A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-13 / 47. szám

dapest egyik kultúrbástyája, a József Attila Színház is.

E színház falathoz, a színpad deszkáihoz s nem utolsósorban kedves közönségéhez már hozzánőttek Bodrogi Gyula és Volth Ági. Nélkülük ma már el sem képzelhető a színház lüktető élete.

Bodrogi Gyula tíz éve játszik itt, tehát azóta, ahogy a főiskolát elvégezte. Utánozhatatlan, mesterfokú fátékintelllgeneláfával. A játékstílusok széles skáláján olyan biztonságosan és nagyvonalúan mozog, mint az órtás-óeeánjáró a legnyugodtabb vizeken. Két legsikeresebb darabja az „Üvegfigurák" és a „Kaktuszvtrüg" című zenésjáték volt, ebben már második feleségével, Volth Ágival játszott együtt.

A fiatal színésznő 1966-ban került a József Attila Színházhoz, és első partnere Bodrogi Gyula volt, a „Lulu" című zenés játékban. Annakidején édesanyja — Mészáros Ágt, a Nemzeti Színház művésze — nem akarta, hogy leánya is színész legyen, de a „makacs" kislány kitartott elhatározása mellett. Azt hiszem, ennek sokan örülnek, mert szlnészgárdánk egy nem mindennap felbukkanó tehetséggel gazdagodott. Legnagyobb sikerének a „Kaktuszvirágot" könyvelheti el, de a „Két úr szolgája' sem sokkal marad el mögötte. Együtt játszottak még a „Mona Marte mosolyá"-ban, a „Ketten a hullámvasúton"-ban, a „Rómeó, fúlta és autóstop"-ban és még több sikeres darabban.

A színházon kívül számos rádló- és tv-játék közkedvelt szereplői is. A tévénézők bizonyára emlékez-A „Mona Marle mosolya'

Angyalföld valamikor Budapest legnagyobb munkásnegyede volt, ahol a proletárcsaládok ezrei éltek lehetetlen körülmények között. A művelődésnek még csak halvány árnyéka sem vetődött erre a területre, a színházak csak mint fogalmat Ismerték ezek az emberek. Szerencsére az idő kerekei nem álltak meg, s a társadalmi osztályviszonyok alakulása lehetővé tette, hogy gyökerestől felszámolják a nyomortanyákat, megnyissák a lehetőségek kapuit az addig korlátok közé szorított munkásgyerekek előtt is.

E városnegyed képe ma már teljesen más formát öltött, a földszintes viskók helyén korszerű öthét emeletes lakóházak épültek. Ebben a centrumban épült fel BuAz első bemutatkozás együtt a „Lulu“ zenéz-fátékban

reflektorfényében

..Kelten a hullámvasúton"

nek még a „Turpi úrfi kalandjai" című rajzfilmsorozatra, melynek népszerűségét erősen növelte, hogy Turpt-úrftnak Bodrogi Gyula „látszotta" a szlnkronhangját. A most folyó Vízszintes-függőleges rejtvény-kabarénak Is remekül irányító karmestere.

Amikor arról kérdeztem őket, hogy mint házasok, a családi élet nem kerül-e olykor a színpadra, vagy fordítva, így válaszoltak:

— A színház elvonhatatlanul jelen van mindennapt életünkben, családi otthonunkban. A szerepek körüli problémák, a Játék megvitatása mind-mind hazakerül; otthon boncolgatjuk azok hibáit vagy előnyeit. Viszont fordítva még sohasem történt. Az otthont súrlódásoknak mégcsak a nyomait sem szabad a színpadra vinni. A fellépés előtt a színház legyen a színész minden gondolata.

— Általában elég sok magyar film készül mostanában, de nevükkel elég ritkán találkozni. Mi az oka? Talán nem szerettk a filme zést?

— Szó se róla. Sőt, nagyon ts szeretjük, illetve szeretnénk, ha több lehetőséget kapnánk mi ts. Magyarországon túlságosan divatossá vált a művész}ilmek készítése, amely minden mást háttérbe szorít. Amíg az európai fllmhatalmaknak, mint Olasz- és Franciaországnak két-három művészfilm rendezőjük van, addig nálunk háromszor annyi. Véleményem — mondta Bodrogi Gyula —, hogy a közönségnek ts kellene készíteni filmet, nemcsak a fesztiválok zsűrijének, s nemcsak mi örülnénk.

hanem a nézők is, ha valamelyik rendező elhatározná magát egy zenés vígjáték forgatására. Szeretnénk, ha ezen a területen is mind többször kihasználnák képességeinket, hogy ne gondolják a nézők, „nem szeretünk filmezni"!

Bodrogi Gyula, a kiváló művészegyéniség lelkesen beszélt legújabb feladatáról is. Sztrtes Tamással társrendezésben készülnek a „Szókimondó asszonyság" című darab bemutatására. Az ügyelő a színpadra szólította, de az öltöző ajtajából még visszaszólt:

— Az Idén még bemutatkozom a „Mary, Mary" című Adám Ottó által rendezett darabban is.

Mire én is kiléptem az öltözőből, már sehol sem láttam öt, csak a nézőtéren felharsanó tapsviharból következtettem, hogy kiért a színpadra. BIRICZ TIBOR

O’NelIr „Egy iga** 6**"