A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-28 / 51-52. szám
A hó vattájába takart házikók Egyike volt hazánk legbegye. sebb, legzordabb s legszegényebb vármegyéinek. A marhát a nagy havasi legelőkre csak júniusban hajthatják ki, a gabonát csak augusztusban aratják le, s a búza csakis a vármegye melegebb déli lirumpllszedés közben völgyeiben érik be. Nem ritka eset, hogy a hőmérő higanyszála a nyári hónapokban Is a fagypont alá süllyed. A csapadék évi átlagos mennyisége 874 mm. Kitűnő lent termelnek Itt, melyből a régi időben a nép fő jövedelmi forrását képező gyolcsot szőtték. Zöldség volt bővében. Ha rossz volt a termés, az éhínség réme rátelepedett a fatörzsekből összeácsolt falucskákra. A nép nyáron lejárt a Tisza. Duna vidékére dolgozni. A gyolcsosok bejárták az egész Alföldet. A népesség 47 százaléka tudott csak olvasni. A vármegye legnagyobb része állandóan Árva várához tartozott. Eredetileg királyi vár, 1267 óta a várispánság központja. Anjou-házl királyaink, mint lengyelországi véghelyet, Igen megerősítették. Majd Zslgmond Stlbor vajdának zálogosította el. A XV. század közepén a Giskrával szövetkezett Komorovszky Péter lengyel lovag kerítette kézre, s Innét rettegtette az egész felvidéket rabló társaival, amíg Mátyás király véget nem vetett rémuralmának — ezt Írták Árváról a század elején. Árva lelke Már a vonatban találkoztam vele, Árva leikével... Valaki, aki ott született és aki oda utazott vissza, Így beszélt róla: — Ahol én születtem, ott terméskőből és fából építették ezelőtt a házakat. Nálunk nincsenek búzatáblák, annál több a kő meg az erdő. Ott Is nehéz léptű, hajlott parasztok élnek, akiknek megviselt, ezerráncú arcáról becsület és gond árad. A hegytetőről olyan a falu, mintha a házak egymás mellé rakott, apró fekete koporsók lennének. S az emberek addig dolgoztak nálunk is, míg orra nem buktak: Anyai nagyapám erdőlésnél lelte halálát. Csak másnap tudtuk hazahozni, mert csúf Idő volt. Nagyon kemény az élet ott. Amikor Itt még kisíkabátban járnak az emberek, nálunk a tél nagy fehér komondorai ott ülnek ugrásra készen a hegyeken, a falunk fölött. A másik nagyapám tud magyarul, mert magyar katona volt és engem is meg akart tanítani, de aztán lsko. lába mentem és nem maradt rá Időm. Azóta ritkán járok haza, mert sokba kerül az utazás, meg hát az idő Is pénz — mondta a fiatalember, aki Prágában Jár főiskolára. Atomfizikus lesz... Végre kisütött a nap. Az ablaküvegen túl zúzmara függönyök, sziporkázó fehérség és kékség, mintha csak tündörországban lennénk. Mindenütt a forma és a szépség pazarlása. S a hő alatt, tudom most már. Így vesződött a falu zsibbadt vágyaival, meg nem valósítható álmaival, kemence mellé menekülő esettségével, soha ki nem elégülő emberségével hossz-bosszú évszázadokon keresztül. Hviezdoslav szülőföldjén Köszöntelek, ti bércek, erdők, telkemből hadd köszöntelekI Kit rút világ gyötörve megtört, kit rossz szót vert, kit ámított hazug szó, s ököl némított: ti új életre keltitek. — Irta Árváról a nagy szlovák költő, akinek az álma most kezd megvalósulni. Alsókubinban vagyunk és a járási nemzeti bizottság pompás épületében a tervezési szakosztály vezetőjével, Kysel jozeí elvtárssal beszélgetünk. — Azt mondta, szerkesztő elvtárs, hogy Árva lelkét keresik! Sajnos, erre kevés három nap ... Két-három hétre kellene eljönniük, letelepedni valamelyik námestovói falucskában és akkor talán megtalálhatnák Árva lelkét. — Én nem vagyok lélekbúvár, de az Itteni viszonyokat nagyon Is Jól ismerem, s ha rólunk érvaiak ról akar Írni, akkor hallgassa csak i meg, mi a helyzet nálunk! — mondta a tervező osztály vezetője, majd Így folytatta: — Az árvalak a lehető legszorgalmasabb emberek. Képesek naponta tlzenkét-tizennégy órát dolgozni és fütyülnek a szabad szombatra meg a vasárnapra, ha jó pénzt kereshetnek. Cseh- és Morvaországban lényegesen többet kereshetnek, s ezért körülbelül hatezerháromszáz férfi jár el oda dolgozni a Járásból. Azt mondják, hogy ott még jóformán kezükbe sem vették a lapátot és már 25— 30 korona üti a markukat, a szociális gondoskodás is jobb Ott, mint nálunk.
