A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-20 / 29. szám
KÖNYVESPOLC Élj, ahogy tudsz ... Petrőci Bálint: Mágneses rácsok Egyszer volt egy elmegyógyintézet. Ablakaiban cserépvirágok helyett rácsok. A rácsok mögött emberek, akikkel szemben súlyos előítéleteket termeltünk ki magunkban. Miért? Bolondok ők, őrültek? Emberek — mint én és te és ö —, akik élni akartak, s élni nem tudtak. Cél és kudarc. Virág nélküli ablakpárkányok és rácsok. Megtörtént a funkció csere. A rácsok most kellenek; most nem a magkötöttséget, hanem éppen a szabadságot és a szabadság védelmét jelképezik. A rács: menekülés a szabadsághoz — egész az abszolútumig. A rácsok vonzóak, és mindig is mágnesesek maradnak azok számára, akiknek visz szaadták az életet. Körülijeiül ez vezette Petrőcit a Mágneses rácsok-ba gyűjtött kisregényei megírásához. Maupassant, de még inkább Kafka óta nem lehet klasszikus értelembe vett elbeszélést és regényt írni. Valahol írónk is érzi ezt, s csak a szerencsétlen véletlennek tudható be, hogy néhány helyen (később látni fogjuk) éppen a jó szándék vezette őt zsákutcába. Induljunk ki talán egy megszokott alapállásból: mi jellemző a XX. század prózájára, és a tényeket állítsuk párhuzamba Petrőci könyvével. Elsők között vehetjük a látásmód szubjektivizálódását a mélybe merülést, a szerző átváltozását a kívülálló alkotóból a mű egy, vagy több mozgó szereplőjévé. A módszerek különbözők. Petrőci nem veszi igénybe a legtöbb lehetőséget nyújtó tárgyakat. Ö a szavakat keresi és robban velük delíriumba. Az írónak talán a címadó kisregényben sikerül legteljesebben azonosulnia hőseivel. Ennek ellenpólusaként a másik két kisregény szereplői állandóan levegőért kapkodnak — nem mennek át semmilyen belső fejlődésen. Másodszor: a modem próza ugyanolyan mértékben lírizálódik, ahogy a líra epizálódik. Talán épp ezen a ponton csúszik meg leginkább Petrőci. Írásait néhány helyen a drámaiság költészetté teszi ugyan, de talán újságíróalkatának tudható be, hogy a szubjektív látást igénylő részek megírásakor kimerül már a feszülnél. Harmadszor: a modern próza ritmus-kompozíció. A ritmus lehet természetes és mesterségesen fölfokozott. A harmadik kisregényben, a Kakastánc-ban szervesen és erőteljesen párosul a gondolatritmus a szőritmussal. A belső zaklatottságot érthetetlen (de nem értelmetlen!) rímelő párbeszédekkel, a téma adta lehetőségeken belül, egészen a maximumig sikerül fokoznia: „EGÉR / elkapja a karját k Várj! Még ált a bál! — FONOK: A kis egér csak kíabal! — EGÉR: A nagy kakas a palástra várt — HÓHÉR: Egértánc! — FISKÁLIS: Kakastánc! — FŐNŐK: A kenguru ugrál! — TITKÁRNŐ: Az eszem megáll!“. Negyedszer: a belső monológ szerepének Fölfokozása. Ez szintén a cimadó kisregényben sikerül legerőteljesebben: a konkrét tények elől menekülő hősök és olvasók körül szinte minden kapaszkodó-szalmaszálat ketté tör és őrületbe, pillanatnyi őrületbe kergeti őket. A Mágneses rácsok című kisregényt inkább nevezhetném „keretes elbeszélésnek“, mint kisregénynek. Antun Solja jugoszláv író Andokjához hasonlóan több külön életet is élő novellából áll össze, a szerkesztő szigorú, belső törvényeket követő elvei alapján. Témájában Petrőci igyekszik modern maradni — de elcsépelt lesz. Hangsúlyozom: csak témájában. Képlete egyszerű: tíz éves házasság — elmegyógyintézet — futó szerelmi kaland. Ahol viszont sikerül az elején vett lendületét megtartania, ott drámai erővel jelenítődik meg a szellemileg összetört hős, akinek joga van olyan élethez, amilyet élni tud. A Sötét pillanat című kisregényét a fülszöi vég bűnügyi-lélektani munkának nevezi. Sajnos a helyzetek fonákságát, a már banalitásig egyszerűsödött események felszínes leírását még a váratlan befejezés sem tudja feledtetni az olvasóval. Petrőci csak sejtetni tudja, hogy többet akar egyszerű kriminél, de egyelőre nincsenek meg hozzá az eszközei. Ha befejezésül összevetéseket és összegezéseket kéne végeznem, megakadnék már az első szó leírásánál. Azt hiszem azonban, ha Petrőci mélyíteni tudná analízisét és jobban ki tudná használni a lehetőségeket, a Mágneses rácsokban megkezdett kísérletek további érdekes felfedezéseket hozhatnak.. TÓTH LÁSZLÓ On könyvek Láng György: Primavera praktikáit, valamint a náci- és magyar fasizmusnak egész döbbenetes szövevényét is. Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze Megint á tengeren és megint a vitorlák világában — ezúttal azonban jő száz évvel ezelőtti történet kerekedik Dékány András regényének lapjain. A magyar szabadságharc seregének — kevesen tudják — volt ugyanis egy valóságos tengeri hajója is. A tervbe vett, de soha meg nem valósult magyar tengeri flotta első egysége lett volna ez a hajó. Parancsnoka pedig — a regény főhőse — Monostory Balázs főhadnagy, aki a szabadságharc baljós fordulatai idején megszökteti vitorlását, hogy külön parancs, felsőbb jóváhagyás nélkül nekivágjon a tengereknek. A Kossuth Lajos tengerésze mindvégig izgalmas, fordulatos regény, amely méltóképpen sorakozik a szerző kalandos-hajós regényeihez. Az olasz reneszánsz egyik legjelentősebb, legérdekesebb sorsú festője, Alessandro Filipepi, közismert néven: Botticelli a köztudat és közérdeklődés előtt sokáig háttérbe szorult két nagy kortársa, a fiatalabb Leneardo és Michelangelo mögött. Láng György életregénye érdekes korrajzot ad, bemutatja Firenzét, s bevezeti olvasóját a quattrocento festészetének problémavilágába és egyáltalán a műfaj műhelytitkaiba, kedvet csinál Botticelli képeivel megismerkedni. A kötet mffimellékletei — Botticelli és kortársai művei — természetes kiegészítői a regénynek. Jókai Mór: Enyim, tied, övé A regén)' keletkezésének életrajzi előzményeit és körülményeit Mikszáth Kálmán fgy idézi töl nagyszerű Jókai könyvében: „Költőnknek nemcsak egészsége, de idegei is megromlottak. Koronkint nagy gyengeség lepte meg. Fázott télen a meleg kályha mellett, az ágyban a dunyha J)att, nyáron a legnagyobb hősében... Az orvosok azt ajánlották, hogy hagyja iz abba a munkát, és menjen otthonről utazni valahova — egyedül. Ekkor járta be Ausztria és Németország egy részét, de nem mint ismeretlen. A Jókai név akkor már kilépett volt a határokon ... ffi karban jött haza, de azért a felesége még nem engedte dolgozni. Egész nyáron nem volt szabad tollat vennie a kezébe, az asszony megtiltotta. Még társaságot is hitt neki, ágy a Svábhegyre, mint később a töredi villába, csakhogy szórakozzék.“ De mikor „beburcolkodtak télire a sárga házba fa pesti Stáció utcába mngeogedtetett neki a munka. Milyen boldog volt, hogy irhát! Megírta az Enyim. tied, övé című regényt A Hon számára.“ A Hon, a népszerű napilap 1874 szeptembere és 1875 márciusa között folytatásokban közölte a regényt, mely 1875 ben könyv alakban is megjelent. Berkesi András: Küszöbök Berkest András új regényének színhelye Berlin, az 1930 as évek végén, va lamint Budapest, az 1944. évben, a német megszállás idején. A végig feszült atmoszférájó cselekmény során megismeri az olvasó azt az irtózatos küzdel met, ami az Európát behálózó fasiszta titkosszolgálati gépezet és az elleneküzdő, de egymással is viaskodó erők között folyt ezekben, az egész emberi ség sorsára döntő jelentőségű években. Három gyerekkori barát, egy orvos, egy újságíró és egy lelkész kerül a Gestapo hálójába, s közülük csak egy meri vállalni a küzdelmet az egyéni élet, a boldogság feláldozása árán is. A rendkívül izgalmas, történelmi jelentőségű események során az olvasó megismeri nemcsak a fasizmus „szürke eminenciásait“, hanem Heydrich és Himmler, a náci titkosszolgálat vezetőinek egymás ellen folytatott ördögi Ligeti Vilmos: A Gangesz partján Ebben a könyvben indiai életem második feléről írok. Az első időkben úgy éreztem, soha nem hatolhatok át a kápráztatóan változatos felszínen. Erről szóltam is bőven a Síva árnyékában című kötetben. Arról szintén, hogy a kitűnő dél-indiai iskolavárosban, Lovedale ban, tanártársaim, tanítványaim körében észrevétlenül megnyíltak előttem India „titkai“. A következő tanévre Mussorie-ba szerződtem. A Himalája alatti iskolába, Észak-Indiába már kevesebb csodálkozással, de látóbb szemmel érkeztem, Egyre többet értettem az elragadó, gyakran szomorú, de mindenképpen rendkívül bonyolult indiai valóságból. Megtanultam, hogy a megértés és a türelem a véges ész tiszteletadása a végtelen élet előtt. Az emberek így közelebb éreztek magukhoz, és fesztelenül beszéltek gondolataikról, gondjaikról, örömeikről. Az iskolában tanártársaim; a Gangesz völgyi Hardwarban az öreg bráhim családfő; a folyó partján a szent guru; a mozliin kereskedő jaipurban; Lucknow ban a milliomos; Banarasban a tisztviselő; Santiniketánban a filozófus; a prostituált Calcuttában; a kulik az utcán; alkalmi útitársaim a vonaton, az autóbuszban» Beszéltek a templomok Puri, Bhubaneswar városokban, Konarakban a Napisten templomának világhírű erotikus szobrai, és Buddha első prédikációjáról Sarnath romjai. Szilvási Lajos: Appassionato Félreállhai-e a becsületes ember a gonosz erők elleni harcban? 1944. október 15-én öt magyar katona megszökik a frontról. Csak ők ma« radtak életben a századból, amely annak idején teljes létszámban vonult ki a keleti hadszíntérre. Parancsnokuk, Türr Pál főhadnagy már csak egyet akar: túlélni a háború utolsó hónapjait, biztos rejteken bevárni a nácizmus összeomlását. Ettől a szándéktól vezettetve jut el embereivel és a hozzájuk csatlakozó Olgával, a fiatal zongoraművésznővel egy premontrei rendházba, amely biztos búvóhelynek látszik. Itt, a rejtőzködés nehéz, idegfeszültséggel teli heteiben bomlik ki a regény drámája a kommunista Szojka gépkocsivezető és Türr főhadnagy között. Dönteniük kell: segítenek-e kiszabadulni a kolostor alatti völgybe hurcolt politikai foglyoknak, vagy végzetükre hagy ják őket, hogy semmit se kockáztassanak. Türr a végsőkig ragaszkodik vélt igazához. Nem akar részt venni az akcióban, mire három embere az ő akarata ellenére kísérli meg kiszabadítani a foglyokat. Vállalkozásuk és az ezt követő drámai események a regény csúcspontja. A kolostor csöndjében ébredt szerelem — Türr főhadnagy és Olga szerel mének — finom rajza szövi át az izgalmas cselekményt, amelynek minden részletére rányomja bélyegét a kor és az ellentétes akarata emberek előbb alig észrevehetően izzó, majd kirobbanó feszültsége. 14
