A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
V J'ílMÉcn Lili * im ■ JBjpt Dr. Zabó László vnb-elnökhelyettes Huszonöt évvel ezelőtt történt... Akkor is varázslatosan szép ősz volt a Víhorlát alatt, de a pazar díszletek között a halál ölt orgiát A község fölött tébolyult táncot (Artak a lángok és az ég felé törő föstoszlopok. Rémülten nyerítettek, bőgtek az istállókban s az ólakban rekedt háziállatok. Hol a lakosság? Miért nem menti, ami még menthető? A szinnaiak a környező erdőkbe, hegyekbe menekültek, hogy legalább a puszta életüket megmenthessék. Ezért nem oltja senki a tüzeket. A többnyire fából épttlt és zsúpfedelű házak úgy lángoltak, akár a szurokfáklyák. Az itt tartózkodó német katonaság a tábori kórházat költöztette lóhalálban, s egyre az ég felé pislogott. Az angol és amerikai bombázók a vasútállomást akarták megsemmisíteni, hogy zavarják a német hadsereg visszavonulását, s közben a lakóházakat bombázták össze... Ez történt 1944. októberében. ★ Síinna negyed százada Most is varázslatosan szép az ősz, de a természet csodálatos összhangjőt most nem zavarják velőtrázó diszharmóniák. A városka fölötti hegyoldalon várakozunk, innét akarjuk lefényképezni Szinnát. Tompaszürtae varjak húznak el a ködben, az aranyruhás fák közt matat a csend. Szinte fejbe kóllnt ez a nagy hallgatás. Azután az őszülő mezőre ballagó. csorda kolompjal elkergették a ködöt. Felkerestük a városi nemzeti bizottság alelnökét, dr. Zabó Lászlót, akiről kiderült, hogy kitünően beszél magyarul, annak ellenére, hogy itt csak néhány emberrel beszélgethet ezen a nyelven. — Snina, régi nevén Szlnna járási székhely volt a felszabadulás előtt és után Is, egészen 1961-lg, amikor a járás területét a homonnal járáshoz csatolták. Kárpótlásul azután 1962-ben várossá „léptették elő" — mondja dr. Zabó László. — Szeretnénk, ha a városuk múltjáról és a jelenéről mondana valamit. — A városka keletkezésének pontos Időpontját ezidálg még nem állapították meg, az viszont bizonyos, hogy a IX. században már létezett. 1566-ban háromszáztíz ember élt a mindössze hetvenöt házikóban. 1905-ben már 2750 la kosa volt és ötszázhét lakóháza. Most több mint tízezer lakosainak száma. A huszonöt év előtti falu ma iparváros, melynek legnagyobb Katarina Ferková — született 1944- november 2-án i üzemében, a Vihorlátban több mint négyezer férfi dolgozik. De talán még nagyobb a fejlődés az egészség- és az iskolaügy terén. A szinnal járás területén 1948- ban három, 1964-ben viszont már negyven orvos volt. Egészségügyi nővér 1945-1'g egyáltalán nem volt itt, ma már több mint hetven van. A volt Járás területén 1937-ben összesen hét, 1948-ban tizenhét és 1964-ben kétszázkllencven egészségügyi dolgozót tartottak nyilván.. 1948-ban kaptuk az első mentőautót, most már tizennéggyel dicsekedhetünk. 1951-ben elkészült az új pollkllnlka épülete, 1963-ban pedig a száznyolcvan ágyas új kórház. Ezek ugyan csak számok, de lássuk az eredményeket: 1937- ben a halálozási arányszám 19, 1948-ban tizenegy és 1964-ben 7 ezrelék volt. És a csecsemő elhalálozás? 1937-ben ezer újszülött közül pontosan kétszáz, 1948-ban százhuszonkettő és 1983-ban már csak huszonnégy halt meg. Talán ennyi egyelőre elég Is lesz annak igazolására, amit egészségügyünkről mondottam. — És az iskolaügy? — 1930-ban a szinnal járás 32 811 lakosa közül 8329 nem tudott Irni-olvasnl. 1938-ban a 7600 Iskolaköteles oktatásához 161 tanteremre lett volna szükség, de csak nyolcvanhat volt. S ma valóságos iskolaváros vagyunk. Nézzük csak: 3 óvodánk, 3 általános Iskolánk, 1 gimnáziumunk, egy gépipari, egy mezőgazdasági szakiskolánk és egy távközlési tanonciskolánk van. Összesen 4195 tanuló és 160 tanító van Szinnán. S mindezt a felszabadulás utáni huszonöt év sikerének könyvelhetjük el. Ha mindent leírnék, amit a városi nemzeti bizottság alelnöke mondott, megtelne vele a Hét huszonnégy oldala. Egy harcos emlékezik Hat hete állt már a front Színna előtt. A német csapatok elszántan védekeztek, és minden talpalatnyi földrét vérükkel adóztak felszabadítóink. A naponta megismétlődő bombatámadások elől a lakosság az erdőbe menekült, nem a vagyonát, hanem a puszta életét mentette. Vasxillj Gladkov vezérőrnagy, a Szovjetunió hőse, szinnal lakos a következőket írja Szlnna felszabadításáról: „1944. november 25-én támadásba lendült a mi hadtestünk is. A harmincegyedik ezred megtörte az ellenség ellenállását és északfaroslav Coptk; mérnök (született 1944. november 1-én J át édesanyjával nyugati Irányban egy átkaroló mozdulatot hajtott végre. A 39. ezred megfutamította a nőmet csapatokat a 404-es magaslat nyugati lejtőjén és Staköln felől hajtotta végre a bekerítő hadmozdulatot. A 37. ezred első zászlóalja az ellenség hátába került, zsákmányolt egy aknavető üteget és körülbelül száz német katonát ejtett foglyul. Az ellenség Szlnna felé hátrált, majd hogy elkerülje a bekerítés veszélyét, Homonna irányába vonult vissza ... Amikor Szinnán vonultunk át, a lakosok nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, megmutatták az aknamezőket, elmondták, milyen fejvesztetten menekültek a fasiszták." Néhány katonás rövidségű, szigorúan tárgyilagos mondat csupán, de a szinnaiak nagyon jól tudják, hogy városuk felszabadítása hány hős katona életébe került. S akik akkor a közeli erdőkben remegtek az életükért, akik akkor sírtak, átkozódtak, Imádkoztak vagy a fogukat csikorgatták, tudják, mit köszönhetnek a felszabadító szovjet katonáknak s ai velük együtt harcoló partizánoknak. A huszonöt évesek Akik 1945 novemberében születtek, nem emlékezhetnek az akkori eseményekre. Ok már csak a szüleiktől hallhatták, milyen is volt a világ akkoriban. A száraz adatok vajmi keveset árulnának el nekik, hiszen annyira adatszerüek: „A szinnal járásban teljesen tönkrement 919 és erősen megrongálódott 2217 lakóház. Tizenegy község 90 százalékban, tizennégy pedig 50 százalékban semmisült meg a felszabadulást megelőző A Szlnna felszabadulásáért vívott harcokban elesett hősök emlékműve
