A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-14 / 50. szám

„örökzöld"

problémát

»A „több szem többet lát“ elv alapján nem vonom Kétségbe, hogy lehetnek hazai magyar oktatásügyünknek egyéb problémái is, mint amelyekről majd az alábbiakban sző lesz« — írja Sági Tóth Tibor nevezetes cikkében. Figyelmesen elolvastam a cikket. Problémákat tár fel. Az általa felvetett problémákat megpróbáltam pontokba foglalni, és gondoltam a megoldásukra tett szerény javaslatokra is, mert úgy éreztem, hogy a szerző a problémák megoldását várja. Oldjuk meg őket, ha lehet, ha tudjuk, keressük meg a megoldást.

Kettős problémakört érintett a szerző:

A) Országos pedagógiai problémák (most nem részletezzük) — közös problémák, közösen oldjuk meg a minket is Irányító felsőbb szervekkel.

B) Specifikus nemzetiségi (magyar) pedagógiai problémák és azok tényleges volta vagy megoldásukra tett javaslat:

1. Az irodalmi nevelés két nyelven történő tanítása, — megoldódott, anyanyelvűnkön tanítjuk. A készülő tantárgyreform keretében még előnyösebb megoldást javasolnak a szakemberek: a magyar és világirodaimat anyanyelvűnkön, a szlovák irodalmat szlovák nyelven tanítsuk.

2. Több tantárgy szlovák nyelven történő tanítása — ezt talán néhány ügybuzgó igazgató vezette be jót akarva gyermekeknek és szülőknek egyaránt; viszont a szakkifejezések két nyelvű megtanítása nem kár, sőt sok esetben előnyös.

3. Magyar és szlovák iskolák összevonása egy igazgatás alá — ez probléma, és — akik összevonták, talán nem örökérvényű döntéssel, (helyi, járási, kerületi vagy országos szervek), azoknak legyen erejük és hatalmuk, valamint akaratuk azt szétválasztani is, ha nem vált be a gyakorlatban, szem előtt tartva a tanulók és adófizető szüleik érdekeit.

4. Megfelelő embereket a megfeielő helyre állítsunk — nyitott relatív probléma, valóban meg kellene oldani a legmegfelelőbb emberek bevonásával. Előbb azonban vitát kellene indítani a Hét-ben a jó vezető személyiségéről. „A jó vezetőnek tisztában kell lennie munkája technikájával és szélesebb összefüggéseivel; tudnia kell, hogy sikere attól függ, miként tud bánni az emberekkel. Nem szabad félnie a döntésektől, de döntéseit elvitathatatlan tények alapján kell meghoznia. Az emberekkel való érintkezés — akár élőszóban, akár írásban — munkája egyik alapköve, s ezért nem lehet közömbös, van-e érzéke az emberi kapcsolatok kialakításához. Akármilyen kiváló vezetői tehetség legyen is, bármely vonzó egyéni tulajdonságokkal rendelkezzék is, nem jut előre, ha a kellő pillanatban nem mer dönteni, és húzódik a végső felelősség vállalása elől.“ (J. M. Black)

5. Egy, a pedagógiai propaganda céljait szolgáló folyóirat indítása a magyar szülők részére — nyitott probléma, meg kell oldani, de addig is helyet kellene kérni a csehszlovákiai magyar hetilapokban, nem hinném, hogy ne lehetne megoldani, hisz az olvasók csaknem mind szülők, vagy szülők lesznek.

6. Nagyobb gondot fordítani a magyar óvónő-, tanító- és tanárképzés kérdéseire — nyitott probléma, de megoldható, részben a Nemzetiségi Titkárság Oktatásügyi Szakbizottsága, részben az SZSZK Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya tudja csak ezt a kérdést megoldani — ez az én véleményem.

7. A hazai magyar pedagógiai sajtó problémája — nyitott probléma, meg kell oldani.

8. A csehszlovákiai magyar tanítói hetilap — nyitott probléma, meg kell oldani.

9. A Szocialista Nevelés küldetéséről, szerepéről — az 5. 7. és 8. pontban feltüntetett probléma megoldásával megoldódik ez is.

10. Az szlovák nyelv iskolai oktatásának korszerűsítése — megoldható, de csak közösen, a minket Is irányító legfelső állami szervekkel, hathatós anyagi támogatásukkal. Minimális financiális eszközökkel magasfokú takarékossági akció idején csak a nagyon logikusan gondolkodó, tárgyilagos és nem elfogult pedagógiai, pénzügyi ás iskolaszervezési tapasztalatokkal és tulajdonságokkal felvértezett szakemberek, akiknek országos áttekintésük van — szlovák és magyar részről egyaránt — oldhatják meg ezt az immár ötven éves, valóban „örökzöld“ problémát.

Nézzük meg most közelebbről, azokat a problémákat, amelyek az élőbb felsoroltakon kívül pillanatnyilag, tehát az 1969/70-es iskolai évben még mindig hátráltatják pedagógiánk fejlődését, tanítóink működését, gyermekeink eredményes előmenetelét.

Nálunk az iskoláztatás fokozatai a következők:

1. óvodák

2. általános iskolla: alsó (1—5. osztály) és felső (6—9. oszt.) tago zat

3. szakmunkásképző iskolák — kb. 260 szakma

4. középfokú iskolák: általános középiskola (gimnázium), egészségügyi szakiskola, óvónőképző szakiskola, közgazdasági (kereskedelmi) technikum, mezőgazdasági technikum, építőipari technikum, gépipari technikum, bányaipari technikum, elektrotechnikai szakiskola, nyomdaipari technikum.

5. Pedagógiai fakultás — az alapiskola alsó és felső tagozatára képesített tanítók előkészítése

6. Komensky Egyetem — tanári pályára induló és tudományos munkára készülő jelöltek képzése.

A felsorolásból ki kell emelnünk, mint súlyosan elhanyagolt pedagógiai részterületet: a csehszlovákiai magyar óvodákat, az általános iskolák alsó tagozatát és a szakmunkásképző iskolákat. A tapasztalatok és felmérések azt mutatják, hogy ezekkel a fokozatokkal — és ezzel

együtt a kisgyerekekkel, a tanulókkal, a diákokkal — az elmúlt években nem törődtek kellő mértékben.

Hangsúlyozom: az óvodákkal, az alsó tagozattal és a lanonciskolákkal foglalkozzunk többet, behatóbban és eredményesebben. Tartsuk napirenden ezeket a problémákat mindaddig, míg meg nem oldottuk legalább 75 %-öan.

Az óvodák és az általános Iskolák alsó tagozatával kívánok még foglalkozni, a szakmunkásképző iskolákról csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az általános iskolák végzett növendékei, a tizenötévesek GO—70%-ban ipari pályára mennek, de ezzel a 60—70 °/o kai nem foglalkozunk negyedannyit, mint azokkal, akik gimnáziumban vagy tecnnikumban folytatják tanulmányaikat. A munkásifjúsággal nincs, aki foglalkozzon? A pedagógiai szakemberek gondoskodásuk 90 százalékát fordítják a továbbtanulók problémáinak megoldására és csak a maradék 10 százalék jut a többiekre. Ez az igazság. Nézzük meg most közelebbről az óvodák és az általános iskolák helyzetéti

A SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma (azelőtt Megbízotti Hivatal) nemzetiségi osztályának 3. Jegyzéke kimutatást közöl a 16 magyar lakos ságú járás oktatásügyi viszonyairól. Eszerint a 16 járásban az 1964/65-ös tanévben még 558 magyar oktatásnyelvű általános iskola működött, de az 1968/69-es tanévben már csak 517!

Ebből a két számadatból is világosan látható, hogy a magyar iskolák — nem osztályok! — száma négy iskolai év alatt 41-gyel, szóval negyveneggyel csökkent.

Ki az oka a magyar iskolák száma ilyen nagy mértékű csökkenésének ?

Talán:

1. a szaporodás csökkenése — ez csak osztályok és nem iskolák megszűnéséhez vezethet

2. kis iskoláknak nagy iskolákhoz való csatolása — a gyerekek és a szülők szempontjából ez sem jő megoldás; a sok utazás időveszteséggel jár, fáradságos, a tanulás rovására megy, különösen a téli hónapokban sokat késnek az autóbuszok és a vonatok, a tanulók késve érkeznek haza, késve az iskolába. A hidegben való sok várakozás után a meleg fűtött tanteremben és a lakásban elalélnak a gyerekek, este pedig otthon még televíziót is néznek. Ilyen körülmények között az aktív tanulásra kevés idő és még kevesebb energia jut.

3. a magyar és a szlovák iskolák összevonásával is csökkenhet a magyar iskolák száma — nem áll rendelkezésemre siatisztikai kimutatás arról, hány magyar iskola működik összevontan közös igazgatás alatt.

4. a magyar tanfelügyelők, a magyar tanítók, a magyar szülők negatív viszonya a magyar iskolákhoz és a magyar óvodákhoz — ez is hozzájárulhat az iskolák számának csökkenéséhez

5. külső beavatkozás — lásd „Miért nincs Felsőpélen magyar Iskola?“ (Napi hat kilométer helyett húszat utaznak a tanulók) Fülöp Imre ós Szilvássy József közös cikke az Oj Szó 1969, február 8-i számában.

6. a magyar óvodák hiánya, erről külön kell szólni.

A fentebb pontokba szedett okok ismerete segíthet a problémák megoldásában. Ha ismerem a betegséget, a kór okozóját, akkor a gyógyszert is ismernem kell, hogy eredményesen 'gyógyíthassam a terjedő ragályos betegséget.

Hogy saját anyanyelvükön tanuljanak a gyermekek, az elsősorban a szülőktől függ. A jog adva van: mindenki tanulhat a saját anyanyelvén. Hogy a szülők nem élnek és nem is akarnak élni törvényadta jogukkal, arról az iskolaügyi szervek nem tehetnek. Ha beíratják gyermekeiket magyar óvodába, magyar iskolába, akkor lesznek magyar iskolák, mert lesz kit tanítani, de ha nem lesznek gyerekek, akkor a magyar tanítók másutt keresik meg kenyerüket.

Vannak, akik csak akkor próbálnak foglalkozni a szülőkkel, a szülők irányításával amikor azok gyermeke iskolaköteles korba kerül, azután már nem törődnek velük. Számos ilyen irányított szülők ismerek, akik, igaz hogy szégyenkezve, de eljöttek segítséget kérni, amikor gyermekük tizenötéves korában elhelyezkedés előtt állt, de akkor már nem segítettek a „jóakarók“.

Hangsúlyozom: a magyar szülők szerepe a legnagyobb a hazai magyar iskolák létkérdésében. Ehhez azonban kézzel fogható és szemmel látható igazságon alapuló tényekre, eredményekre, tárgyilagos információra van szükségük, hogy világosan lássák: a magyar iskolát végzett növendékekből is lehetnek: orvosok, mérnökök, ügyvédek, tanárok, sarkkutatók és egyéb kutatók, miniszterek és miniszterhelyettesek, újságírók, írók, költők, pedagógusok, üzemvezetők, ápolónők, és általában bármilyen foglalkozási ágban megállják a helyüket,

Igaz, hiányzik egy hetilap a szülők és iskolabarátok számára. De ha nincs, más úton is lehet őket tájékoztatni elért eredményeinkről. Gondolok itt a Hét Fórumára, a Nő című hetilapra* amely az édesanyákhoz szólhat, az 0) Ifjúságra, amely a fiatal szülőkhöz kereshet utat, a Népművelés c. folyóiratra, a Szabad Földművesre, a járási újságokra. Tehát addig, amíg nincs egy külön speciális újság a szülők, a családok részére, addig így oldjuk meg a tájékoztatást. Meg lehet minden problémát oldani, csak akarni kell.

A magyar óvodák hiányáról, mint említettem, külön kell szólni. Nincs annyi magyar óvoda, ahány magyar iskola van egy-egy járásban. Nem lesz utánpótlás. Itt ismét a szülőkre apellálok: a szülőktől függ, hova Íratják gyermeküket, a szülők gyengeségéről és nemtörődömségétől függ a magyar óvodák létkérdése. De amint ezt a mondatomat elolvassa az a szülő, akinek óvodás gyermeke van, alighanem nagyot csap az asztalra és már sorolja Is mindazt a kálváriát, amit óvoda-ügyben10