A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-07 / 49. szám
Jodok bácsitól nem tudok semmit, csak hogy nagyapám bácsikája volt. Nem tudom, kövér volt-e vagy sovány, nem tudom, hol lakott, mi volt a foglalkozása. Csak a nevét tudom: Jodok Sohasem hallottam rajta kívül, hogy Így hívtak volna valakit. Nagyapa mindig így kezdeti mesélni: még Jodok bácsi életében; vagy: Jodok bácsihoz mentemben egyszer; vagy: amikor Jodok bácsitól szájharmonikát kaptam. De sohasem Jodok bácsiról mesélt, csak az időkről, amikor Jodok még élt, az út viszontagságairól (odokhoz, a Jodoktól kapott ajándékról. Ha valaki megkérdezte, ki volt Jodok bácsi, azt felelte: okos ember. Nagyanyám azonban sohasem ismert ilyen bácsit, apámnak pedig nevethetnékje támadt, valahányszor a nevét hallotta. Ha apám nevetett, nagyapa méregbe jött, nagyanya meg azt mondta, vagy úgy, a Jodok; és ez nagyapát megnyugtatta. Azt hittem sokáig, erdész volt Jodok bácsi, mert amikor mondtam egyszer nagyapámnak: erdész szeretnék lenni; azt felelte: Jodok bácsi örülne neki. De amikor mozdonyvezető akartam lenni, akkor is azt felelte, és akkor is, amikor semmi sem akartam lenni. Nagyapám mindenre rámondta: Jodok bácsi örülne neki. Jodok hóból gombócot dob. Jodok jószól szól a Holdról. Jodok gyógybortól tombol. Egy idő múlva odáig Jutott már, fiogy mindent óval mondott: Jodok öljön iótogotóbo, Jodok okos ombor, olmogyonk Jodok bócsohoz holnop. Vagy így: Jodokoljon. lótogotóbojodok okosom bor olmogyonkjodok bócsohozholnop És nagyapától egyre jobban féltek az emberek, ö meg bizonygatni kezdte: nem is ismert semmiféle Jodokot soha. Mi kezdtük el a históriát, mi firtattuk folyton: ki volt Jodok bácsi? Nem lett volna értelme vitatkozni vele. Csupa Jodok volt már neki ekkor a világ. A postásra így köszönt rá: Jónapot, Jodok úri Aztán engem szólított Jodoknak és nemsokára mindenkit. Jodokkal becézett: egyetlen Jodokoml És jodokkai szidott: a Jodokodatl És jodokkal káromkodott: Jodok törje kil Nem mondta többé: nincs nekem egy vasam se, hanem hogy nincs nekem egy jodokon» se. Aztán már azt sem mondta, hogy nektem, PETER BICHSEL Nagyapa tudniillik hazudós ember volt. Nagyapát mégis szerettem, hiába lett belőle hazudozó ember hosszú élete során. Gyakran tette, hogy a telefonhoz ment, levette a kagylót, hívott, és azt mondta a telefonba: Jóestét, Jodok bácsi, hogy van, Jodok bácsi, nem, Jodok bácsi, hogyne, Jodok bácsi, és tudtuk mindnyájan, lefogja a villát, amíg beszél, tetteti csak az egészet. Nagyanyám is tudta, mégis rászólt: Hagyd már azt a telefonálást, elég pénzbe kerül így is. Nagyapám azt mondta erre: Be kell most fejeznem, Jodok bácsi; és visszajöttében odaszólt: Jodok üdvözöltet. Holott azt mondogatta volt minduntalan: Jodok bácsi életében még. Most meg így beszélt: el kellene nézni már egyszer Jodok bácsihoz; vagy: Joaok bácsi eljön hozzánk biztosan. És a térdére csapott közben, de ez sem volt elég meggyőző, észre is vette, elhallgatott, és elhagyott a jodokbácsizással egy időre. Fellélegeztünk. Aztán újra kezdte Jodok telefonált. Jodok mindig mondta. Jodok is ezen a véleményen van. Olyan a kalapja, mint Jodoknak. Jodok bácsi gyakran jár sétálni. Jodok bácsi a legnagyobb hidegben sem fázik. Jodok bácsi szereti az állatokat gyakran jár Jodok bácsi sétálni Jodok bácsi áz állatokkal a legnagyobb hidegben Jodok bácsi nem fázik a legnagyobb hidegben sem a J-o-d-o-k b-á-c-s-i Ha pedig mi, az unokái, elmentünk hozzá, nem azt kérdezte, mennyi kétszer hét, vagy Iziandnak mi a fővárosa, hanem: hogy írják, hogy Jodok? Jodokot jével írják és egy kával, és a legrosszabb benne a két ó. Már hallani sem bírtuk egész nap nagyapa szobájában a Joodook óit. Nagyapa azonban szerette a Jooodoook 6-it, és mondogatta: csak így: nincs jodoknak egy jodokja se. Elővette az újságot, fellapozta a „Jodoki jodokok“-nál, a „Rendőri híreknél“, és olvasta fennhangon: A múlt jodokon súlyos jodok történt a jodoki jodokon. Jodok felől egy jodok haladt Jodok felé. Néhány jodokkal később a jodok jodoki jodokjáról belefutott egy jodok a jodokba. A jodok jodokja, Jodok Jodok, és jodokján a jodok, Jodok, Jodok, a jodokjodokon meghalt. Nagyanyám befogta a fülét, és sopánkodott: Nem bírom hallgatni, nem bíroml De nagyapa nem hagyta abba. Nagyapa nem hagyta abba, amíg élt, pedig nagyon sokáig élt, és én nagyon szerettem. Végül nem is mondott már semmi mást, csak jodokot, mi ketten mégis nagyon jől megértettük egymást. Én nagyon kicsi voltam, nagyapa meg nagyon öreg, a térdére vett, és jodokni jodokta Jodok jodok jodokját, vagyis mesélni kezdte Jodok bácsi történetét, és én hallgattam boldogan, a többiek pedig, a nálam idősebbek, de nagyapánál fiatalabbak semmit sem értettek, és rossz szemmel nézték, hogy a térdére vesz, és nagyon megsirattam, amikor meghalt. Megmondtam mindenkinek a rokonságban, ne írják sírjára, hogy Friedrich Glauser, hanem hogy Jodok Jodok, ez volt nagyapa kívánsága. De nem hallgattak rám, pedig nagyon sírtam Sajnos azonban ebből a történetből egy szó sem igaz, és nagyapa, sajnos, nem volt hazudozó ember, és nem is vénült meg, sajnos. Én nagyon kicsi voltam, mikor meghalt, és csak arra emlékszem, hogy mondotta egyszer: Jodok bácsi életében még, és nagyanyám, akit nem szerettem, nyersen letorkolta: Hagyd már azt az örökös Jodokot. És nagyapa meghallgatott erre, csendes lett és szomorú, és bocsánatot is kért. Engem pedig elfogott akkor a düh, emlékezetem szerint először életemben, és odakiáltottam: Ha nekem lenne Jodok bácsim, nem beszélnék másról se, csak rólal Ha nagyapa tette volna ezt, talán nem halt volna meg, meg vénült volna, és ma lenne nagyapám, és nagyon jól megértenénk egymást. Tóth László versei kimondhatatlan ősz anyám ez az évszak megint egy kereszt apró halak feszülnek tenyeremre patakok gerincén patakok gerincén ferdül el a szám anyám ez az évszak megint a vér fogaimból megint fölszakadt az éj patakok gerincén patakok gerincén kékül már a szám s bal csücskéből kicsordul, egy könnycsepp lánc valóban a kutyák valóban ezen a láncon lógnak bőrünkbe süllyed az éj feketén ha feketén kilépünk nem ismernek ránk nem ismernek ránk a fák s görbe ujjainkkal tapogathatjuk önmagunkat 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSé F. Zjabcenko: Maszk (fémdomboritás)
