A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-07 / 49. szám

Gkta bácsi története

Az Astru Hotelban a csodavilág gazdája, Konyha Géza fogadott. Magas, nyalka ember Géza bácsi, úgy járkált fényes csizmáiban, mintha valamikor huszárkapitány lett volna. Azért mondom, hogy valamikor, mert később tudtam meg, hogy a 75. év is eljárt már e felett a soha nem mosolygó, de mindig végtelenül barátságos hoteivezetö felett. Engem is mindjárt úgy kezelt, mintha régi ismerősök lennénk. Így aztán miközben végigmutogatta a hatvan ágygyal büszkélkedő szálloda ragyogóan tiszta szobáit, az étteremnek is használt hatalmas társalgót és a csinos söntést, a tanyavilág történetéről is beszámolt.

— Kurinc puszta régi települése a rimaszombati járásnak — mesélte Géza bácsi. — Már a tatárjárás idején a vörös barátok híres kolostora állott Uten. Persze erről ma már csupán a régi írások és a szájhagyomány emlékezik meg. A kolostornak nyoma sem maradt. Mindössze egy üde kis liget, az egyedüli emlék, amelyet a benne található régi kútról Barátkáinak nevez a nép. ide jártak kt rnajálisoznl „Bátyi“ régi munkáscsaládjai, s az is nevezetessége ennek az östölgyekből álló erdőcskének, hogy hazánkban egyedül itt található a már kihalóban levő kékszajkó madár.

— Kurinc egyébként régi idők óta mezőgazdasági település — folytatta Konyha Géza. — Ezt bizonyltja az is, hogy itt alapították a múlt század elején Magyarország első mezőgazdasági szakiskoláját. Ez az intézet a sertés- és juhtenyésztést ágazatban oktatta a növendékeket. Később persze ezzel is szegényebb lett a kis kurlnci puszta. A XX. század elején Rimaszombatba telepítették át az intézetet.

— Ma a Szabó Elemér magnemesítő állami gazdasághoz tartozik a néhány lakóházból és Istállóból álló major. S ennek az állami gazdaságnak köszönhető tulajdonképpen a mai hatalmas változás. Mert hogy a bírtok áttért az öntözéses gazdálkodásra, e célból teremtette rneg a Vízgazdálkodási Vállalat a közeli mesterséges tavat. A tó azután valóságos csalétekévé vált a járás halászainak. Többek között a horgászversenyeket is itt tartják. S mert a fürödni vágyók szintén szívesen rándultak ki ide, ezt a lehetőséget használta ki a rimaszombati városi nemzeti bizottság. Nern sajnálták a pénzt, nem sajnálták a munkát, hogy kiemeljék Kurinc pusztát régi elbagyatottságából. Es ma bizony odáig fejlődtek a dolgok, hogy egyik legszebb és legnyugalrnasabb üdülője Kurinc nemcsak a környéknek, de a meszsziról jött idegeneknek is.

Kempingház a kurinet tó partján

Hary Seidel és Friártch Weissfiugg mérnökök is megtalálják Szórakozásé' ••

geivel és a kis tanya dolgozó parasztjaival. És folyton azt kutatom, miért érzik oiyan jól ezen a végeredményben mégiscsak isten háta mögötti helyen az ide özönlő vendégek magukat. A válasz egy öntető. Nemcsak a táj szépsége, nemcsak a városi életből való ki kapcsolódás vonzza ide az embereket. Hanem a kedves, becsületes és a vendégek zsebére nem „utazó“ vendéglátás is. Konyha Géza és két közvetlen munkatársa, a cigány származású Albert pincér s a mindig kacagó Valter Éva csaposnö ugyanis azokat a kihalóban levő vendéglői dolgozókat személyesítik meg. akik a magyaros vendégsze retetet tartják szem előtt. Az ide érkezőket barátként fogadják s in kább ők adnak, minthogy akár egy fillért is kicsaljanak valaki zsebéből. Különösen a mindig tréfál kozó, mindig kacagó Valter Éva népszerű. Nemesek a vendég zse bére ügyel, de becsületére is vt gyáz. Tanúja voltam például egyí szép tettének. Két Kurincon halászgató lipcsei mérnök, akik Uze műk traktorait és ekéit mutatták be a szakembereknek, — tért be egy-két pohár borra. Az egyik be csípett munkásnak azonban nem smakkolt Hary Seidel és Fridrich Weissflug német társalgása. Különböző megjegyzéseket tett ezért, persze szlovák nyelven. Nos, ami kor észrevette Éva asszony ezt a minősíthetetlen viselkedést, szokat lan módon utasította rendre az italos férfit., Kijelentette, hogy „mivel a kedves vendég erősen el van ázva, szeszes italt pedig nem ad neki“. Hiába reklamált aztán Kony ha Géza bácsinál a felháborodott munkás, el kellett kullognia a sön tésből. Az is „különleges" tulajdonsága egyébként ennek a csa posuőnek, hogy bár órákon ke resztül figyeltem munkáját, egyet lenegy esetben sem vettem észre, hogy akárcsak egy korty itallal is kevesebbet mért volna az előírt mennyiségnél. Nos hát ilyennek fedeztem én fel 1989 novemberében azt a kis kűrinél tanyavüágot, amely 25 évvel ezelőtt még az elhagyatottnál is elhanyatottabb volt.

Konyha bácsi, az üdülőközpont vezetője

,,Néhány éve harminckét kilogra mos harcsát jogiam". — meséli a 70 éoes Dózsa Jáms bácsi

— És most persze téli álmára készül a kis Kurlnc-puszta? szakítom félbe az öreg magyarázatát.

— Ellenkezőleg — mondja büszkén Konyha Géza. — Arra is gondolt a vnb, hogy ősszel és télen is otthonra találjanak a csendet szerető városi polgárok. Ezért aztán itt rendezik meg a legtöbb járási és városi tanfolyamod iskolázást. Jelenleg például polgári védelmi tanfolyamot tart ná lünk a járás. Azoknak viszont, akik a téli szórakozásokat kedvelik, két kézzel kínálja ezeket Kurinc. A ta von korcsolyázni lehet. Az itteni domboídalok pedig Mekkája a sízőknek és a ródllsport hódolóinak. Ha pedig leszáll az este. a tánctól s-em tiltjuk el a fiatalokat. Hetenként háromszor rendezünk táncdélutánt, ezeken az egyik népszerű rimaszombati zenekar muzsikái. És hogy Kurlnc-puszta ne álljon meg a fejlődés útján, erre is gondolnak a városi vezetők, jövőre például teniszpályával akarják bővíteni a sportolási lehetőségeket, s az út javításával és az autóbuszok számának növelésével akar ják kulturáltabbá teni az ideutazást.

Éva a paradicsomban

Sétálgatok a to partján. Beszélgetek halászokkal, az Astra vendéNEUMANN JANOS