A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-12 / 41. szám
ve pedig az üveg- és gyógyszeriparban is felhasználható. Védősisakot keltett a fejembe nyomnom — Így írják elő a munkabiztonsági szabályok —, mielőtt elindultunk volna a hatos szint munkahelyei felé. Az óriási méretek, melyek Itt fogadják az embert, lentről nézve nem érzékelhetők. Az őtven-hatvan méter magas, meredek sziklafalak félelmetes benyomást keltenek. A munkások és az újabb gépek Jelenléte azonban visszaadta önbizalmamat, biztonságot kölcsönzött, és természetessé vált a mozgás ebben a hideg sziklafalakkal körülzárt katlanban. A kis felvonót pedig, amely a rögtönzött kötélpályán kapcsolatot teremtett a kamararobbantást előkészítő alagúton dolgozó emberekkel, egyenesen megcsodáltam. A gombaszögi mészkőbánya napi termelése kb. 100—110 vagon zúzott kő. Az egykori klasszikus kézi fejtés már a múlté, a munkaA gombaszögi alsó telep a hatodik szint zúzájából nézve. nyelvi nehézségei is vannak csupa magyar dolgozó között. A fiatal mérnök megnyugtatott, neki ilyen nehézségei nincsenek. Eddig nem vett észre semmit, hogy másként bánnának vele, mert más az anyanyelve. Ellenkezőleg, nagyon barátságosan fogadták, mindenben segítik és támogatják. Ugyanerről beszéltem később az emberekkel is, kíváncsi voltam, mit tartanak a mérnökükről. Zajdó Károly bácsi tömören fogalmazta meg mondanivalóját, de ez a tömörség az emberek szerint anvnyit jelent, mintha más egy félóráig beszélt volna: „Jó gyerek ez a mérnök, szeretjük és becsüljük." Krebs OndreJ mérnök nem rendelkezik nagy élettapasztallal, de ha ezt a munkahelyet, ezt a munkaközösséget kell alapul vennie, ebből kiindulva kell ítéletet mondania, akkor nem félti társadalmunk jövőjét, nem retten vissza a politikai és a gazdasági konszolidációtól. Ilyen munkaközösségre, az aránylag nehéz testi munkát is fegyelmezetten végző emberekre nyugodtan támaszkodhat párt- és államvezetésünk. A fiatal szakember szerint, ha lépést akarunk tartani a tudományosműszaki forradalommal, a kohászati ipar helyett a vegyipart kell nagyobb mértékben fejlesztenünk. Oj vegyészeti üzemek létesítése lényegesen befolyásolja nemcsak a megszokott és alkalmazott gyártáseljárást, hanem az egész termelést és ezzel együtt a nemzeti jövedelem alakulását is. A vegyipar (műtrágya-, festékgyártás, gyógyszeripar stb.) hidratáló anyagként nagy mennyiségű mészkövet, illetve meszet használ fel, nem beszélve az építőiparról, melynek számára nélkülözhetetlen. A gombaszögí mészkőbánya is vegyipari alapanyagot termel (karbidgyártás), s az> itteni mészkő egy részét az alumíniumkohászat hasznosítja. Az említett két iparágban fel nem használt hulladékanyagot pedig itt dolgozzák fel az építészetben szükséges zúzott kaviccsá. Az itteni mészkőtelepek aránylag tiszta vegyi összetételű mészkövet tartalmaznak, amely így a gumiiparban, finomra őrölAkik az alagutat mélyítik. A képen jobbról ül Zajdó Károly bácsi, háta mögött áll Krebs Ondrej mérnök folyamatban — a kamararobbantás előkészítését kivéve — szinte ismeretlenné váltak az olyan szerszámok, mint a kézi kalapács, feszitőék, kézi fúró és ahogyan errefelé nevezik — a stanga. Helyüket a különböző típusú és gyártmányú mechanikus rakodó- és szállítógépek váltották fel. A kézi munkamódszer alkalmazásával csak abban az alagűtban találkoztam, amelyet az úgynevezett kamararobbantáshoz készít elő Zajdó Károly bácsi és csoportja. A robbantást megelőző műszaki munkálatokat gondos számítások és földtani mérések alapján Skotnica Zdenék mérnök, a vállalat iglói lőmester-technikusa dolgozza ki. A mostani furat egy ún. kiskamarás robbantás előkészítése. Ez a kis.robbantás — ahogy Itt mondják az emberek — csak kényszermegoldás és csak egypár napra biztosit szállításra alkalmas követ. A nagykamarás robbantást 4—5 hónapos előkészítés előzi meg. Ilyenkor 150 méter mélyre is behatolnak a kemény sziklába és a robbantással mintegy 250—300 ezer tonna anyagot nyernek. Illuzórikus lenne a kép, ha nem írnám meg a hiányosságokat, amelyekről az itt dolgozó emberek említést tettek. Főleg arról panaszkodtak, hogy baj van a vájatok (alagutak) szellőztetésével. A szilárd falban sok kisebb-nagyobb elörobabntásra van szükség, és a keletkezet gáz-, füst- és porfelhő hosszú idő múltán száll csak fel. Nehezen tisztul a levegő. Arra viszont nem várhatnak, amíg teljesen kitisztulnak a járatok, mert akkor nagyon lemaradnának a munkával. Az üzem vezetőségén múlik, hogy minél előbb megoldják a szellőztetés problémáját. A kamarában még úgy dolgoznak, mint száz évvel ezelőtt — kézi erővel, mégsem értékelik kellőképpen a munkájukat. Arra is panaszkodnak, hogy noha bányászmunkát végeznek, az üzem mégis az építőiparhoz tartozik. Szerintük ez a besorolás munkájuk értékének és fontosságának méltatlan alábecsülése. Remélik viszont, hogy a hetedik, majd a nyolcadik ős a kilencedik szintek üzembe helyezésével ezek a nehézségek is megoldást nyernek. A Bányaépítészeti Vállalat már készíti és korszerűsíti az új munkahelyeket. Pózmán László üzemvezető-helyettes szerint hétmillió koronát irányoztak elő fejlesztésére. Nagyobb kapacitású zúzókat, osztályozókat kell építeni és bel kell vezetni 25 milliméteres nagyságig az anyagmosást. A zúzott kő jelenlegi formájában nem felel meg az útépítés követelményeinek. Nagy a szennytartalma, portalanitani kell és megtisztítani a földtől, hogy a szurok rátapadjon. A beruházás egyrészt gátolja a termelést, viszont másrészt meggyorsítja a munkamenetet. Még sok nézni való volna itt a rideg sziklafalak között, sajnos mennem keli. Vége a műszaknak, elsimulnak a ráncok a napbarnított, poros arcokon feloldódik az állandó feszültség. A tűző napon átheyült V3S motorja nagyokat nyögve és sípolva tartja vissza a mélybe ható tömeget, hogy biztonságos gördüléssel szállítsa a hatodik szintről le az aljba a fáradt kőfejtőket. Lent még egy kemény kézszorítás, és ki-ki megy a maga útján tovább, hogy haza érve végleg pontot tegyen enek a napnak is a végére. ICSEK ISTVÁN A cvnPTÍi Ifnlvétnlei alagút a sziklafalban A rakodd
