A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
A talált tárgyak osztályára mentem Dobos Attila—Szenes Iván szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Moderato Vers Próio Hatottatok-• mór Szabi lldikiról?N«m CMngrádi, budapesti lány. í* Ho ismernétek Szabi Itdikit, Több megértéssel figyelnétek ram. ”°W Em Em 4-y $2xi-bo- iw V Na Z Na. 4aj- ticlL- boisra.nl -)<x- naU ! sex - na. Ve ! *♦. Ba.- rcx - lók 3-N* **. Ne uq - t-as- 4«xj - nal -SCL - na ka \ jCL“ nexk. \ ■é CODA Am Em *• Em £} Ubl- sas- sacj ban nem vic- cal- ha- éa-W. ( Énekelte Kováit* József Ezt az épületet is a franciák hagyták itt Kelet és Nyugat keveréke Algéria fővárosa, a 850 000 lakosú Algír a Földközi-tenger part ján, számos dombon épült ragyogó város. Legfőbb jellegzetességei közül említsük meg mindenekelőtt a helyenként keskeny, síkátorgzerű, másutt szélesebb, lépcsőzetesen épített utcákat, melyek egyre magasabban fekvő városrészekbe, egyre figyelemreméltóbb épületekhez vezetik el a turistát. Természetesen csak azt, akinek az egészsége, pontosabban a szíve, bírja az ilyen kimerítő vállalkozást. A nagy hőségben valamelyik kávéház teraszán — fagylaltozás közben — kétségtelenül kellemesebben telne az idő. Ám, aki a lábainak parancsolni tud, az nem bánja meg a fárasztó kirándulást, melynek során minden egyes tégla, a macskakővekkel kirakott hepehupás utcák minden züga az algériai nép harcos múltját idézi. Dióhéjban elégedjünk meg enynyivel: Algírt időszámításunk előtt a II. században föníciaiak alapították. Kereskedelmi életét biztosító kikötője miatt állandó harc folyt érte. A karthágólaktól a rómaiak ragadták magukhoz, utánuk a vandáloké, majd a bizánciaiké lett, akiknek uralmát az araboké váltotta fel. ök keresztelték el városukat 935- ben az átellenben fekvő szigetek miatt El Dzsezairnak (szigeteknek). A XVI. sz. elején a spanyolok támadása ellen az algíriak a török kalózok segítségét kérték. Idővel ugyan sikerült kivédeni a spanyolok, majd a dánok és később a franciák támadásait is, ez utóbbiakkal szemben azonban mégsem bizonyultak eléggé erőseknek. Ezzel magyarázható, hogy 1830-ban az egész észak-afrikai tengerparti sáv francia gyarmattá vált, és Algériában a gyarmatosítók uralma 1962-ig tartott. A viharos múltú Algírt járva lehetetlen észre nem venni az évszázadok során ott letelepedett nemzetek kultúrájának egykori nyomait. És lehetetlen nem tudomásul venni, hogy a már említett népeknek, továbbá az itt időzött görögöknek, máltaiaknak, spanyoloknak, olaszoknak és franciáknak tulajdonképpen a keveréke a mai algériai nemzet. A bennszülöttek tehát, vagyis a mai Algériában élő arabok, a valamivel délebbre lakó berber törzsekkel együtt, őseik jóvoltából, olyan gazdag történelmi fejlődésre tekinthetnek vissza, amilyennel nem sok nép dicsekedhet. Ezt a történelmi fejlődést viselik magukon a városok utcái és épületei. A francia gyarmatosítók korszerű, gyakran feltűnő épülettömbjei mellett, vagy közvetlen szomszédságukban, a legrégibb műmlékek, ősi paloták és persze mecsetek, karcsú tornyú minaretek sorakoznak. A mecsetek udvarán az elmaradhatatlan kút vizében, minden mohamedán megmártja a lábát, mie-A szerző felvételei
