A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-12 / 41. szám
llllllllllillllílillllllliliM ..... ZS. NAGV LAJOS Fülcsengés Körülbelül két éve hallottam először. A bal fülemben. Váratlanul jelentkezett és teljes hangerővel. — Melyik fülem cseng? — kérdeztem K. F.-lől, a növendék költőtől — Mind az összes — felelte, mert igyekszik kerülni a közhelyeket. Ekkor még azt hittem, majd megszűnik, ha megúnja. Tévedtem. Két év óta nem hagyja abba. Olyan, mint valami makacs zenei kiséret, életemnek pimasz zenei aláfestése. Ha legalább valóban csengés lenne! Azonban mentsen meg az isten mindenkit az tlyen hangoktól ... ! Éles és vibráló hangok ezek, mintha a szomszédban körfűrészszel fát aprítanának. Méghozzá mindig a bal szomszédban. Minden ismerősömtől megkérdeztem már, mi a véleménye a dologról. Valamennyien tudni vélték az okát. íme néhány diagnózis: — Delirium traemens — mondotta egy orvos ismerősöm, akivel Moszkvában rengeteg konyakot ittam. — Magas vérnyomás — jelentette ki határozottan egy meglehetősen szenilis vénember-rokonom. — Érelmeszesedés — állította hol ez, hol az. — Nekem már harminc éve cseng, mégse sírok — mondotta a belgyógyász, akivel meg akartam magam vizsgáltatni. Hát így. Nem világrengető dolog ez, az olvasót nem is igen érdekli. Épp elég a baja mindenkinek. Csak azt akarom mondani, kedves barátaim, ha egy mogorva férfit láttok az utcán, aki a gyalog- Járó jobb oldalán ballag s dühösen pislog a baloldali járókelőkre, de még a baloldali házakra is mérgesen vicsorog, ne nézzétek öt jobboldali opportunistának vagy imperialista bérencnek! Csupán szerencsétlen ember ö, akinek már két éve cseng a bal füle. Óda a hajhullásról Nyilván ezt is a huszadik század második felének köszönhetem. Harmincnégy éves lettem s íme: kopaszodom. Előbb csak két fénylő ék jelent meg a homlokom fölött, mint a bölcsesség két gyöngyházszínü előhírnöke, az utóbbi hetekben azonban innen is, onnan is egyre több hajszálat tép ki a fésű. Tehát bölcsülök. Elvégre azt mégsem hihetem el, hogy öregszem: harmincnégy éves koromban. Tulajdonképpen mit veszítek, ha jól meggondolom? Haja mindenkinek van, vagyis majdnem mindenkinek. Hajuk van a huligánoknak, a beatnikoknak, a tánczenekaroknak, a kezdő költőknek. Haja van Winnetounak, a Beatlesegyüttesnek és Edward Kennedynek. Ezzel szemben hajtalanok az újszülöttek és ... a bölcsek. Vagyis a m é g ártatlanok és a már ártatlanok. Akad ugyan néhány kivétel is, hogy a szabályt erősítse. Hullj tehát hajam, ha jólesik! Legalább nem kell fésülködnöm, nyiratkoznom. Tudok néhány dolgot erről a korról, a huszadik század dicsőséges második feléről, legalább több időm marad arra, hogy elmondjam. Persze ezt sem kell szöszerínt venni, ezt a bölcs belenyugvást. Mert azért vettem már nyírfaolajat és fejet is gyakrabban mosok, mint azelőtt. „Csomókban hull a hajaszála s nem veszi észre maga se"? No hát én azért észreveszem s bosszankodom is eleget. Épp csak: hiába. Mert ugyebár a sorsát senki sem kerülheti el, meg ugye: aki bölcs, az ... ésatöbbi, ésatöbbi. Nincs humorérzékem Őszinte nyilatkozatot kell tennem ebben az ügyben is, ámbár senki sem kért fel rá. Ugyanis gyakran hallom a vádat: „Nincs humorérzéked". Vajon mi ennek az oka? Ezennel nyilvánosan kijelentem: Ha Kohn és Grün találkozik az utcán, Kohn mond valami érdekeset, Grün még érdekesebbet, olyasmit, amin okvetlenül nevetni kell s én nem nevetek, továbbá, ha a kedves olvasó azt látná, hogy nem röhögök, holott minden okom megvan rá, ha nem kacagok a nyilvánvaló bárgyúságokon, amit napjaink kis és nagy okosai mondanak és tesznek, ha nem mosolygok a konkrét és általános tréfákon, melyeket ebben az úgynevezett atomkorban űznek egymással országok és földrészek, egyszóval, ha nem kuncogok sem a bolondok paradoxonain, sem az okosok bolondériáln, annak egyetlen egy oka van: NINCS FOGAM! Egyelőre. Mert már készítik a műfogsoromat. Attól félek, ha elkészül, azután már mindenen csak nevetni fogok. Ez is egy olyan szó, amin nevetni kellene. Nevetek is, hiszen itt nem lát senki. Illetve: nevetnék, ha valóban nem fájna a szívem, így azonban csak egy torz fintorra telik. Nevetséges és egyben elszomorító is, hogy az embert ilyen biedermaier fájdalmak szorongatják. SzívfájdalomI Legalább két tucatnyi magyarnótát s egy zsák szirupos slágert ismerek erre a témára. Persze könnyű énekelni, ha csak átvitt értelemben, ha csak amúgy szimbolikusan fáj az ember szíve. Ezek a konkrét szúrások, összeszorulások és hasító fájdalmak azonban, amelyeket most a mellemben érzek, teljesen dallamtalanok és fenemód ijesztőek. Tudom, ha kevesebbet cigarettáznék, többet aludnék, kerülném az izgalmakat, a konfliktusokat, nem kávéznék és konyakoznék, akkor ezek a szívfájdalmak megszűnnének — minden valamirevaló orvos is ezt mondaná. s Valóban: értelmesebb életmódot is kialakíthatnék magamnak. A társadalom, amelyben élni szerencsém van, mindent megtesz értem. Ha csak azt veszem, hogy drágábban méri a konyakot, kávét, cigarettát, mint az úiságot, a sok ilyen-olyan napilapot, hetilapot, folyóiratot, tehát viszonylag olcsón tálalja elém az eseményeket, fillérekért megtudhatom. mi történik földünkön, továbbá a föld felett és a föld alatt, a kül- és a belpolitikában, hol robbantanak és gumibotoznak, egyszóval mindent olcsóbban kapok a fentemlített mérgeknél, józan és megfontolt életet élhetnék, nyakig takarózva világlapokba, elmerülve a képernyő sápadt fényébe, rádióhullámokon ringatózhatnék s az egész néhány krajcárba kerülne csupán. Sajnos pontosan ezt csinálom: újságot olvasok, rádiót hallgatok, tévét nézek. S ha nem akarok teljesen megháborodni: cigarettázok, szívom egyiket a másik után, füsttel borítom be a világpolitika baljós eseményeit. Utána álmatag műsorokat nézek s hogy teljesen el ne aludjak, műsorzárás után főzök magamnak egy-két feketét. Micsoda küzdelem: szinte holtfáradtan ülök az írógép elé, a munka nem megy, de erőltetem, alig alszom egy-két órát, reggel zúgó fejjel, csengő füllel, szívfájdalmakkal ébredek, s ha van pénzem, az első kocsmában megiszok egy-két féldecit. Minden valamirevaló orvos azt mondaná, hogy kevesebbet cigarettázzak, többet aludjak, kerüljem az izgalmat, a konfliktusokat, ne kávézzak, és ne konyakozzak, akkor ezek a szívfájdalmak, fülcsengések stb. megszűnnek. Csak azt nem közlik velem, hogyan csináljam, miképpen fogadjam meg tanácsaikat, amelyeket különben önmagukra ők sem vonatkoztatnak, hiszen ők is cigarettáznak, kávéznak és konyakoznak. És szívfájdalmaik is vannak, ha nem is vallják be, és többnyire kopaszok is ezek az én tanácsadóim. Ez viszont letagadhatatlan s némileg megnyugtató, hiszen azt'bizonyítja, hogy egyazon korban élünk, hasonló gondokkal és bajokkal küzdünk, még örömeink is hasonlítanak egymásra, kölcsönösen örülünk egymás kopaszságának, szívbajának, egymás eljövendő infarktusának, tehát, ha jól meggondolom, még cimborák, sőt barátok is lehetnénk, ha több időnk lenne egymásra. — Nagyon egyszerű az egész, természetesen ha az urak is segítenek. Elmondom a vizsgálóbíró előtt, hogy komoly ismeretségben álltam Scanion kisasszonnyal. Ogy látszik, rámünt, le akart rázni a nyakáról. összevesztünk. Elvesztettem a fejemet és megöltem, bár egyáltalában nem állt szándékomban... A hölgynek senkije sincs, őszintén szólva senkit sem érdekel különösebben, él-e vagy meghalt. Senki sem lesz kíváncsi a részletekre és nem kell tartanom a kellemetlen kérdésektől sem. Ha az Itt Jelenlévő nagytekintetű Corday bíró úr kezébe veszi az ügyemet és mély felindulásból eredő pillanatnyi elmezavarban elkövetett emberölésért mondjuk legföljebb három évi fegyházbüntetésre ítél, akkor minden rendben van. A fegyházban példásan fogom magamat viselni, és erre egy év múlva feltételesen szabadlábra helyeznek . .. — Aztán mi lesz? — érdeklődött tovább Corday bíró. — Aztán a tizenötezer dollárral eltűnők a színről, hazamegyek Comfortba. Attól sem kell félniük, hogy nem tartom be a megállapodásunkat. Hiszen valamennyien egy csónakon úszunk, össze kell tartanunk ... — William, — szólt Friedland úr elragadtatva. — Azt hiszem, erre valamennyien kezet adhatunk. Mit szóltok hozzá, barátaim? A bíró és az államügyész gyorsan rábőlintottak. — Robert, talán jó lenne, ha Williammal egy kicsit megbeszélnétek 13 a vallomások részleteit... — Nem rossz ötlet, — egyezett bele az államügyész. — Magam fogom képviselni a vádat ebben az ügyben. — Tehát uraim, — folytattam —, ne eresszük hosszú lére a dolgot. Azt hiszem, a legokosabb lesz, ha minél előbb önként jelentkezem a rendőrségen... Jobb benyomást kelt, ha azonnal kézre adom magamat, ezzel is bizonyítom, mennyire szánom-bánom tettemet... — Kitűnő, William, pompás ötlet! — dicsért a gazdám. Be kell vallanom, hogy rózsaszín szemüvegen át szemléltem az egész ügyet. Az az egy év gyorsan letelik s otthon leszek Comfortban több mint ötvenezer dollárral a zsebemben, ha hozzá számítom azt a pénzt Is, amit a bírótól, az államügyésztől és volt gazdámtól kell kapnom! Scanlon kisasszony — akármilyen volt is egyébként — mindig gondolt a jövőjére. Mielőtt megfojtottam volna, rákényszerítettem, hogy nyissa fel a páncélszekrényét. Negyvenezer dollárt találtam benne, amit a három kikapós jómadártól csalt ki az évek során. Comfortban arany életem lesz. A leggazdagabb ember leszek az egész városkában és környékénl Egészséges, friss falusi levegő, a bárokban elsőrangú whiskyt mérnek, a leánykák kedvesek és szívélyesen adakozók. Ki tudja, talán még azt is megengedhetem magamnak, hogy sofőrt meg Inast tartsak ... Csak nehogy Williamnak hívják .. I
