A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-28 / 51-52. szám
Aki melfetted ét Féuye» Szabolcs—Szenes Iván szerzeménye' Énekelte: Korda gyftrgy Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Medium« totoim-bíi ho-M fr-li »*•-** f hg-rvpqj-jd il-mom-tano Zi-w-i-isn sl-tÜ-gol-tom ho-fsyo-yul, Ckilt t AT 1.cé-i»»(- ú ms -*0-l\j09 njm • -lő -lor-Ail I - «. ICiVm lirvi*" * -Üm u*m -tan) vHlmertMtlsa-roiy If-Jak htm<Mg-Uk. a ttn-jsr-par- itn (ms-fÍMM -ntb) Om rómkotftint *gy ire-r« né a éra -gp, Jbt-Uk. vol-M an-do-log-ni Mi-toy Drrf dt tn ntsg m fwdj-Uk, u • te-na, weqgjorsikim Itf-U mú»ai tl-iUi-Um o fs-üW fs-lstt kil-fan. rtoUn mig oi ol-iwn toi I* 0 r-á—i MMnOiz#) u-tsl ktbsöd vígig tiala dóm' r*gau-k> dóm VuHÓd mo-ka - uull D 0 a - ne le teeny-r^yu a hú - Mg d d rá* rrvn-cknl »I- irt! Mirt wigj-no ki »* yd 41 ö-F Dm B Om • 1 E«k J Ij J.J-lfl IJ J 'V J lel-lelt Msrtiten-nt más -koz ko msl - Itk bed U-faán -ja mad a nop-éu -cp - rab né - lad kőrist m Fiat7 Om* / Ar i i r f n (i ^ lói - ja nk jó Koo^j in - ne kém ju-ldl D i— í • H a B/D Á karácsony, az űjév szertartásainak hagyományai távoli országok napkultuszában, ősi pogány hiedelmekben gyökereznek. A farsangi máglyákkal egykor a Napot akarták segíteni abban, hogy a hideget és a sötétséget legyőzhesse. — Ez Is egyik módja volt annak a szertartásnak, amellyel az élet folyamatosságát ünnepelték, a rosszat elűzték, s az elkövetkező évre ]ö termést kértek; ugyanezt a célt szolgálta az ajándékok és zsengék felajánlása a boltok szellemének kiengesztelésére, a feleslegessé vélt tárgyak klhdjítása stb. a háztól, a „bűnbak" kecske elűzése, bábok elégetése stb. Aki a keresztény karácsony gyökereit keresi, azokba az ősi mítoszokba kell elmerülnie, melyek oly erősen rányomták bélyegüket a karácsonyra, vagy össze kell vetnie a karácsonyt más, hasonló Jellegű ünnepekkel. A korai kereszténység azért választotta ki december 25-ét Jézus születése napjának, azaz a karácsony megünneplésére, mert ezen a napon az egész rőmal világban ősidők óta ünnepeltek. Szándékosan tették ezt, akárcsak az ősi istenségek és az Ókor népszerű személyiségeinek keresztény szentekké való avatását. Amikor a Róma egyesítette földközi-tengeri medence környékén megerősödött a kereszténység, a római uralkodó osztályok hivatalos vallása mér jó ideje elvesztette befolyását a nagy tömegekre, helyét különböző keleti eredetű hitek foglalták el; közös Jellegzetességük: az üdvözülés, a megváltás, a feltámadás és a túlvilágl Jutalom Ígérete volt. Jó néhány közülük napimádó volt, hiszen a naponta újjászülető égitest, tizenkét hónapos ciklusaival, amelynek során gyöngülni látszott, majd Ismét erőre kapott, igen alkalmas volt arra, hogy az újjászületés és a rossztól való megváltás, valamint a tülvljégl élet szimbóluma legyen. A Római Birodalom területén elterjedt napkultuszok közül a legismertebb a Mlthrasz-kultusz, talán azért Is, mert sok régészeti emléke került napfényre. Mithrasz napisten volt, a születését december 25-én ünnepelték, tehát a téli napfordulón. Nem ok nélkül, hiszen e nap után a Nap szemmel láthatóan Ismét erőre kap. Ám nemcsak Mithrasz születését ünnepelték ezen a napon, hanem Hélioszét Is. Szíriában a kereszténység kialakulásának időszakéban naplmádás virágzott. őst szárd (szardlntat) istenanya és gyermeke rrm*
