A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-19 / 42. szám

Zöldség konzerv házilag A télire eltett zöldség a há­ziasszonynak időt takarít meg, tehát a kényelmét szolgálja. A zöldség étkezésünkben igen fontos szerepet játszik, hiszen a gyümölcsökön kívül belőle nyeri szervezetünk a legtöbb vitamint. A helyesen konzer­vált zöldség megőrzi vitamin tartalmának jelentős részét, ás­ványi sókban, mészben vasban, foszforban stb. pedig jóval töb­bet tartalmaz a gyümölcsök­nél, így igen nagy hatással van fog- és csontképződésünkre, va­lamint az idegrostokra. Valamennyi zöldségfélét több módon is konzerválhatunk. Ez alkalommal két kiváló recep­tet közlünk. Paprika olajban. 10 kg papri­kára 3 és Vt 1 vizet, 1 és Vi 1 ecetet, 3 csomag „Deko“‘t, 7 dl olajat és 3 marék cukrot számí­tunk. Legalkalmasabb az ün, paradicsompaprika, szép színe, de főleg hüsossága miatt. A pap­rikát megmossuk, magjától megtisztítjuk és négy részre vágjuk. A vizet, ecetet és cuk­rot felforraljuk. A paprikát be­ledobjuk, 4—5 percig főzzük, majd tálra szedjük és kihűt­jük. Utána üvegekbe rakjuk, szorosan egymás mellé. Minden üvegbe dobhatunk egy gerezd megtisztított fokhagymát és egy kisebb, szeletekre vágott vörös­hagymát. A vízbe beleszórjuk a „Deko“-t, esetleg „Kopro“-t, beleöntjük az olajat, beledob­­bunk néhány babérlevelet és mégegyszer felforraljuk. Ezzel a lével (miután a babérlevelet kiszedtük belőle) leöntjük a paprikákat. Az üvegeket tiszta ruhával lefödjük. Másnap, ha szükséges, még egy kis levet utána öntünk, az üvegeket le­kötjük és száraz, hűvös helyre állítjuk. Kecsup. Négy kg érett, friss paradicsomot átpasszírozunk, hozzáadunk kb. 15 dkg reszelt vöröshagymát, egy evőkanál sőt és 5 evőkanál porcukrot. Ezt a masszát alaposan fel­főzzük és mégegyszer átpasszí­­rozzuk. Újabb főzéssel besűrít­jük (keverni kell közbeh, ne­hogy odaégjen), hozzáadunk 2 kanál mustárt, egy kávéskanál édes piros paprikát, egy negyed finomra reszelt szerecsendiót, és két kis csésze finom borece­tet. Ezenkívül a forrásban lévő kecsupba belógatunk egy tiszta vászonzacskót, amelybe egy ka­nálnyi szemes borsot, tíz szeg­fűszeget és egy darab fahéjat helyeztünk. Lassan forraljuk addig, amíg elnyeri a kívánt sűrűséget. Forrón öntjük az el­készített tiszta, szűknyakú és patentzáras üvegekbe. Az üve­geket töltés után mindjárt el­zárjuk és a kecsupot 90 fokos hőmérsékleten mintegy 10—15 percig dunsztoljuk. a cipőről A nyárnak visszavonhatatlanul vége. Az egy szezonra szóló szan­dálok, nyári cipők nyütten, visel­tesen hevernek a szekrény alján s várják, mi lesz a sorsuk: eldo­básra ítéltetnek-e, vagy megérik gazdájuk lábán a következő nya­rat? Az őszi, téli cipőkkel már job­­pan kell gazdálkodnunk, ezek nem csupán egy rövid szezonra szól­nak tartósságuk, a divatnak ke­vésbé alávetett formájuk, és nem utolsó sorban az áruk miatt is. Ezért fokozott gondosságot igé­nyelnek, meg kell tartaniuk szép­ségüket, formájukat. Néhány jóta­náccsal szolgálunk hát a clpöápo­­lást illetően. A cipőt csak levegős helyen sza­bad tartani. Legjobb ha szellőző­­nyílásokkal ellátott PVC zacskóban tartjuk, amely a portól is védi. Legjobb, ha cipővásárlásnál mindjárt megvesszük a hozzávaló tisztító-ápoló eszközöket is, külön kefét, vagy rongyocskát, amelyet kizárólag csak ennek a pár cipő­nek ápolásánál használunk. A cipőket minden használat után meg kell tisztítani, mégpedig pontosan a rávonatkozó utasítás szerint. A nagyon bepiszkolódott lábbe­lit a piszoktól először erősszálú kefével tisztítjuk meg, majd gyön­ge mosóporos vízbe áztatott rongy­­gyal mossuk le, utána mégegyszer áttöröljük, de most már tiszta víz­be áztatott ronggyal. A felsőrész bőre kapjon minél kevesebb vizet, nehogy túlságosan átnedvesedjék. Utána a cipőt sámfára húzzuk és megszárítjuk. Sohasem szabad azonban napon, vagy fűtőtest köze­lében szárítani. Végül ha száraz már a cipő, a hozzávaló krémmel finoman átkenjük és kifényesítjük. Átnedvesedett cipőt újságpapír­ral kell feszesre tömni és úgy szá­rítani. Ha az újságpapír is átned­vesedett, másik, száraz papírt tö­münk bele. Nedves cipőt sose húzzunk lábra, mert árt az egész­ségünknek is és a cipőnek is. Oj cipőt sose húzzunk fél esős időben, ugyanis a talpbőr sokkal tartósabb lesz, ha pórusai hordás közben előbb megtömődnek homok­kal, porral. A lakkcipők nem törnek meg és nem veszítik fényüket, ha az első használat előtt néhányszor átken­jük azokat ricinus olajjal. Hordás után, ha a lakkon esetleg matt fol­tok mutatkoznak, friss vöröshagy­mával kenjük ál, ettől visszakap­ják eredeti ragyogásukat. Utána a lakkot csak nagyon puha gyapjú roggyal dörzsöljük át. A lakkcipő­ket minden használat után azon­nal sámfára kell húzni, miután a portól gondosan megtisztítottuk. Az esetleges esőcseppeket puha ronggyal töröljük le. Az antilop és nubuk cipőket gu­miké) ével tisztítjuk, a kifényese­dett, zsíros részeket finom dörzs­papírral Ismirglivel) távolítjuk el. Gumicsizmákat tiszta vízzel mo­sunk le, de időről időre bekenjük glicerinnel, vagy oltva olajjal, hogy megőrizzék simaságukat és ruganyosságukat. A csikorgó cipő talpát, sarkát, lenolajjal kell alaposan bekenni. Ezzel nemcsak a csikorgás szűnik meg, de a cipő a vizet sem engedi át, ami különösen gyermekcipők­nél igen fontos. A kiszáradt cipőkrém újra kifo­gástalanul használható lesz, ha né­hány csepp terpentinnel keverjük el. Végül a cipőtisztításnál ajánla­tos kezünkre is ügyelni. Ezt a mun­kát lehetőleg gumikesztyűben vé­gezzük. 1. Háromrészes kompié. Legszebb sárga-barna tweed szövetből, bordó vagy zöld szövetblúzzal amelynek nyakát a kabát és szoknya anyagából való sze­gély díszíti, nercsapkával nagyon szép. Hűvösebb időben saját anyagából készült nercgalléros kepp teszi teljessé. 2. Galambszürke szövetruha karcsúsító szabással. Rendkívül előnyös a tettebb alakúaknak. Egyedüli dísze a nyakkivágásban elhelyezett csokor, bizsu. hét

Next

/
Thumbnails
Contents