A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-20 / 29. szám

A Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Ondrej Klokoő fogadta, Eugen Such um nemzeti művészt és zeneszerzőt, melegen gratulált neki dlszdoktorrá avatása alkalmából.

A kelet-szlovákiai síkság legtermékenyebb részén, a Bodrogközben, az állandó esőzések miatt tíz napot késett az aratás. Péter István agrunnmus szerint a termés Jó.

ÖTK felvételek

Az Apollo—11 legénysége. Balról Jobbra fíeil A. Armstrong, Michael Collins és Edwin E. Aldrln. Az űrhajósok ruhája fehér, a bal vállukon az Egyesült Államok zászlöja.

Csaknem húszórás késéssel érkezett szerdán Frank Borman amerikai űrhajós Moszkvába. A repülőtéren a szovjet űrhajósok fogadták. Balról jobbra Beregovoj, Feoklisztov, Borman és Titov.

Ünnepélyes keretek között walesi herceggé koronázták Chariest, II. Erzsébet angol királynő flát.

Az új elnök mellett új kormány kezdi meg működését. Az új kormányfő Jacques Chaban-Delmas, a nemzetgyűlés eddigi elnöke, Bordeaux polgármestere huszonnyolc esztendős korában lépett a politikai pályára, de Gaulle táborában találva meg a helyét. 1958 — a hatalomátvétel — óta az V. Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke. Az utóbbi esztendőkben nem annyira a tábornokhoz, mint inkább az utódhoz, Georges Pompidou-hoz volt hűséges. Chaban-Delmas kormányzati ügyekben nem nagyon járatos, ezért valószínű, hogy a jelenlegi tarka összetételű kormánnyal az államfő vergődik könnyebben zöldágra. Vagyis az Elysée-palota döntőbírói szerepe változatlanul megmarad.

Az elnökválasztási kampányban Pompidou elkötelezte magát a választóknak, hogy a „folyamatosság és a nyitás“ kormányát állítja a nemzetgyűlés elé. ígéretét beváltotta. Bevett az új kormányba centristákat és független köztársaságiakat, a szocialisták azonban kimaradtak a kormányból, noha reprezentánsaiknak Pompidou ugyancsak tárcákat ígért. Mindenesetre megpróbálkozik Franciaországban a két párt rendszerrel: nagy, egységes polgári blokkot akar a kommunisták vezette baloldali tömbbel szembeállítani.

Külpolitikai téren az új kormánytól „nyitást“ várnak Európa felé. Kétségtelen, hogy az új külügyminiszter, Maurice Schumann, aki nem „ősgaulllsta“ — a keresztényszocialista MRP-ből evezett át az V. Köztársaságba — érzelmileg lényegesen közelebb áll a NATO-hoz és a Közös Piachoz, mint Couve de Murville vagy Michel Debré. S ugyancsak „ineggyőződéses európaiaknak“ tartják Giscard d'Estaing-t és Duhamelt is.

Ennek megfelelően nem okozott meglepetést, hogy nagyjából -a gaulleista külpolitika alapelveihez tartotta magát, de az „európai építés“ tekintetében is rugalmasabb politikát ígért Chaban-Delmas miniszterelnök a nemzetgyűlésben elmondott másfél órás kormánynyilatkozatának külpolitikai bevezető részében. Hangsúlyozta, hogy a francia külpolitikának továbbra is a függetlenség az alapja és a béke keresése a célja. Franciaország hű marad az általa megkötött szövetségekhez, különösen az Atlanti Szövetséghez és az amerikai barátsághoz. Ezzel párhuzamosan megszilárdítják a kelet-európai országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval azt az együttműködési politikát, amely kezdi meghozni gyümölcseit gazdaságilag, de amely — mint mondotta — arányait és jellegét tekintve, a valóságban már politikai arculatot ölt. „Franciaország keleti politikájával hozzájárult a tömbök közötti feszültség enyhítéséhez, amelynek szükségességét ma már senki sem vitatja“ — mondotta.

Párizsban, de szerte a világban, ma sokan kérdik: milyen magatartást tanúsít majd de Gaulle tábornok maga az új köztársasági elnök és az új kormány irányt? A lemondott elnök visszatért Franciaországba az ír szigeten töltött „szilencium“ után. Párizsban a hadügyminisztérium tulajdonában levő egyik épületben ötszobás irodát kapott... Ügy tudják, hogy a tábornok nem akar hallgatag megfigyelő lenni, hanem fenntartja magának a jogot, hogy időről Időre megnyilatkozzék.

3