A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-30 / 48. szám

A két küldöttség a tárgyalóasztalnál. Balról: Oerard C. Smith, az Egyesült Államok küldöttsége nek vezetöie, többről: Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes, a Szovieluntó küldöttsé gének vezetője. (Képtávlrón érkezett)

REMÉNYKEDVE TEKINT HELSINKI FELÉ A VILÁG

Magkuzdódtak a szovjet—amerikai előkészítő tárgyalások a stratégiai fegyverkezés korlátosénál célzó érdemi megbeszélések helyéről éc időpont Járói

Hosszú hónapok teltek el azóta, hogy Nixon elnök bejelentette: az Egyesült Államok kormánya hajlandó legmagasabb szintű tárgyalásokat folytatni a szovjet kormánnyal a stratégiai fegyverkezési verseny korlátozásáról. A szovjet válasz sem késett sokáig, s ezután már csak technikai jellegű kérdések eldöntéséről volt szó: hol és mikor kezdődjenek meg a tárgyalások. Bécs, Genf és Helsinki neve merült fel időről időre a világsajtóban, mint a tárgyalások lehetséges színhelye. Végül megszületett a döntés: a tárgyalások helye e finn főváros, Helsinki, megkezdésük Időpontja; 1888. november 17.

Ezen a napon, hétfőn, a finn kormány fogadópalotájában ünnepélyes keretek kösött megnyitották e szovjet—amerikai tárgyalásokat, amelyeken előzetes eszmecsere folyik az érdemi megbeszélések helyéről és időpontjáról. Kedden pedig az amerikai nagykövetség épületében sor került a két küldöttség első munkaülósőre. A megbeszélések egyébként felváltve az amerikai, illetve a ssovjot nagykövetség épületében folynak. Míg korábban két-háromhetes tárgyalásra számítottak, most nem zárják ki, hogy a karácsonyi szünet után Ismét Helsinkiben folytatódik az előzetes jellegű eszmecsere.

A szovjet küldöttség élén Vlagyimir Ssemjonov külügyminiszter-helyettes áll. A szovjet küldöttségben két vezérezredes van: Nylkolaj Ogarkov és Nylkolaj Alakszejev. Előbbi a szovjet hadsereg vezérkari főnökének első helyettese. Georglj Kornyljenko a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagja, Pjotr Plesakov a rádióipari miniszter helyettese. Alekszandr Kosukin akadémikusról pedig úgy tudják, hogy kimagasló elektronlkai szakértő.

Az egyelőre csonka amerikai küldöttséget Gerard C. Smith nagykövet vozetl. A küldöttségben Royal B. Allison repülő vezérőrnagy a vezérkari főnökök egyesített bizottsága mellett működő különleges tanulmányi csoport vezetője, Paul Nitzke (volt hadügyinlntszter-helyettes) a külügyminisztériumot képviselő államtitkán minőségben van jelen, Harold Brown, a „technikus“ a kaliforniai Technológiai Intézet Igazgatója. Thompson, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete, aki szinten tagja az amerikai küldöttségnek, a közelmúltban műtéten esett ét és később érkezett meg Helsinkibe.

De hát mik is tulajdonképpen azok a stratégiai vagy hadászati fagyverek, amelyeknek korlátozásáról Helsinkiben most előzetes tárgyalások kezdődtek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között?

A napjainkban oly sokat emlegetett tudományos-technikai forradalmat sajnos, úgy látszik, a hadászat indította eL Korunk két világháborújában a szemben álló felek szárazföldi, haditengerészeti és légierejük évekig tartó harcaival, váltakozó sikerű ütközetek, csaták, hadműveletek sorozatával törtek egymás megsemmisítésére. A fegyveres erőknek akkor nem álltak rendelkezésükre olyan eszközök, amelyekkel rövid idő alatt döntő vereséget mérhettek volna egymásra; nam rendelkeztek stratégiai fegyverekkel.

Ma azonban, a technikai forradalom kordban, a hadászat viharos ütemű fejlődésének vagyunk tanúi.

A nagyhatalmak — s köztük elsősorban a két szuper nagyhatalomra Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok — fegyveres erői atom- és hldrogénfegyverekkel rendelkeznek. E fegyverek célba Juttatásához különböző rakéták, sugárhajtású gépek szolgálnak. Ez azt jelenti, hogy a nukleáris fegyverek hatása korlátlan lett: az egész Földet átfogja. A nagyhatalmak fegyvertárába tehát minden eddigi fegyvertől merőben eltérő új eszköz került: a stratégiai atomfegyver.

A stratégiai fegyverek tehát olyan nagy hatású és korlátlan vagy esetleg „csak‘~ több ezer kilométeres hordtávölsúggal rendelkező atomíugyver-roudszerek — hordozókkal, célba juttató eszközökkel együt —, amelyek különösképpen váratlan és tömeges alkalmazásuk esetén döntően hatnak egy esetleges világháború menetére, sőt ml több: annak végleges kimenetelére.

E fegyverek a következők lehetnek: katonai célokat szolgáló kozmikus rendszerek, orbitálls (bolygóközi) és interkontinentális rakéták, „kontinentális“, azaz középhatósugarú rakéták, rakétahordozó távolsági bombázók, rakétafegyverekkel felszerelt tengeralattjárók vagy felszíni hajók, repülögép-anyahajók. illetve ezek fedélzetéről felszálló, atomfegyvert hordozó bombázók. Nem lenne teljes a stratégiai „arzenál“ felsorolása, ha nem említenénk meg a támadó hadászati fegyverek elhárítására szolgáló eszközöket: az atomtöltetii rakétaelhárltó rakétákat, illetve elhárító rendszereket.

A Halsinkiben megindult szovjet—amerikai párbeszéd minden bizonnyal az utóbbi idők legnehezebb, időben hosszan elnyúló tárgyalássorozata lesz, hiszen a fegyverrendszerek „minősítésétől“, a gyártott rakéták mennyiségén, hatósugarán, töltetének erősségén át az ellenőrzés, az „inspekció“ módozatéig és a biztosítékokig igen sok és nagy horderejű katonai-technikai kérdésben kell a tárgyaló feleknek megegyezniük.

A világ reménykedve tekint Helsinki felé, mert hiszen nem vitás, hogy a most kezdődött szovjet—amerikai tárgyalások eredményétől az egész világ jüvöje függ.

ISMÉT EMBEREK A HOLDON

Folytatódik a világűr meghódítása • Mindjárt! az indítás után villám csapott az Apollo—12 űrhajóba • Nehézségek a védőöltözékkel • 400 millió ember csalódottan várta az első színes tv-közvetítést a Holdról

Napilapok Jelentéseiből, a rádió és a tv adásaiból milliók és milliók kísérték — olykor bizonyára lélegzetvisszafolytvá a legújabb űrkalandot, az Apollo—12 űrhajó háromtagú legénységének. Charles Conradnak. Alin Boannak fis Richard Gordonnak tíznapos. Útját s -Ijonrad és Benn Hold-sétáját.

November 14-én, mindjárt a kilövés után drámai pillanatok játszódtak le. A rakéta még ogv percnyi utat sem tett meg, amikor a houstoni irányító központ jelentette: semmilyen adat sem érkezik az űrhajóról, Conrad, az Apollo—12 parancsnoka Izgatottan jelentette, hogy az Irányftömű „nem el lenörlxhntö, nem tudom mi történik, minden Ieéllt". Conrad ügy vélte, hogy vlllém csapott az űrhajába, h ez rövidzárlatot okozott az áramfejlesztő szerkezetben. Conrad néhány perc múlva azonban jelentette, hogy az űrhajó elektromos berendezései Ismét normálisan működnek. Conrad és Bean kúsflbb kélszar is átvliagélták a holdkomp berendezéseit. Állítólag kisebb kapcsolási hibát találtak csupán.

Az Apollo—13 felbocsátását csaknem félmilllá ember nézte végig a Kennady-fokról, közlök Nixon elnök fis családja is.

Szerdán, november 19-én hajnalban ereszkedett le a Holdkomp, az Interpld a Hold felszínére, a Viharok áoeánja néven Isnrart viszonylag sík területen. A holdkomp és az űrhajó szétválasztásáról televíziós közvetítést adtak a Földre. Az eted buldsátét a földi Irányító központ javaslatára fái áréval olhalantotték, egyrészt, mert sem volt kldlógttö a rádióösszeköttetés az Interptddel, másrészt — mint később kiderült — mert Bean védő öltözete szűknek bizonyult, Conradfiban pedig túlságosan erősen működött a hűtőrendszer. A két űrhajós már négy és fél órát töltött a Hold felszlnún a hermetikusan lezárt kabinban, amikor megkapta az engedélyt a kiszállásra A parancsnok, Conrad ereszkedett le elsőnek a három máter magasba emelkedő, lábakon álló holdkomp létráján, majd egy lókora huppanássai ért tala|t a Holdon. Meg is jegyezte: „Kis lépés Nallnek, nagy lépés nekem.“ Conrad ugyanis igen alacsony, mindössze 160 om magas. Megjegyzése' egyébként utaüls volt Nell Armstrong szavaira, aki négy hónappal azelőtt, mint első ember a Holdra lépve ezt mondotta: „Ki* lépés nekem, nagy lépés as emberiségnek."

A színes tv-kamera eddig, ha nem Is a legjobb, de legalább valamilyen kápeket közvetített a Föld re. Mikor azonban el akarták helyezni e komp közelében, teljesen felmondta t szolgálatot.

Conradot tél óra múlva társa, Bean Is követte, s a két űrhajós ez alkalommal csaknem négy érát töltött a holdkomp kabinján kívül, majd visszamentek a kabinba fis lepihentek. Csütörtökön Ismét ki szálltak, talajmintákat gyűjtöttek, azonkívül felkeresték az 1887 áprilisában Holdra küldött Surveyor—3 holdszondát, amely kb. 200 máter távolságra volt az Interptíűl, ős több alkatrészét leszerelték, hogy megállapítható legyen, milyen változásoknak vannak kitéve földi anyagok a Hold felszínén. 1 j*|.'

A feladatok elvégzése, után a holdkomp felszállt a Holdról, majd összekapcsolva, az anya-űrhajóval, az Apollo—12 űrkabinja hétfőn, november 24-én a kijelölt térségben leereszkedett a Csendes-Acaánre.