A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
ffz w c tim lL a játék Akik ismerik őket — s vajon ki ne ismerné? — /ól tudják, hogy ez így igaz, hiszen már sok olyan bomb.isikért arattak, amikor alakításaikért vörösre tapsolhatta tenyeret a néző. A műfaj neme ugyan mindkettőjüknél más, de végsé céljuk mégis egy: olyat produkálni, amit sokáig nem felejt el a Közönség. A két- főszereplő Lehoczky Zsuzsi és Tlehy Lajos, a népszerű házaspár, akik közül az egyik a színpad, a másik a futballpálya szerelmese. Zsuzsi a Fővárost Operett Színház primadonnája, számos operett és zenés játék'főszereplője. Pályafutása Kaposvárott kezdődött, ahol nemcsak operettekben lépett fel, hanem ott játszotta élete első és egyben utolsó prózát szerepét is, a „Lillomfi" Erzslkéjét. Egy év után, 1958-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol általában nagyoperettekben szerepelt. Az 1962-es év sok mindent — de csupa jót — tartogatott számára, januárban meghívták a Fővárosi Operett Színházhoz, majd kiküldték i.< Istnktbe a VIT-re, ahol mégis merte <söbbl férjét: Tíchy Lajost. — Mit jelenteti Önnek Budapest, a Fővárosi Operett Színház hívása? — kérdeztem a művésznőt. — Álmaim valóra válását. Minden vágyam az volt, hogy egyszer a Fővárosi Operett Színház tagja lehessek, egy olyan színházé, ahol képességeimnek megfelelően fejlődhetek. Mivel Kaposvárott és Szegeden a nagyoperettek egy részét már végigjátszottam, így a tulajdonképpeni „mélyvizet“ számomra Pest jelentette. — Melyik darabban debütált? — A „Három napig szeretlek" című operettben. Gyorsan peregtek az évek, s magukkal hozták a szebbnél szebb szerepeket. így jutott el az egykori szegedt lány a Csárdásktrálynő Sylvlájáig, valamint a Mosoly országa, a Lilt, a Maya, a Bál a Savoyban, a My fair Lady, a Kiss me Kate, a Knock out stb. darabok csodálatos főszerepeiig. — Milyen érzés volt eljátszani a sok operett után a My fair Lady musical Eliza szerepét? — Első megítélésre könnyűnek tűnt, végül kiderült, hogy nagyon Is nehéz feladat. Meg kellett találni a szerep igazi zsargonját. Válogattunk a kalőzos, a cigányos s a vidéki zsargonok között, míg végül férjemnek sikerült megoldania a problémát: „a külvárosi meredek-duma az, ahogy a Liza, a virágárus lány beszér — mordta „hozzáértő“ határozottsággal. — Szokott a színpadon rögtönözni? — Hogyne. Például Heltai fenő: Tündérlaki lányok című darabjának egyik jelenetében tortát kellett ennem. Egy morzsa véletlenül a torkomon akadt, s nem tudtam beszélni, csak Integettem. Szerencsémre partnerem, Ajtay Andor észrevette kínos helyzetemet, s a további szöveget úgy mondta, hogy nekem csak bólogatnom kellett. A közönség mit sem sejtve, tapsviharban tört ki; nagy siker volt! Azóta ez a jelenet most már „hivatalosan“ is mindig így megy. — Készül újabb szerepekre a jövőben? ,— Szó van arról, hogy Karinthy Ferenc átdolgozásában, Farkas Ferenc zenéjére bemutatjuk Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival című művét. A következő kérdést már a férnek, Tichy Lajosnak tettem fel, akit eddig a család legkisebb tagja, a két és fél éves Krisztike, vagy ahogy becenevén hívják: Zlztke foglalkoztatott. — Az Ön játékos pályafutásának milyen állomásai voltak, honnan kezdődött ritka szép karrier )p? — Még most Is mesébe illő álomnak tűnik az az idő, amikor 19S4-ben a BVSC-böl átigazolt a Budapesti Honvéd, s olyan világklasszisok között látszhattam, mint Grostcs, Rózsik, Budát, Kocsis, Puskás és Czlbor. A legmagasabb fokon tanulhattam a labdarúgás minden csinfát-bínját. Sőt, hogy 1955. május 8-án Oslóban már a válogatottban is bemutatkozhattam Norvégia ellen, nagyban hozzájárultak a már említett kiváló partnerek. Sajnos 1956-ban nagy „,vérveszteség“ érte a Honvédőt, a csapat jelentősen meggyengült. A kísérletezés évei következtek, s ez tdó alatt mintegy 130 játékost böjtöltem ki, akikkel a klub erősíteni próbált. Végül most jutottunk el odáig, hogy olyan gárdát sikerült összekovácsolni, amely még nagyon sok örömet fog szerázni a magyar labdarúgásnak. — Melyek a legemlékezetesebb mérkőzését, s kikkel vívta a legnagyobb csatákat? — Életem egyik legnagyobb élményt nyújtó mérkőzését 1955-ben játszottam, amikor a Budapesti Honvéd csapata a világhírű Real Madrid otthonában 5:5-ös döntetlent ért el, s az öt gól közül kettőt én lőttem. Azonkívül emlékezeteis még a nyugatnémetek ellent 4:3-as és a chilei világbajnokságon az Anglia ellent 2:l-es győzelem, valamint a prágai 2:2. A „leycsípósebb" ellenfeleim a spunyol Zocco, a csehszlovák Popluhár és a Vasas Berendije voltuk. Nem sokat válogattak u szerelés módszereiben. — Mikor őrit utoljára válogatott? — Utolsó hivatalos válogatott mérkőzésem az emlékezetes spanyol-magyar EB találkozó volt. A'em akartam vállalni a játékot, mert kezemet égési sebek kínozták. Csak nagy rábeszélés után álltam kötélnek, s ráadásul Barótt olyan jeladattal bízott meg, amely részemről eddig teljesen ismeretlen volt. Kikaptunk, s a vereséget az én nyakamba varrták. Pedig azon Tlehy (középen) két védő között 16 kapura a 3:l-es magyar győzelemmel végződött párizai francia—magyar mérközőaen '/.ul szívesebben hallgatja apuka meséjét, mint a Lacl-Maclt SylvU szerepében Búnl gróffal 1 Németh Sándor). |elenet a Csárdáski rálynőből Szerelmünk a játék a meccsen nemcsak én játszottam rosszul... Ezután mellőztek a válogatottból, bármennyire Is jól játszottam klubomban. Az angliai világbajnokságra utazó keretbe a közvélemény és a sajtó nyomására ugyan beválogattak, de játéklehetőséget már ném kaptam. — Mit a tervet, meddig szeretne még játszani? — Még egy évet szeretnék eltölteni a zöld gyepem mint játékos, s csapatommal végül egy bajnokságot nyerni. Nem Is tudnék szebb záróakkordot elképzelni, mint bajnokcsapat tagjaként búcsúzni aktív labdarúgó-pályafutásomtól. Tel/es búcsút azonban nem veszek a labdarúgástól, mert egyesületem szükségét érzi, hogy tapasztalataimat ott kamatoztassam, ahol lehetővé lették, hogy azokat megszerezzem. A Testnevelést Főiskolán már elvégeztem az edzői szakot, s nagyon boldog vagyok, hogy vizsgadolgozatom, a „Modern középcsatár' címmel, olyan jól sikerült, hogy — egyedül az osztály ból — bevették könyvtári használatra. Így vallott magáról a nagyszerű sportember, aki példás életmódjával és eredményes munkájával sok fiatal eszményképe lehetne. A válogatott címeres mezét 10-szer öltötte magára, s mindig becsülettel harcolt hazája színeiért. S hogy ez a sorozat tovább nem folytató dott. az nem az 6 bűne. Hogy kte? Egyszér majd az is papírra kerül. Minden bizonnyal, akt a mant/ar labdarúgásnak annyi érdemeket szerzett, mint Tichy Lajos, feltétlenül más búcsúi érdemelt volna u válogatottól. BIRICZ TIBOR
