A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-26 / 43. szám

lenni, idejében és ésszerűen kell élnie az önművelés lehetőségeivel.

Ma már az iskolák nem tudják mindarra megtanítani a gyermeket, amire az életben szüksége lesz, ezért a gyermeknek már az iskolában állandó, céltudatos, tervszerű önműveléssel is fel kell készülnie az életre. S ez nemcsak azokra vonatkozik, akik főiskolákon szándékoznak továbbtanulni, hanem azokra is, akik a kötelező iskolalátogatás után szakmát tanulnak, munkába állnak. A tudomány és a technika a termelési módszerek rohamos fejlődését nekik is figyelemmel kell kísérniük, szakmai továbbképzéssel kell az új ismereteket elsajátítaniuk. Aki ezt nem teszi, aki nem fejlődik, nem fog tudni bekapcsolódni a termelés egyre gyorsuló ütemébe. Nem fog tudni alkotó munkát végezni. S ha szakmai szempontból gyönge lesz, annak az egész társadalom látja kárát. Gyermekeinknek tudatosan küzdeniük kell az elszürkülés ellen: kulturált magatartásukkal, udvariasságukkal, előzékenységükkel, tudásukkal, ügyességükkel, becsületességükkel, munkaszeretetükkel ki kell tűnniük az iskolában, az iparban, a földművelésben, általában minden munkahelyen. Arra kell törekedniük, hogy ne legyenek kontárok, ne legyenek felületesek, hogy jól megtanulják: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes ...“ Szakismeretüket tehetséggel és szorgalommal, a közös boldogulás érdekében, igyekezzenek a legmagasabb fokra növelni. Minden gyermekünk legyen tudatában annak, hogy munkájára egy nép akar büszke lenni. Legyen tudatában annak, hogy a csehszlovákiai magyarság becsületből helytállásból, hazaszeretetből, proletár nemzetköziségből már nemegyszer kitűnően vizsgázott, s hogy előbb-utóbb neki is vizsgáznia kell majd. S ezen a vizsgán akkor állja jól meg a helyét, ha egész életében „nagyot és szépet, emberit s magyart“ fog alkotni, ha nem téveszti szem elől Vörösmarty tanítását:

„Legyen minden magyar utód

Különb ember, mint apja volt.“

Ez az öröksége: makacs célratöréssel különbnek lenni magatartásban, kötelességteljesítésben, tudásban, emberszeretetben, a mindennapi életben. Ez a szerep, ez a feladat jutott ifjúságunknak népünk és államunk életében. Tudjuk, hogy nehéz ez a feladat, de munkakedvvel, áldozatkészséggel, a népünkkel való együvé tartozás érzésével teljesíteni lehet. Ez a történelmi parancs. Műveltnek lenni népünk, államunk és az emberiség javára. Fáradhatatlanul küzdeni a legszebb eszméért: minden ember boldogításáért.

Az ifjúság tartsa erkölcsi kötelességének a korszerű, a tiszta célokért őszintén lelkesedni és megalkuvás nélkül küzdeni. Tanulja meg követni azokat, akik nagyok voltak az országépítésben, a tudományban, az emberszeretetben. Tanulja meg ápolni a nemzeti és humanista hagyományokat: Janus Pannonius, Zrínyi, Rákóczi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Ady, József Attila stb. szellemét, gazdag gondolatörökségét. Népünk és a világ nagyjai közül válasszon magának követésre méltó eszményképeket. A világ legjobb írói, költői, tudósai eszmevilágából irányító erő sugárzik felénk.

Az ifjúság eszményképeitől tanulja meg szeretni anyanyelvét, irodalmát és történelmét. A nemzeti kultúra gyökerei az anyanyelvből táplálkoznak. Ha anyanyelvét tökéletesen ismeri, könnyebben tanul meg más nyelveket. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden magyar embernek kötelessége szépen beszélni magyarul, kötelessége szeretni népe Irodalmát és történelmét a legnehezebb időkben is — nacionalista elfogultság nélkül, vagyis úgy, hogy közben ne kicsinyelje le, ne vesse meg más népek irodalmát és történelmét, hanem éppen ellenkezőleg: ismerje meg őket és tanuljon belőlük. S ez elsősorban vonatkozik az ifjúságra, amelynek sokat kell tanulnia, ha azt akarja, hogy műveltsége európai Jellegű legyen, ha szépen és boldogan akar élni. S ha ez így lesz, nagy örömünk telik majd ifjúságunkban.

OZORAI FERENC

Fekete István: Téli berek

Fekete István Tüskevárának olvasói bizonyára emlékeznek még Tutajos és Bütyök — becsületes nevükön Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla VII. osztályos tanulók — vakációjának történetére. István bácsi, az állami gazdaság agronómusa szeretne embert faragni elkényeztetett unokaöccséből, ezért Matula Gergelyt bízza meg a fiúk nevelésével. A berekbeli élet lefarag minden nagyzolást és nyegleséget a két pesti kamaszról, és Tutajos, elbúcsúzva a nyártól, Matula véleménye szerint is „felsőbb osztályba léphet“. Ez a felsőbb osztály a „téli berek“, amely teljes szépségében tárul fel Matula két védence előtt. A szabadjára engedett fiúk önként vállalt fegyelemmel kerülik ki a vadász-halász élet buktatóit, s mire véget ér a vakáció, Matula két egész ember, két komoly fiatal férfi kezét sxo- I ritja meg búcsúzóul.

Darkó István: Romok és fények

A székely származású, de a palóc földün szlovákiai magyarrá lett Darkó István az elsS köztársaság magyar irodalmi életének egyik vezető egyénisége (és jórészt megteremtője) volt. A korabeli kritika nem érdemtelenül látta benne a csehszlovákiai magyar próza legeredetibb stilisztáját; Darkó a népiélek és népnyelv kincseiből a valósággal azonosuló mese kohójában olyan remeket ötvözött, mint például A remetemadár vagy a Szárnyas ménes. A jó Írást kedvelő közönség mindig szívesen olvasta regényeit, novelláit. Az újabb nemzedék az Irodalmi Szemlében közölt Önként jelentkezett cfmfi, egyik legsikerültebb elbeszélésén keresztül kapott belőle ízelítőt.

Ebben a kötetben a Darkó-noveliák és elbeszélések színejavét gyűjtötte össze a kiadó