A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
fa jtá t to b M td o t Ragyogóan szórta sugarait a kornöszl napsugár a völgyre. A mészkövein táncolt a fény, s Szádelő csodálatos völgye még nagyobbra tárta kapuját. Torna romos vára megfürdött a fényben és szélben, szebb akart lenni mint máskor, mintha érezné, hogy a jövő szemtanúja. Az Is lehot, hogy csak a ml szemünk látta szebbnek ezt a hepe-hupás tájat, a ml szivünk érezte meg, hogy jövőnk új alapjait rakjuk le ebben a szeptemberi ragyogásban. Két hegy ölében, odalenn a lapályon megélénkült a sekélyvizű Torna patak partja. A dülőutakon porfelleget kavartak a gépkocsik kerekei. Autóbuszok és Tátra hatszázhármasok gyülekeztek a kavicsos mezőn. Kő Itt minden, s ezek a kövek adnak majd kenyeret a jövő nemzedéknek. Az emelvény még üres, várva, hogy megteljék ünneplőkkel. Aki nem tudja, ml készül itt az talán furcsállaná, hogy ennyi ember csoportosul egy téglalap alakú, táblával ellátott kő előtt. Pedig nem akármilyen kő ez — hazánk legnagyobb cementgyárának alapköve. S a gyár hozzájárul majd Szlovákia iparosításához, Kelet-Szlovákla lakossága életszínvor.alünak emeléséhez, munkalehetőségeinek bővüléséhez. Ez hozta Ide a kormány képviselőit, a kerületi, járási ős helyi küldötteket. És jöttek a kiváncsiak kerékpáron, gyalog, közeli munkahelyekről, s itt vannak a gyár majdani dolgozói is: a kis és nagy diákok. Tizenegy órakor rázendített a trencsénl cementgyár íúvószenekara. A karmester pálcájának ütemére ropogó ritmusokat kapott szárnyára a szél. Majd a zene elhallgatott s az ünnepélyes csendbe csak a közeli mészkőbánya brummogó gépel szóltak bele, mintha helyeslésüket fojezték volna ki. A megnyitó után egymást követték a szónoklatok. Röpködtek a statisztikai adatok, beruházási összegek, termelékenység, az üzem hatása a környék fejlő... és kettőt koppam ti kalapács. VI. Prokop miniszterhelyettes az ünnepi pillanatban désére. Minden szónok egy-egy reménysugárral, valót ültő tervvel fényesítette a hallgatók szemét. Az új cementgyár harminckét hónap alatt készül el. Beruházási költsége 750 millió korona. Évi termelése több mint hétszázezer tonna lesz. Ennek nagyrészét már most szerződésben lekötötte a szomszédos Magyar Népköztársaság. Hiszen a két államot csak egy hegygerinc választja el egymástól. Ez a kereskedelmi szerződés mindkét államnak előnyös. Természetesen Jut majd bőven az ügyre szaporodó hazai, főképpen kelet-szlovákiai igényiek kielégítésére is. Kétségek Is vegyültek az örömbe, különösen a környező falvak lakosainak részéről. Jó, hogy munkalehetőséghez jutunk, községeink Is fejlődnek, Torna végre kultúrházat kap a régi úrikaszinó helyett s Idővel még régi várost rangját is visszanyeri, de mi lesz a porral? Ez nagy kérdés, hiszen ezrek egészségét veszélyezteti. A félelem tehát jogos. Ezt a félelmet Igyekezett besszédében eloszlatni Vladimír Prokop mérnök, miniszterhelyettes. Az épülő cementgyár részére Svájcból rendeltek elszívóberendezést, mely teljesen pormentesíti a környék levegőjét. Ez az új konstrukció egyedülálló a világon s „mindössze“ 24 millióba kerül. Ez a tény megnyugtatólag hatott, s reméljük, a valóság igazolja a reményeket. Pavol DemCák mérnök, az új üzem Igazgatója részletesen vázolta a cementgyár terveit, amit az előbbiekben felületesen említettem. Az üzemnek kb. 1500 dolgozója lesz. Torna 1972-ig, az üzem megindulásáig 150 lakásegységgel s egy új iskolával gyarapodik. Tervek, remények, kételyek keverednek, de az vitathatatlan tény, hogy egy lépéssel előbbre léptünk Szlovákia iparosításában, a magyarlakta vidéken épülő gyáróriás a magyar dolgozóknak is biztos kenyeret ad, s részben megoldja az annyira fájó és sokat emlegetett magyar műszaki értelmiség problémáját. A cementgyár Szádudvarnok község határában épül s a kis község lakói neheztelik, hogy az üzem a Tornai Cementgyár n#vet viseli. A központ Torna községe lesz, s maga a név nem lényeges, hiszen az üzem az egész országé, mindnyájunké lesz, s reméljük, hogy békében tudjuk felépíteni ős fejleszteni. S ez mindennél fontosabb. Az utolsó, ünepélyes pillanatra került sor. Vladimír Prokop mérnök, miniszterhelyettes lelépett az emelvényről, a bársony párnáról elvette a kalapácsot. Ünnepélyes szavai után kettőt koppantott a kalapács. Egy új alkotás kezdetét vette, s mindnyájan a legjogosabban mondhattuk ebben a pillanatban nemzetiségeink minden nyelvén, hogy „Üdv a munkának“! FECSÖ PÁL Szalacsy József felvételei Torna vára őrzi a völgy bejáratat fi Szádelö-oölgy torkolata
