A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
... és akkor Walter Bonattt elment az „Elveszett világba“, abba a csodálatos tartományba, amit Arthur Conan DoyJe képzelete benépesített történelem előtti élőlényekkel. Ez a terület a trópusi Brazília határán, Venezuela és Guayana között fekszik. Ez a csaknem ismeretien vidék tele van erdőkkel, lakatlan szavannákkal ás furcsa alaké hegyekkel, melyek az ősrégi szíklatalpazatból meredeznek elő. Hogy a valóságot megismerje, azt a valóságot, mely szinte a legendákkal határos, Bonatti á nagy folyók mentén behatolt erre az ismeretlen területre, s olyan állatokat látót ott, melyek az őslények egyenes leszármazottai. A folyómenti őserdők lassan kivallják ősi titkaikat. A folyók, ezek a természetes utak behatolnak az „Elveszett világba", s azután szétágaznak minden irányba, lehetővé téve a behatólást. A folyókról pillantotta meg a merész utazó a csodálatos alakú hegyek távoli rajzót, és a titkok fátyla fellebbent. A növényzet buján ellent és birtokába veszi ezt a területet: ügy tűnik, mintha állandóan újjászületne, az ég felé nyújtózna millárdnyi karjával, s azután belenyugvó sóhajtással zuhanna vissza a folyók vizébe. Fehér sziklák fürdőznek aj vízben, rajtuk rengeteg apró élőlény, úgy csillognak, olyan sikamlósak, mint a medúza karja. Valahogy ilyen képet nyújthatott a föld abban az időben, amikor megjelentek az első növények. Akkor még a növények a földön kúsztak, s csak később egyenesedtek fel, nyúltak a nap felé, amikor a gyökereik már megerősödtek. Éjszaka még intenzivebb az „Elveszett világ" különleges légköre. A sötétség oly hirtelen «ereszkedik alá, mint az Alpokban a zápor. A pár pillanattal előbb még teljes fényében tündöklő nap kihuny, mint egy elfüjt olajmécses, és egyszerre sötét lesz. Eltűnik a távolság és minden összeolvad a titokrejtő háttérrel. A fák a csillagpompás égboltra támaszkodnak, a víz szurokfekete. De az őserdő a legsötétebb, olyan, mint egy baljósán fenyegető, bor zalinas barlang. A színpompás virágok mágikus mécsese kialszik, az erdő olyan, mint négyszázmillió évvel ezelőtt. Mintha most kezdődne csak az élet, most köszöntene be az elet hajnala, s félelmével és kíváncsiságával vajúdva, tágra nyitott szemmel meredne bele az éjszakába az első ember. A palások rendjének párat lan ujjú alrendjébe tartozó állatok küzül a legöregebb a tapir, a patiaok legprimitívebb képviselője. Bonattt anacondával birkózik. Az óriáskígyó fejét szorítja és ezzel az ideg központját bénítja meg. ahogyan az indiánok csinálják. Az anaconda a világ legnagyobb kígyója, hossza a kilenc métert Is eléri. Kitűnően (iszik, és kor látlan ura az Orinoco és az Amazonas menti állóvizeknek. A parton les áldozataira, amelyek Inni járnak oda. Néhány Amazonas menti törzs „anaconda emberinek nevezi magát és babonás tiszteletben részesíti ezt az úrláskfgyöt. 33 fokos meleg vízben hamar megszabadulnak a mama kedvencei félelmüktől a víz alatt. A két- és hároméves apróságok — cumival a szájukban — hamarosan úgy úsznak, mint a tanítójuk. Víz alá merülés — cumival A bébiknek egyszerre kellene meglanulniok úszni és járni, mondja Heinz Bauermeister sportoktató. Az egy éves apróságok hamar megszokják a „nedves" közeget. Bcuermeister bébi-úszóiskolájának legtehetségesebb növendékei: a még nem egészen kétéves Peter 16,5 másodpercet töltött a viz alatt, hogy felhozzon egy játékmókust, a kétéves Christiane 27 másodpercig, sőt a hároméves Astrid 28,5 másodpercig bírta ki a víz alatt. Egy apró trükk meggátolja, hogy a kicsik, felnyitva a szájukat, vizet igyanak: cumit kapnak. Első gyakorlat a vízben: lel kell huzni va laml játékszert. Később már cumi nélkül is megy a dolog. hét 19
