanikus por hatása következtében bizonyos ritka esetekben zöldes vagy kékes színben pompázik.

Egy szó, mint száz, a Hold ősidőktől fogva foglalkoztatta, sőt Izgatta az emberek fantáziáját, s ezért nemigen csodálkozhatunk rajta, ha megpillantása után azonnal istenséggé avatták. Az eredeti Hold-ciklus megfelelt a nők menstruációs ciklusának, s ezért a néphit szerint a lányokat nem is annyira a férfiak „figyelmessége“,

A fantázia éti a valóság különös egyezése: Verne Gyula holdrakéta kiiu.ö állomását a floridai Stone Hill közelébe helyezte, mely csupán 233 kilométernyi távolságra van a Kennedy-foktól (Canaveral).

harvem inkább a holdsugarak termékenyítették meg. Ezért számos primitív népnél az asszony férjhezmenetelekor nem is férjet választott, hanem csupán egy rituális szertartásnak vetette magát alá, mivelhogy végtére is a Holddal jegyezte el magát, mely leendő gyermekeinek apja lesz. Egyes törzseknél az a szokás dívott, hogy a Holdat a törzsfőnök helyettesítette, aki a nászéjszakán együtt aludt a menyasszonnyal. Mivel a törzsfőnökök és későbbi utódaik meglehetősen jártasak voltak az efféle kellemetes földi dolgokban, ez a derék szokás, ti. az első éjszaka joga (jus primae noctis) Európában egészen a 19. századig fennmaradt. Ez a jog tette lehetővé, hogy a régi földesurak a nászéjszakát szolgáik leányaival töltsék.

Hím- és nőnem

Az ókorban se szeri, se száma nem volt a különböző Hold-istenségeknek. A babilóniai Szinn isten azonban valamennyin túltett. Az Idők folytán afféle hármas istenséggé lépett elő, s ennek megfelelően három egymást követő holdfényes éjszakán Anu, Ea, illetve Enil néven szerepelt. Munkája végeztével az alvilágba szállott alá, ami nagyjából a mi keresztény poklunknak felelt meg. Mint valamennyi Hold-istent, idővel Szinnt is egy mértékletesebb istennő váltotta fel — ám férfi mivoltához hűen még sokáig nem hagyta magát kiebrudalni isteni jogaiból. Végleges trónfosztása előtt megpróbált nővé átlényegülni, s ezért így szólíttatta magát: Ö, anyai öl, jóságos atyai Sajnos ez sem segített rajta. Utódja szépséges leánya, Istar lett. A babilóniaiak abban a hitben éltek, hogy Istar holdtöltekor vérzik s ezért ezen a szerencsétlen napon nem szabad dolgozni, sem főzni, mivel az e napon végzett bárminemű tevékenység csak bajt hozhat. És mert ezen a napon a Hold se nem nőtt, se nem fogyott — ebből ar ra következtettek, hogy ilyenkor a „szívnek“ is pihennie kell. Ez a hivatalos munkaszünet annyira

Izgalmas pillanatok a rakótamotorok begyújtása előtt: Barbican, »'icholl és Ardan a tehetetlenségi erő következtében nem a Hold, hanem a Föld felé kezdett repölni. — Az űrhajé beindítása, 111. a pályamódosítás ma Is az űrhajósok legnehezebb feladatai közé tartozik.