A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-07 / 49. szám

sem volt helye a csehszlovák állami életben. A szlovák nemzeti szervek ilymódon csak mintegy függelékké váltak és Joggal keltették Csehországban azt a gondolatot, hogy nincs rá­juk szükség. Szlovákiában pedig azt, hogy a szlovákok nem irányítják saját sorsukat, Szlo­vákiát a központi szervek kormányozzák. Ez az anomália indította arra Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Szlovákia Kommu­nista Pártjának Központi Bizottságát, hogy meg­hozza 1964. évi határozatát, amely aláhúzta a Szlovák Nemzeti Tanács feladatainak jelentő­ségét. E határozat alapján számos változtatás­ra került sor, s ez alapjában az 1960 előtti helyzethez való visszatérést jelentette. Ilyen körülmények között érlelődött meg Szlovákiában a föderatív átalakulás szüksé­gességének gondolata. A kívánság — mint lát­hattuk — szervesen következik a történeti fejlődésből és az 1948. évi februári fordulat folytatása. Nyilvánvaló, hogy a szimmetrikus modell, amely szerint különálló szlovák és különálló cseh nemzeti szerveken kívül közös csehszlovák intézmények is vannak, biztosítja a kassai programban lefektetett egyenlőséget. Ezekben az esztendőkben sor került a föderá­ció kívánságának tudományos megalapozására is. Ezt a pozsonyi Komensky Egyetem történész­­professzora, Milos Gosiorovsky akadémikus vé­gezte el, aki az 1960-as alkotmány előkészítése során, 1959 végén, ill. 1960 elején megírta A csehek és a szlovákok kapcsolatának néhány kérdése Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak politikájában c. tanulmányát. Miután az alkotmányról csak rövid ideig tartó vita folyt, a cikket nem sikerült befejezni s így haszno­sítani. [Láttuk, hogy az 1960. évi alkotmány korlátozta a szlovák nemzeti szervek jogkö­rét.) Gosiorovsky professzor ezért tovább foly­tatta a kutatást; müvének első variánsával 1963 márciusában készült el, s eljuttatta a Nová Mysl [Új Gondolat) c. prágai ideológiai lap szerkesztőségéhez. A cikk másolatait pedig meg­küldte a CSKP és az SZLKP titkárainak, vala­mint néhány vezető cseh és szlovák társa­dalomtudósnak. Munkájának ekkor az adott közvetlen aktualitást, hogy a kormány 1963 ta­vaszán tárgyalta a Csehszlovák Tudományos Akadémia átszervezésére vonatkozó törvényja­vaslatot, amely a Szlovák Tudományos Akadé­miát az előbbi fiókintézményévé degradálta volna. A tanulmány elkészültét követő hetekben ke­rült sor a „burzsoá nacionalisták“-nak kikiál­tott szlovák kommunisták rehabilitálására, ami szükségessé tette az írás kiegészítését. Nem sokkal ezután fejezte be Gosiorovsky profesz­­szor a tanulmány második variánsát. Ezt a szö­veget megkapta a köztársaság és a csehszlo­vák kormány elnöke, a CSKP és az SZLKP több titkára is. Közben azonban a tanulmány első változata számos másolatban Szlovákia-szerte elterjedt és jelentős hatást váltott ki. Ezt mu­tatja egyebek között az is, hogy cikkeikben töb­ben célzásokat tettek, vagy közvetlenül hivat­koztak is a kéziratos tanulmányra, vagy rész­leteit becsempészték a napilapok hasábjain közölt cikkeikbe is. Érdemes megjegyeznünk, hogy ugyanakkor Gosiorovsky akadémikus sú­lyos pártbüntetést kapott, és munkáját a No­votny irányította pártvezetés, „a szlovák pol­gári nacionalizmus“ feléledéseként értékelte, ugyanabban az időben, amikor az ún. burzsoá nacionalisták rehabilitálása folyt. Azóta azon­ban a tudós historikus megállapításai segítet­ték a csehszlovák föderáció gyakorlati meg­valósítását. A felszabadulás után az élet valamennyi terü­letén kibontakozó cseh—szlovák együttélés, ha voltak is nehézségek és problémák, nem hason­lítható a különböző népek, nemzetek közötti ál­talános kapcsolatokhoz, azoktól minőségben és szélességben egyaránt eltérő, más jelenségről, két egymáshoz igen közel álló testvérnép együttműködéséről van sző. Számunkra magyarok számára pedig külön öröm, hogy a csehszlovák államszövetség jó­váhagyásával egyidőben fogadta el a Csehszlo­vák Nemzetgyűlés a nemzetiségek, így a szlo­vákiai magyarok egyenjogúságára vonatkozó alkotmánytörvényt, amely ha javításokra, ki­egészítésekre is szorul, mégis nagy jelentőségű, mert a köztársaság fél évszázados fennállása óta a magyar kisebbség első ízben került „az alkotmány sáncai közé“, mint államalkotó nem­zetiség. A csehszlovák föderációt kimondó al­kotmánytörvény és a nemzetiségi alkotmány­törvény együttes elfogadása tehát önmagában Is sokat mond. ú tr a v a ló „Mit mondjak hát először is kedvest s szé­pet neki?" — fordul meg az én agyamban is, amikor a Magyar Területi Színház kassai részlegét, a Thália Színházat indítjuk útjára. Tavasznyílásakor, amikor az új színház megalapításának az ötelete nyilvánosságra ke­rült, még kevesen merték remélni, hogy mire őszbe kanyarodik a természet, a sok vágyból, törekvésből, nagy-nagy akarásból és ígéret­ből színház lesz. És íme ott tartunk, hogy az új együttes tagjai már bemutatkoztak, közké­zen forog a színház első röplapja a Két úr szolgájáról, készen áll 1969—70-es műsorter­ve, s egy sajtóértekezleten megismerkedhe­tünk a színház művészi célkitűzéseivel is. Mindez feloldja azt a görcsöt, amelyet sok hónap idegőrlő erőfeszítése okozott. Nemzetiségi politikánk nem lebecsülendő eredménye a MATESZ kassai részlegének in­dulása, még akkor sem, ha egyesek kétségbe vonják a Thália létezésének értelmét, miköz­ben hajlamosak az esztendő nemzetiségi poli­tikája eredményeit is globálisan lebecsülni. Csak az tud értékelni egy-egy kimagaslóbb eredményt, aki tudja, milyen küzdelemmel fórt ez a részlegeredmény is. Az előrelátásnak és felelősségnek mindig értelme van. Egy emberi vagy közösségi ma­gatartás és cselekedet megítélését az ered­ményei mérik le. Ez áll ennek a színháznak az esetében is. Nemzetiségi kultúránkban új lehetőséget, új szint jelent, éppen ezért új minőségi fejlődési fokot is. Amikor félős, hogy az ember élete tömegéletté válik, s az egyén olykor elveszettnek érzi magát, méltó­ságérzetének felemeléséhez járulhat hozzá egy olyan színház, amely „Vox humana" akar lenni. Amikor úgy tűnik, hogy a civili­záció válságba kerül, nem mondhatunk le arról, hogy létünknek továbbra is értelmét találjuk; ennek a szemléletnek az igazolásá­ra hivatott lehet egy színház. Ebben a világ­ban, amelyben szükségszerűen élnünk kell, s ha ez a világ méghozzá a szocializmus vi­lága, akkor törekednünk kell arra, hogy meg­találjuk benne az emberi rendet, az igazi humánumot, a színházon át is. Közöttünk él valami megfoghatatlan vagy vélt öröklött balsors. Ezt a tudatot kell minden módon és eszközzel eliminálni. Egy új színház nagy szolgálatot tehet ebben az ügyben. Mindezért tartom szerencsés választásnak, hogy Fábry Zoltán hitvallását, életelvét, írói elkötelezettségének szimbólumát választotta felszóul a Magyar Területi Színház Kassán tnduló részlege, a Thália Színház. Pajzsnak, célnak, egy új intézmény vezéreszméjének keresve sem lehetett volna jobbat találni: vox humána — embert hang. Emberség az ember­telenség ellen, igazság a hazugsággal szem ben, szocializmus és internacionalizmus a fa­sizmus és nacionalizmus helyett, a gondolat és béke igaza a banalitások, a szellemi tes­­pedtség és a viszálykodások helyett. A kassai magyar színház emberi hangot akar hallatni és terjeszteni. Szebbet és jobbat ma ennél aligha tehet teátrum. Hátránnyal indul: fél évszázada nincs e tájon elődje. De előnye: több mint másfél évtizedes komá­romi tapasztalattal rendelkezik, s egy új kö­zegben megnövekedett ambíciókkal, kellemes meglepetéssel tapasztalhatja mafd: a keleti végek embere éhes a szép és jó szóra. Itt igazolódhat a színház közeli szellemi őrének, Fábry Zoltánnak a gondolata: „Az ember nagyságát és törpeségét, bátorságát és gyá­vaságát a kultúrához való viszonyán mér­hetjük le a legpontosabban." Nép és színház összeforrottsága: népszín­ház. Ügy népi, hogy nemzeti is, úgy nemzeti, hogy hazai is, úgy hazai, hogy egyben európai. Helyhez, Kassához kötött, de nem elszigetelt, hanem tág horizontú. Ügy szól a nemzeti kisebbséghez, hogy szellemi többletet nyújt. Támpontja úgy lesz az itteni magyarságnak, hogy egyben csatlakozási pontot is jelent majd a határon inneni és határon túli népek egymásralalálásához. A kassai Thália Színház nagy ür kitöltésére hivatott. Küldetéstudatának tisztasága és vi­lágossága évtizedekre meghatározhatja sor­sát. Kínos-keservesen született, nem bízhat­juk el magunkat, hogy növekedése és kitel­jesedése akadálymentes lesz. Az a kezdeti nekifeszülés, emberi-nemzeti felbuzdulás, fen­ti támogatás és lenti segítés, politikai és intellektuális szervezői bátorság, amely a színház létrejöttét megelőzte, remélhetőleg kiváló darabok kifogástalan szinrevételében fog gyümölcsözödni, s olyan magas fokú színházi kultúra kialakításában ölt testet, ami biztosítja majd művészi és erkölcsi fölényét s progresszív szerepét szellemi áramkörünk­ben. Mindezt azzal szeretném megtoldani, hogy egy adott politikának, egy marxista—leninista párt politikájának intencióiban fogantatott és született meg ez a színház. Léte sürgető követelmény volt. Akármilyen sürgős legyen azonban valamilyen cselekedet, nem szabad felejtenünk a hivatást, a küldetést, amelynek alá van rendelve, s aminek érdekében ezt a néhány útraváló gondolatot is leírtam. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kormá­nya Nemzetiségi Titkársága nevében gratu­lálok a Thália Színház minden munkatársá­nak, s jószívvel kívánom, hogy működésüket az első bemutatótól kezdve sok-sok siker ko­ronázza. TOLVAJ BERTALAN

Next

/
Thumbnails
Contents