A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
Hagyományos anyagok - modern művészet B. VySniauskas: Kompozíció. Terakotta. 70X40 cm. D. Aksamitauskalté: Megnyergeltem a lovam. Gobelin fallszőnyeg, 100X130 cm. Litván iparművészeti kiállítás Pozsonyban Két litván művész: CleSkalté Laimuté kerarnikusnő és Klbraucas Arvedas belsőépítész személyes részvételével nyitották meg október 1-én Pozsonyban, a Barátság Házában a litván Iparművészek kiállítását. Ennek a sok vihart látott balti népnek történelméről, mai életéről, irodalmáról, művészetéről nem sokat tud az átlag olvasó. Ezért is jelentős ez a kis kiállítás, mely átfogó képet kíván nyújtani a mai litván alkalmazott és Iparművészetről. Érdekes, hogy a litván művészeknek csak kisebb része igyekszik a hagyományokra építve továbbfejleszteni művészetét, zömmel inkább a különböző modern európai áramlatokba próbálnak bekapcsolódni, Érvényes ez elsősorban az építőművészekre, belsőépítészekre és a grafikusokra, de elsősorban a keramikusokra, akiktől számos szebbnél szebb és különösen modern alkotást láthattunk ezen a kiállításon. Feltűnést keltettek Puőkoriuté nagyméretű mázas kerámia vázái és tálal, Llatukalté naiv művészetre emlékeztető 40X60 ernes samottból égetett lovasa, láttunk több nagyon szép kivitelű fallkárpitot, köztük Jozas BalCikonis bizánci elemeket felmutató, igen ér-O. Puökartuté: Dekoratív vázák, kerámia. dekes, batikolt technikával készült 330X280 ernes faliszőnyegét. Egy vitrinben — ez vonzza leginkább a női látogatókat — a litván ötvösművészet remekeiből mutatnak be egy csokorra valót. Nagyon szépek az antik utánzatú, arany és ezüst foglalatba helyezett borostyán függők. A borostyánkő-feldolgozás hagyományos Iparág a balti államokban. — ta — Húsz év után ■ semmiből Indultak, hogy kultúrát vigyenek a nép kOxá. EldtsOr le múvalódúsi otthonra volt szükség, mert as egyik kOssigben sem volt. De a megkezdett munka' nem állhatott meg. Mindenki azt tette, amihez értett. A kffmüvetek a régi kastélyt kultérhézzé alakították, az áozok és asztalosok kulisszákat fabrikáltak, a rátormettek pedig mér másolták és tanulták a színdarabokat. Tóth Géza, a Csemadok alsótöri helyi szervezetének első elnöke még ma is a legaktívabb tagok közé tar- 4 tozlk. Hiába büngöszné a kedves olyasé Szlovákia térképét, Alsé- és KBzéptért nem lehet rajta megtalálni. E két kisközség Ipolyságtól északra terül el, egyenként mintegy 400—450 lakossal. A lakosok alacsony száma, valamint a falvak közelsége eredményezte, hogy az elméit évben „Összeházasították“ a két falut. Így most már Nagytér néven szerepel egy najgyobb kisközség, melynek azonban — a lakosok számához és a falu méreteihez viszonyítva — Igen mozgalmas kultnrálls múltja, de jelene Is van-. Cgyszélván egy napon alapították meg 1949 szeptemberében Alsétéron Túth Géza elnökletével 35 taggal, K0- zéptéron Banzi Boldizsár iskolaigazgató elnökletével 25 taggal a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultéregyesületét. Ma, húsz év távlatából visszatekintve e két szervezet múltjára, csak elismeréssel szólhatunk kultértársainkról, akik a szó szoros értelmében Mits Klára, az országos népdalver seny győztese Ha két Túr összefog Nem volt olyan év, hogy egy színdarabot, esztrádmfisort, vagy tánckompozíciót ne tűztek volna műsorra és ne járták volna be 10—15 knies körzetben a vidéket. Legnagyobb sikereiket azonban a színdarabokkal aratták, melyek kOzül meg kell említeni Alsótúron a Cigány, Csikós, Baj van a szerelemmel, Szakadék és még sok más; KOzéptúron az Eles Marika menyasszonyi fátyla, Tfivótevfik, Ludas Matyi, Húsz év után stb. címé darabokat. A szervezetek munkája azonban nem korlátozódott csak a kulturális rendezvényekre. Az egyre szaporodó tagság mellett szaporodtak a helyi könyvtárak olvasói is, melyek kOzé nagy százalékban állnak be ma is fiatalok. így aztán nem volt probléma az iró-olvasó találkozók megszervezése sem, melyek közül a legsikeresebbek voltak Gyurcsó Istvánnal a Hegyen-völgyön című művéről és Lovlcsek Bélával a Tfizvirágról. A műit hagyományaihoz híven, ma Is jó munkát végeznek a szervezetben. Erről tanúskodik a Csemadok helyi szervezete megalakulásának 20. és a SZNF 25. évfordnlójára rendezett ünnepség is, amelyen a helyi és a környező falvak lakosai — mintegy 400-an — igen jól érezhették magukat. A díszoklevelek kiosztása után következett a mintegy 3 órás színes és gazdag kultúrműsor, amely a legigényesebb nézőket is kielégíthette. Legnagyobb sikert aratott Mlts Klára, az országos népdalverseny győztese, a 13 éves Hattwanger Magdika — aki már a csehszlovák rádió magyar adásában Is szerepelt — táncdalaival, Csekey Ernő mint népi elbeszélő, az alsútérlak aratási tánckompozfcléja, de tetsxett a közönségnek a 75 éves Seress Imre bécsi, aki saját készítésű dudálón játszott, a Cigány és a Csikós felelevenítése, Kondik Pista bácsi sajátkészltette csasztuskája a Csemadokról és a többi mfisorazám is. E nagyszerű rendezvény megszerve zésében főleg Tóth Géza — a hnb elnöke, felesége — a helyi óvoda igazgatónője és Banzi Boldizsár — a helyi iskola Igazgatója tevékenykedtek a legaktívabban. Munkájuk nagy elismerást érdemel. BELLUS IMRE A nagytúri beat-zenekar és Hattwanger Magda fiatal táncdalénekesnőnk M? íi ír r