A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-02 / 44. szám
„A kukorica levele olyan zöld, mint az amazonpapagály tolla" — mondják a dél-amerikai kora indiánok, akiknek mitológiájában nagyon sokszor szerepel, mint az esthajnalcsillag megszemélyesítője. „A hajnalcsillag leemeli az oltárról öccsét, a kukoricát, aki egyébként az esti csillag. A kukorica a halála után, mint esti csillag Jelenik meg az égen..." A kukorica nagyon sok amerikai indián törzsnél a termékenység jelképe. A kora indiánoknál megrendezett Termékenység-ünnepén így beszél magáról a megszemélyesített kukorica: „... ott születtem, ahol az élet, ott, ahol minden születik. Ott születtem a virágpor közt. Ott, ahol az eső lakik. Ott születtem keleten ... Lent szültek az alvilágban, fent szültek az égen ... Ott születtem mindenütt.. A spanyol hódítók nemcsak az aranyat, ezüstöt hozták be Európába, hanem a burgonyát, kukoricát, tököt, borsót is. S ezek között, ha nem is az első helyen, de ott szerepel a tengerink, kukoricánk őse is. Az ezerszer megátkozott arany mellett az ezerszer áldott — és szintén arany színű — kukorica. S azóta a magunkénak érezzük, mert éltette a szegény népet és az hálából belefoglalta dalaiba, a költők verset Írtak róla, és Kukorica Jancsi sem szégyell! magát a neve miatt. Nálunk ugyan már kiszorította a kenyérgabona, de Romániában — még nem is olyan régen — nagyon sokféle ételt készítettek kukoricadarából vagy kukoricalisztből. Közép-Amerikában, főként Mexikóban mindmáig az életet Jelenti, belőle sütik az öslakók nomzeti ételüket, a lepényszerü tortillaszt. A spanyol kalandorok meghódították a fél világrészt, a kukorica meghódította az egészet! „Kukorica, édes málém, öregember vagyok már én ...“ — nótázza nagyapó, de mintha rá akarna cáfolni a koréra, legényesen kétfelé törli a bajuszát és mesélni kezdi, hogy egyszer, valamikor régen... De azóta már sok viz lefolyt a Dunán. Azóta nagyapó Pehelykönnyen, kellemesen borotválkozik ASTRA pengével Kérje a drogériákban és illatszerboltokban 20
