A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-14 / 37. szám
Matematikai érdekességek Érdekes válogatást tart kezében az olvasó e könyv alakjában. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat József Attila Szabadegyetemén a Matematika mindenkinek c. sorozat keretében kiváló matematikusok Vállalkoztak arra, hogy szélesebb érdeklődésre számottartó témákról Szórakoztató, népszerű előadásokat tartsanak. A sikeres előadássorozat legkiemelkedőbb előadásaiból készült ez a cikkgyűjtemény. A válogatós nagy része közismert kérdésekkel foglalkozik, számkltalálós Játékokkal, k sakk, a totő-lottö, a barkochba és különböző szerencsejátékok matematikai magyarázatával, de ezenkívül Is számos érdekes, népszerű témával találkozik az olvasó, amelyek segítségével könnyű, játékos formában egészítheti ki és fejlesztheti tovább matematikai ismereteit. Emile Zola: Életöröm Az Életöröm-ben Zola azt a tételét illusztrálja, amely szerint ahhoz, hogy kiemelkedjünk a mocsokból és bűnből, jónak kell lennünk. Annyi nyomorúságos helyzet és változatos egyéni bukás után ebben a kötetben a Rougon-Macquart család végre ki akar törni a megrontó környezet, a családi terheltség bűvös köréből; főhőse, Pauline, egészséges testű és lelkű ivadéka az elátkozott családnak, s abban a fájdalmasan pesszimista világban, amelyben mindenki boldogtalan — az intellektuelek még inkább, mint a többiek, hiszen világosabban látják a zord valót —, sorscsapások és csalódások közt, szennyben és vérben is boldog tud lenni: a puszta élet szépsége, az eredendő életöröm élteti. Munoszlóy Dezső: A milliomos halála A szerző írja könyvéről: „A milliomos halála, mint minden kitalált történet, a valóság néhány mozaikdarabját is magában hordja. Ez a képzeletnek abból a lomhaságából származik, amellyel nem képes kiszabadulni a tér és az Idő bizonyos meghatározott rendszeréből, elrugaszkodó talpával minduntalan a valószerűség anyagához tapad. Jelen esetben az általános megkötöttséget a konkrét helyzet még csak fokozta. Mint említettem, ferdén verte az ernyőket a zápor. Próbáltam megszámolni, hányán állhatnak a sír körül, de a sok színes vászontetö megtévesztett... Ügy éreztem, hogy mi ketten állunk legközelebb egymáshoz, a halott és én, az esernyőkkel védett tömegben egyedül mi vagyunk ernyőtlenek. Tulajdonképpen lehetnék én is ő, és ő állhatna helyettem itt, az a véletlen, amely idehozott a temetőbe, születhetett volna egy még régebbi véletlenből, abból, hogy helyette születtem, helyette haltam volna meg, az ő élete az én életem lenne. Ahogy a történetből kiderül, a később ehhez fűzött gondolatok az esővel és az ernyőtlenséggel is összefüggtek. Ha nem esett volna, bizonyára kevésbé kapkodóvá válik az előadás. A bányaomlás szükségszerűségét Is az időjárás viszontagságai sugallták, mert kézenfekvőbb megoldás is adódott volna ... Egy kitalált történet azonban bárhogy végződhet, és tegyük hozzá, az élet bármiféle Ismertetése a hálái szempontjából teljesen közömbös.* Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét Móricz Zsigmond 1942 áprilisában Irta ezt a regényét, négy hét alatt, néhány hónappal halála előtt. A halálra készülés nagy sietségében is méltó folytatása lett a remekbe készült első kötetnek, melyben Rózsa Sándor a lovát ugratja. Ebben a páratlanul izgalmas kötetben a híres betyárvezér már abszolút ura és parancsolója egy rettegett, néma éjszakai seregnek; a jobbágyok, a rideg pásztorok valósággal istenítik, a vármegye és Szeged város ural pedig még a nevét is csak félve és suttogva ejtik ki. Móricz Zsigmond Rózsa Sándor alakjával világít be a népi sors áthatolhatatlan sötétségébe, annak a Rózsa Sándornak az alakjával, aki a szabadságharc első hónapjaiban alkalmat kap, hogy betyárvirtusát törvényesítse. És Móricz Zsigmond ebben a helyzetben tudja legjobban megmutatni, hogy Rózsa Sándor nem egyszerűen legendás hírű betyár; több annál: pusztai király, zsarnok és jótevő egy személyben. A regény így lett bámulatosan színes, fordulatos, kalandokban és Izgalmakban bővelkedő eposz: a szabadságharc széles körképe és egyben az elárult szegény nép szenvedésének és hősi harcának himnusza. Baké Ágnes: Csak a fele igaz Duruzs, akinek csíkos zoknija és madárszárnya van — no meg varázspálcája —, föld alatti sétára viszi barátját, Bercit. Velük van BERKI Is, a megelevenedett gyurmababa. Duruzs olyan picire varázsolja őket, hogy kényelmesen sétálnak a vakondok föld alatti országűtján, s bepillantást nyernek a híres vakondvárba. Megismerkednek az ellenszenves hörcsöggel, s a kedves ürgegyerekekkel. Sok izgalmas, mulatságos kalandon mennek keresztül, míg újra a föld felszínére jutnak, hogy idejében hazaérjenek vacsorára. Zsoldos Vera mulatságosan rajzolta meg a három utazót s találkozó» saikat a föld alatt lakó állatokkal. Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában Szepes Mária Pannija és pajtása, a mindig komisz Péterke már egy évtizede belopta magát a gyerekek szívébe. Panni igazi kislány, s ami vele történik, az minden óvodás kislánnyal bármikor megeshet. Ezért szeretik őt annyira a gyerekek. A Pöttyös Panni kötetekben Panni, bárányhlinlös — Innen ered a Pöttyös elnevezése —, és jól játszik az ágyban, összebarátkozik Tamarával, és örök harcban áll Péterkével, nyaral a Balatonon, rajzos naplót ír Tamarának, és még mindenféle más érdekes dolog történik vele. A fenti kötetben az írónő arról számol be, hogy milyenek Panni első óvodai élményei, milyen a „játékok kertje“, az óvó néni kedvessége, a látogatás az állatkertben, új barátság friss eseményei — mindmegannyi valóságos gyermekélmény. Ebben a kötetben F. Győrffy Anna színes rajzai mellett külön örömet nyújt a gyerekeknek a mellékelt öltöztethető baba, mely nemcsak a mesebeli Panni és Tamara számára jelent jő játékot, hanem minden gyereknek, aki szeret babákat öltöztetni és ollóval kivágóst játszani. V Folytatás a 13. oldalról férj? Idegen férfi, nem is rokon. Csak arra jó, hogy dolgozzon, és hazahozza feleségének a fizetését. Az utolsó fillérig! A többi mellékes. — Fordulj még, nem látok jól! — mondja az asszony. Amíg a férje újból elhelyezkedik, az jár az eszében, hogy nem is olyan nagy baj, ha a férje rendszeresen követeli a körömnyírást. Mert mi volna, ha úgy tenne, mint az Annus férje (Annus a barátnője), aki félévenkint egyszer „manikűrözi" a lábújján lévő körmöket? Ezt a műveletet közönséges bicskával végzi, és másnap a munkahelyén ugyanazzal a bicskával szeli az ebédre vitt szalonnát. Annus meg jót nevet az egészen. Annus nem rendes feleség! Egy rendes feleségnek érdeke, hogy férje lába ápolt legyen. — Hol az a láb? — tréfálkozik... — Nesze! — nyújtja oda a férje. Egész bensőjét boldogító érzés árasztja el. Szereti őt az asszony. A körömnyírás felér egy szerelmi vallomással. A körömnyírás bizonyíték. Az iránta érzett szerelmet bizonyítja. Ezért nyiratja olyan gyakran a körmét. Necsak az ágyban szeresse őt a felesége! Nebsak ott! Necsak akkor! Máskor is! Körömnyírás közben is! Amelyik feleség nem nyírja le férjura körmét, az nem szereti, sohasem szerette ... — Hogy megnőtt! Nemrég nyírtam. — Ühiim ... A férfi visszarántja lábát, hideg az olló. Az asszony anyáskodva szidja, hiszen még meg sem kezdte a nyírást, nem fájhatott... A férfi magyarázkodik. Rettegve figyeli, hogyan pattannak le a körmök egymás után. Már csak a két nagyláhújj van hátra. A neheze! Ezzel mindketten tisztában vannak. — Óvatos légy! — Persze hogy az leszek! Ez magától értetődik. — Csak lassan ... A két köröm alaposan megnőtt, megkeményedett. Az egyik benőtt a húsba. Hogy jutott rá ideje, hogy tehetett ilyet? Ki kell operálni! Az asszony elhatározza, óvatos lesz, de gyors. Ha lassan csinálná, tovább fájna. Pontosság, gyorsaság, ez a fő. Közelebb hajol... A férfi nem néz oda. A felesége arcát fürkészi. Megfeszül rajta a bőr. Megfeszül és fényes. Hidegen fénylik, mint az olló acélja. A szerszámnak sincs szive, az aszszonynak sincs ... A férfi felkiált... — Semmi baj! A másik már nem fog fájni. Ez egy kicsit be volt nőve. A férfi nézi, nézi, milyen nyugodtan, hidegen, szenvtelenül vágja, nyfrja ez az asszony az ő körmét. Mintha nem is a saját férje körmét nyírná! Mintha ... Mintha nem is szeretné! jeges rémület szorítja össze a szívét. Hogy-hogy ezt eddig nem vette észre? Hiszen ez az asszony nem is szereti. Ez az asszony becsapta. Azzal csapta be, hogy mindeddig lenyírta a körmét. Nem igaz, hogy a körömnyírás az őszinte szerelem jele, bízó nyitéka. Ellenkezőleg! Egy szerető feleség előre sajnálja az urát. Retteg, hogy netán megvágja, nem akar neki fájdalmat okozni, hiszen szereti, olyan nagyon szereti. Semmi pénzért nem nyúl a körmökhöz, nem nyírja őket. Fenyegetéssel, szép szóval, megvesztegetéssel kár kísérletezni. Egy világ dől össze benne. Egy világ, mely hazugságra épült, hibás alapokra — körömnyírásra. Nem csoda, hogy most összeomlott ... Mint rendesen, most is lekésik a tévéjáték elejét. Az asszony elégedetlenkedik. Férje alig hallja mormolását. Nem érdekli a neheztelés. Nem érdekli a tévéjáték. Nem érdekli semmi. A házasélet sem! Csalódott. Már nem boldog. Szerencsétlen. Határozottan szerencsétlenebb, mint a tragédiák főhősei ... Mindennek vége! Mindennek véget kell vetniP Legyen mindennek vége! A buta műsornak is. — Kapcsold ki a készüléket! — Almos vagy? — Igen! Kapcsold ki, légy szives! — Ez vagy te! Nem láttad as elejét, a folytatása sem érdekel. Álmos vagy! Kapcsoljam ki a készüléket! Rontsam el a szombat estémet! S mindezt miért? A körömnyirásért! Mondtam, hogy várjunk holnapig, hogy ne nyírjuk le! — Igazad van... Nem kellett volna lenyírni... — szavai tompán hangzanak a szoba csendjében, as asszony kikapcsolta a tévét, felbontotta az ágyat, s már vetkőzni kezd. — Meddig akarsz még a fotelban üldögélni? Azt mondtad, álmos vagy. A férfi felkel, lassan levetkőzik, felölti pizsamáját, Befekszik az ágyba. Az asszony meleg keze átnyúl hozzá, megkeresi az övét. — Nem haragszom, mert beláttad, hogy nem volt olyan sürgős, hogy nem kellett volna, hogy kár volt éppen most, éppen ma este, az utolső pillanatokban műsorkezdés előtt nyírni a körmüdet. — Igazad van. Kár volt. Valóban nagy kár... — suttogja a férfi, és nem viszonozza a kézszoritást.14
