A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-28 / 39. szám

„Marokkó hideg ország, ahol forró a nap" — mondotta egykoron Lyautey francia marsall, az első marokkói kormányzó. S nem ez az egyetlen kontraszt, amivel ebben az országban találkozik az európai utazó. Vannak itt síkságok és égbenyúló hegyek, melyek lábát két tenger hullámai mossák, s mindent kiszárít a Szahara forró lehelete. Marokkó története a dicsőség és a keserű rabság korszakaira emlékezhet vissza. Ez Marokkó — az ellentétek országa.

Aki meglátogatja ezt az országot Afrika északnyugati csücskében, nem kell, hogy sokat utazzon. Néhány órai hajóút Marseilleből, s máris kiemelkedik a hajnalt kődből Casablanca fehér sziluettje.

Modern, európai Jellegű épületek, széles sugárutak, a legújabb gyártmányú luxusautók, kávéházak, ragyogó üzletek, hotelek és fényreklámok — ez lenne Afrika? Igen, de ez csak Casablanca új, modern arca. A vállalkozói láz eredménye ez, amely elragadta a francia nagyiparosokat századunk elején. Az alacsony adók a francia védnökség kihirdetése után ide csalták a kereskedőket, s a város kezdett felduzzadni, növekedni. Teljesen spontánul, minden város-Énekelte Koós János